Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-26 / 17. szám

kat letörölte s végre békére szólit fel az ügy érdekében mindnyájunkat. „E szó a Jákob szava, de a kezek Ezsau kezei." Szekeres ur távol lakik tőlünk, nem ösmeri az itt történteket, nem tudja, hogy minő viszonyban állnak egyházaink az erdélyi mltgs egyház főtanácshoz; nem tudja a bizottmány történetét. Ir tehát ugy, a mint informálva van, hangja kellemes, de kezei szőrösek, vagy akarám mondani: méltatlanul, igaztalanul sujtók. Mindenek előtt lát egy rosz szellemet, mely a kegyadományokat e lapokból láthatlan kezeivel letörölte. Ne féljünk a rosz szellemtől! „álljatok ellene s elfut tőletek!" mint az apostol mondja. Különben is szokásban van itt az oláhoknál minden harmadik szóban emliteni a drákut - ördögöt. Hátha mi is addig festjük a falra, a mig egyszer megjelenik, elszalad és a missio ügye ismét feltámad!. T. Szekeres ur az erdélyi mltgs egyház főtanács ellen intézi legelőbb is támadásán, de igaztalanul. Ugyanis mult év február havában tudósítottam a mltgs egyház főtanácsot, hogy a román kultusügyér csakis az erdélyi főt. püspök ur felügyeleti jogát hajlandó elösmerni, de az erdélyi mltgs egyház főtanácsot tervezetünkből kihúzta. Erre a mltgs egyház főtanács mult 1867. mart. 31-én 127. szám alatt ezt válaszolta: Tiszt, ur! Folyó évi febr. l-jén kelt tudósítására tiszteletességednek ezennel visszairatik, hogy a missio bizottság szerve zetében az ottani oktatási minisztérium által tett módosításokon e.tanácsunk a körülmények parancsoló hatásánál fogva változtatást nem tehet." Láthatja tehát a t. közönség, hogy az erdélyi egyh. főtanács már ez előtt egy évvel visszavonult a missio ügyében való avatkozástól s belenyugodt abba, a mit a román k. ügyér is elösmerni hajlandó volt, t. i. hogy az erdélyi főt. püspökség alá tartozzanak egyházaink. Tudósítván, a főt. püspök urat is a tervezetben tett változásokról, mult év 236. sz. levelében igy nyilatkozott. „A t. ur és missio bizottság hivatása, fentartani az egyházi kapcsot kivándorlott honfitársaink és az anyaország egyháza között, mihelyt a minisztérium elösmeri, hogy ez egyházak „egyházilag az erdélyi ref. püspökség felvigyázása alá tartoznak. A mi pedig protectiot illeti a t. ur nincs hivatva, sem megtartani sem kivonni az osztr. alattvalókat, az osztr. császár protectioja alól." Tehát a főt. püspök ur is belenyugodott a tervezetben tett változtatásokon. Ámde ez alatt megváltozott a miniszter és a director, és jöttek olyanok helyükbe, a kiknek újból vizsgálat alá kellett venni az egész tervezetet. Bejöttek Bukurestbe a magyarhoni és erdélyi román tudósok, kiket ez ügyben a k. miniszter felkérdezett. Egyik jobbra, a másik balra beszélt, a harmadik hallgatott s a következés az lett, hogy a midőn a bizottság helyreállítását ujabban is sürgettem, Urechia Sándor mostani k. ügyéri directortól ezt a szóbeli üzenetet kaptam: „Nem állítjuk helyre a magyar propagandát." Kérem tehát t. Szekeres urat, vegye tekintetbe, hogy a missiobizottság már bölcsőjében megfojtatott ; alig volt fél éves, midőn Rozetti ur eloltotta életét s igy nincs, aki szivére tegye kezeit. Hogy miért nem akarta a román k. ügyér helyreállítani a m. bizottságot, ennek oka azon kérelmekben rejlik, melyeket Gzelder ur az erdélyi püspök felvigyázása ellen a román k. minisztériumhoz beadogatott. Helyesen tette-e ? Erre majd felelni fog a történet. Addig is bocsásson meg nekem t. Szekeres ur azért, hogy vele egy véleményen nem lehetek. Nekem is lehet meggyőződésem, melyet tizenhárom évi itteni tapasztalás támogat. Két főt. superintendentia tehát frontot csinál három ellen és védelme alá veszi Czelder Mártont, ki törvényes püspöke által hivatalából felfüggesztetett, és abba máig is vissza nem helyeztetett. Üdvös dolog volt-e két főt. superintendentiának igy compromittálni a más hármat s közelebb az erdélyi főt. püspökséget, itélje meg a közvélemény. Üdvös leend-e az egyházakat szabad? és nem szabad ? egyházakra széttépni s erre épen a hazából kapni impulsust: a jövő meg fogja mutatni. Ám küldje a két főt. superintendentia az első magyar missionarius kezeibe a kegyadományokat. Nem szólok ellene, ha mindjárt védelme és pártfogásába veszi mind az öt főt. superintendentia is, ha az ügyre nézve hasznosnak itéli, csak azt ne követeljék tőlem és paptársaimtól, hogy hitszegők legyünk azon püspökség irányában, amely minket bizalmával megtisztelt, és hivatalunk elfoglalására consensust adott. Ám higyje a t. c. prot. közönség, hogy Czelder ur Kalaráson — ahol két ref. család van — egyházat szervezett, hogy Foksányban alakulófélben van egy ref. luth. egyesült egyház. Hát a buzeoiból mi lett ? Am higyje a t. közönség, hogy Galacon van annyi ref. lélek, kikért ki kell dobni egynehány ezer forintot, mielőtt eddigi egyházaink megerősödnének. Csak arra kérjük a főt. superintendentiákat, ne hitessék el magukkal, s ne igyekezzenek velünk is elhitetni, hogy üdvös dolgot cselekesznek, midőn egyetlenegy embert tele erszénynyel nyakunkra erőszakolnak, s teljhatalommal felruháznak, hogy semmi egyházi hatóságot ne ösmerjen maga felett, hanem kénye kedve szerint uralkodjék a gyenge nyáj felett. Szép beszéd Szekeres ur ajkairól, hogy békéljünk ki, ne veszekedjünk, ne adjuk egymást Ítéletre, törvényszékre. Czelder a debreceni lapokban még nem régen is rablás bűnével támadja meg a mltgs főtanácsot, a íot püspök urat, a consulságot, sztarosztiát, paptársait. Szekeres ur szerint is, talán makacs, talán hibás nézete van az egyházak felől. Nem volt bün, amelyet főleg reám mázolni ne igyekezett volna, most osztrák kém voltam, majd az emigránsok árulója, feladója, majd egyházamat, majd őtet raboltattam ki, majd az oláhkormány ellen conspiráltam és igy tovább... • Rakjam tehát mind ezeket zsebre s béküljek ki vele anélkül, hogy ő vissza ne vonja rágalmait. O egyedül áll, mi vele szemben négy lelkész, kik az erdélyi főt. püspök ur felügyeleti jogát fentartani óhajtjuk