Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-26 / 17. szám
elt illetőleg) — de hogy !! (E kérdés azonban sokkal terjedelmesebb, semhogy kiterjeszkedhetném rá; a dologhoz értők elképzelhetik Hengstenberg Christologiája után; a különbség Oost.-nél a kevesebb nyelvismeret, nagyobb szónoki erő, s nemesb sentimentalismus. Azonban remélem hogy majd később ép e két fontos kérdésről — Deutero-Jes. és Dániel — de más emberek nyomán — irhatok.). /?) A hermeneutika azt tanitja, hogy a prófétai iratok magyarázásánál a profetismusnak magából az Írásból kölcsönzött felfogása után induljunk. — E könyvben erről is á priori áll: „a prófétában isten szól, tehát csal\ hatatlan." Ily elmélet megítélésére két mód van; egyik: általános elvekhez mérni, t. i. ha isten ilyenforma kijelentése az embernek lehetséges-e, vagy, valószinü-e, vagy — s főleg — istenhez méltó képzet-e ? azonban ily elméleti vita — két különböző álláspontról soha célhoz nem vezet; ezért helyesebb az elméletet tényekhez mérni, s kérdeni, ha vájjon ama jóslatok minősége igazolja-e, hogy valóban oly értelemben eredtek istentől, mely a csalódhatást kizárja? Nagyon könnyű ugyan betüszerint beteljesedett jóslatot is hozni fel, s ez által az állítás valódiságát bizonyítani — akarni; de ez által még nem sok van nyerve, mert csak egyetlen egy be nem telt jóslat tétessék szembe, azonnal megcáfoltatott a „csalhatlanságot kizáró" isteni befolyás, s tagadása mindenesetre jogosult. De a status quo ugy áll, hogy egyik oldalon a próféciák egész sorára hivatkoznak, melyek nem egyeztethetők istennek a próféták tudatára történt — a csalódhatás lehetőségét kizáró — közvetlen hatásával; más oldalon pedig néhány isolált tényre, melyek természetesen közvetlen isteni befolyásból is igen jól — de ép ugy más okokból is kimagyarázhatók. Röviden: az első elmélet egy ténynyel sem áll ellenmondásban, a második egyoldalú, egyes tényekre illeszthető, a többire nem pászol. Pár példát: Hozeás nem egyszer jósolja a tíz törzs fogságra vitetését Egyiptomba; p. 8.1 3 : „Most meg fog emlékezni (az Ur) az ők (Efraimiták = 10 törzs) igazságtalanságaikról, vissza fognak térni újra Egyiptomba;" 9.3 : „nem fognak Jahveh földén maradni, hanem Efraim viszsza fog térni Egyiptomba s Assyriában tisztátalan hust fognak enni;" 9.6 : „mert im Egyiptom fogja őket Összegyűjteni, Móph (Memfis) eltemetni " stb. Máskor meg a foglyok visszatértét egyformán várja Egyiptomból és Assyriából; sőt máskor, az előbbiekkel ellenkezésben : XI :5 . „Nem fog Egyiptomba visszatérni (Efraim), hanem Assur lesz az ő királya." — E különbség — emberileg fogva fel — nagyon természetes; Hoseás idejében Egyiptom és Assyria harcolánalc a hatalom felett, ezért várja a próféta — a szerint mint egyik vagy másik hatalmasbbá lesz, hol egyiktől, hol másiktól — a büntetést Izraelre. Hogy Izrael az Úrtól való elpártolásáért meg fog büntettetni, ez a próféta előtt bizonyos; mit ez Ítélet kiviteléről mond, abban nem csalhatalan, mert oly tényt hirdet, mi sohasem történt meg, Efraim nem tért vissza soha Egyiptomba; sőt maga a próféta sem tulajdonit csalhatlanságot magának, midőn önmagának ellent mond. Ezech. XXVI. Tyrus meghódittatását s teljes feldulatását jósolja Nebukadnezár által; Nebukadnezár ostromlá ugyan Tyrust 13 éven át, de meg nem hóditá, s még kevésbé pusztitá el. Ugyanez áll Jerem. XXIII. — hasonnemű jóslatáról. — Vegyük azonban a legfőbb példát : A próféták vártak egy Messiást, egy messiási országot; megvalósult-e várakozásuk e személyről s az ő uralma és országa minőségéről ? keresztyének vagyunk, kik a názárethi Jézusban az atyáknak megígért Messiást ismerjük el; de vájjon azon Messiás, ugv mint a próféták rajzolják, ugyanazon személy-e, mint a názárethi Jézus ? E kérdésre igennel és nemmel felelhetni. Igen, mennyiben Jézus Dávid családjából származva, király az igazság országában, s hivatva, hogy egykor ilyen gyanánt ismertessék el az egész emberiség által; az általa alapított községben megvalósultak s valósulnak Joél (3.38-29); Jesaiás(p. XI.9 -o), Jeremiás (31.3 1 —3 4 ) felséges kilátásai, szóval, a próféták minden tisztán vallásos és erkölcsi várakozásaik; mit ők jósoltak az igaz vallás terjedéséről a pogányok között, az általa megvalósíttatott. Mindezekben Jézus nem csak megfelel a próféták várakozásának, hanem azt jóval felül is múlja. Nem, mert Jézus soha sem ült Dávid trónján, nem volt királya Izraelnek theokratiai értelemben, a második Dávid cim nem tulaj donitható neki, hacsak a szavakkal játszani nem akarunk; a két ország elszakadása általa nem orvosoltatott; kormánya alatt az Izraeliták sohasem uralkodtak ellenségeiken, vezetése alatt nem állottak boszut előbbi elnyomóikon. Szóval a messiási várakozásokban annyira előtérben álló theokratiai és particularis elem benne és általa nem valósittatott meg. (1. Kuenen „Adatok az ó-t. krisztologiájához" Godg. Bydr. 1858.) Ezen nagyon is szembetűnő tények elpalástolására különböző kisegítő eszközök állanak szolgálatára annak ki az apriori megállított prófétai fogalmat megakarja menteni. Igy például: l-o a jóslat és beteljesedés között létező különbséget, a jóslat különös természetéből magyarázni ki. Oost. szerint a próféták a jövőt „nem időben, ha7iem csak térben tekinték" (helyesebben: „álliták eW," mert csak irományaikból ismerhetjük felfogásukat.). Ez elmélet némely jóslatokra tán rá erőszakolható volna, de legnagyobb részök határozattan ellene szól. Hogy az idők is tekintetbe vették, látszik, midőn p. némely dolgokról jósolják, hogy nagyon közel állanak (Joél I.1 5 . 2t . Jes. 10 25- 13.6 22i 29.1 7 ; Jer. 51.3 3 ), másokról hogy nagyon távol (Mik: 7. tf Hab. 2.3 .); sőt Jesaias olykor határt is szab, mely idő alatt valaminek megkell történnie (p. 7.1 6 . 8.4 , 27.6 .) s gyakran van szó 3-40- 70 évről vagy napról (p. csak Jesaiásnál: 16.14. 21.i6 , 23. 1 5 .1 7 ; 29.t ;). Lássuk azonban, hogyan alkalmazza Oost. különös elméletét a próféták csalhatlansága megmentésére. Vegyünk fel egy igen érdekes s sokat vitatott jóslatot: Jes: 7.1 4 —1 6 . Pékach Izrael, és Rezin Damascus királya szövetkeznek Juda ellen; a szövetségeseknek kedvez a szerencse; már
