Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-03 / 18. szám

is maradjon meg ezen kerület gyűlésének tagja, maradjon meg ezen egyházkerületé is. — Ugyancsak beadták lemondásukat a segédgondnoki hivatalokról: Ujfalussy Lajos és Silye Gábor; mely elfogadtatván, uj választások rendeltettek. — A főiskola épülete négyszegüleg fog kiépíttetni, s az építkezési költségekre 10 éven át minden lélek után a kerületben 2 kr. számíttatván s vettetvén ki, ezen őszietek előszerzése az egyházvidékekekre s ezek egyes egyházaira rovatik. A f.-szabolcsi helv. hitvallást követő evangy. egyházmegye f. év mart. hó 10-ik s több napjain a mádai egyházban tartott tavaszi helyosztó gyűlésének közérdekű s főbb eseményeiről, ha bár kissé későn is az alábbi sorokban óhajtom a t. olvasóközönséget ekképpen értesíteni: 1. Somossi Ignác t. segédgondnokunk a hongyülésen lévén, elnöklő esperest nt. L i t k e i József ur, a gyűlést buzgó imával megnyitván, a 3 éves tisztújítás következtében megürült, s mult 1867-ik évben L. Petriben tartott gyűlésre beadatott szavazatok után még betöltetlen maradt két papi ülnöki székre, a jelzett gyűlésen újból megrendelt szavazatok felbontása következett. Ezen szavazatok felbontása után egy meglepő, sőt érzékeny jelenetnek lehettünk tanúi, — a midőn ugyanis a két tisztújítási cycluson keresztül megválasztott, s ülnöki székét minden tekintetben híven betöltött, tevékeny s buzgó férfiú, nt. Szécsi Mihály ur panasz szavát azon eljárás ellen emelte fel: — miszerint ő ülnöki székéről, Írásbeli hiteles nyilatkozatban bár már két izben is lemondott, ezen lemondási nyilatkozata azonban az e.megyének, nem mint kellett volna hiteles határozat, csupán szóbeli értesítés utján, némileg a canonica visitatio által adatván tudtára, a szavazat felbontása után a nevére esett 22 szavazatot, mind személyére nézve, amennyiben többféle magyarázgatásokra adhat okot, mind az e.megyei correct eljárásokra nézve sérelmesnek nyilvánítván, — a midőn lemondását a gyűlés szine előtt ismét megujitja, a szavazásnál a közvéleményt nem helyesen tájékozó ezen eljárás ellen, jövendőre nézve óvását jelenti ki!! Ezen nyilatkozatnak mind egyéni, mind tárgyilagos fontossága maga a megtörtént tény által be lévén igazolva, sokak szivében már csak azért is viszhangra talált, mivel a t. ülnök ur buzgó hivatalnokoskodása közösen elismerve s méltányolva lévén, hivataláról! önkéntes ezen lemondása is közsajnálatra méltó, annyival inkább, hogy e.megyénk a közügyek körüli hűséges fáradozásai egyedüli jutalma a közelismerés és méltánylat kifejezhetésétől is a lemondás ilyetén zavart körülményei miatt némileg meg lőn fosztatva, — amennyiben e lemondás e szerint jegyzőkönyvben nem is vetethetett, — e sajnálat azért kétszeres, vagy többszörös is lehet, melyet is kifejezni a becses lapok hasábjain ezennel nem késünk ? !! Ülnökök lettek t.Gonda Balázs berceli s t. V i t é z Mihály kemecsei lelkipásztor urak, kik közül ez utolsó bár életerős s hivatalbiró férfiú volna családi szomorú körülményei, s egynémely elvei miatt ülnöki székéről közsajnálatunkra lemondott. 2. A canonica visitatio jegyzökönyvei szokott felolvasásánál e.megyénk jelenben az iskolák mibenléte megtudására kiváló figyelmet fordítván, e.megyei népnevelési állapotunkra nézve ezek nyomán azon leverő s fájdalmas tudomásra jutottunk, miszerint e.megyénk 100-ra menő iskolai közül csupán 16 találtatott jónak. Népnevelésünknek ezen szomorúan megdöbbentő képe elől, lehetetlen azon valóban fájdalmas érzés nyilvánítása nélkül eltávoznunk, melyet is népnevelésünk ezen kiáltó nyomora felett folytatott tárgyaláskor egy némely nyilatkozatok reánk gyakorlának, — melyek is, valamint egyrészről mindenkit meggyőzhetének afelől hogy sokan vannak, még jobbjaink között is, kik vallásügyeink minden mozzanatánál fájdalom a már egészen megszokott sérelmi téren helyezkedvén el, midőn mindenütt és mindenkor az önkormányzati szabadságot emlegetik e fontos joggal valóságos visszaélést űznek ! s a gyümölcs héját annak magvától, a lényeget a formától, a célt az eszköztől elválasztani vagy nem tudván, vagy nem akarván, a vallás üdvét s boldogságát csak is ennek minden módon leendő legszélesebb gyakorlatába helyeztetik, s bölcseségükben elfelejtik, hogy nekünk ezen szabadság használata csakis eszköz, a vallásos erkölcsi élet minél nagyobb tökélyre lehető fejlesztési törekvésünkben, s azt mint végcélt a mondott legfontosabb érdek veszélyeztetése nélkül felállítani nem lehet; — ugy más részről arról is meggyőződheténk, miszerint népnevelésünk ezen szomorú állapotának oka, mindig elvitázhatatlan szegénységünk, de sokszor egyoldalú, s nem eléggé indokolt intézkedéseinkben is keresendő. A jelzett nyilatkozatok ugyanis leginkább azon kérdés vitatásánál merültek fel, ha vájjon halál, vagy lemondás esetében, van e az egyházaknak a tanítók iránt is szabad választási joguk ? A fentebb emiitett álláspontról az egyik rész ezen kérdésre azon okból felelt igenlőleg, mivel a tanítókat ezen tekintetben a lelkészekkel analóg viszonyban gondolja, s ami a lelkészekre fennálló törvény, ugyanazt a tanítókra nézve is kiterjeszteni óhajtja, — a másik rész ellenben vitatta, hogy a lelkész szabad választási joggyakorlatból annyival inkább nem lehet ezen következtetést kierőszakolni, mivel a lelkész szabad hívását megalapító törvény szavai elég világosan csak csupán a lelkészekről szólnak, s ezen véleményt sem az idézett törvény, sem a canonokra alapítani nem lehetvén , nekünk ezen jelzett következtetés által törvényt improvisálni már csak azért sem lehet, mivel ekkor egyh. megyei azon határozatunkkal jönnénk ellenkezésbe, mely is: a „méltó jutalmaztatás és büntetés" elvéből indulva ki, a tanítók feletti szabad rendelkezést az egyh. megyének ezen túlra is fentartatá! De a népnevelés jól felfogott érdeke is azt kívánja, hogy annak előmozdítása, jelen erkölcsi fejlődésünk állapotához képest az emberi természet világos követelményén alapuló azon legigazságosabb s legméltányosabb törvényre fektettessék, mely