Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-26 / 17. szám

csak Jeruzsálem elfoglaltatása van hátra. Isten azonban Jezaiás által szabaditást igér Juda királyának, Achazmik, —- s bizonyságul egy jel teljesítését ajánlja fel; de a király azt feleli: nem kívánok jelt és nem kisértem Jáhvéht." (vs. 12.) Erre a próféta: (vs. 14 —16) „annak okáért adni fog az Ur nektek jelt, ime e nő (nft^íl) terhes (mPl) s

szülni fog fiat s nevezni fogja az ő nevét Imma-TT nuelnek. Vajat és mézet fog enni (t. i. a pusztulás miatt), mig megtanulná elvetni a roszat s választani a jót; mert mielőtt e gyerek tudná elvetni a roszat s választani a jót (t. i. mielőtt Ítéletet tudna tenni jó és rosz között) elfog pusztíttatni a föld, melynek két királyi előtt most félsz." Világos, hogy a próféta Pekach és Rezin országa elpusztítását várja (az Assyrok által) Immánuel születése után; de mielőtt még a gyerek ítélő képességre jutna; igy 3 — 4 év alatt. Ez a jel, mit Jehova adni fog. Ismert dolog azonban,hogy az első evangelium irója e jóslatot messiásának tartja, s Jézusra alkalmazza (Mát I.22'23* m

ég pedig a LXX. nyomán e szót: almah „szá^-nek (napd-évog) fordítva, s a mult időt (háráh) jövőnek véve (év yaorp\ £g£c) szóval mintha a próféta a messiás szeplőtlen születését jósolná meg. Hogy almah jelentése nem „szűz" (mire a hébernek külön szava van: hanem (az arab gyök szerint ghalama — Q^y — coeundi cupiduss. cupida fűit) = vfoemina viro capax (mannbare Frau): ez most általánosan elismert dolog. Ezt elismerve, lehetetlen meg nem engednünk azt is, hogy az első evangelium írójának felfogása önkényes. Oost. álláspontján azoban ily engedményre nem gondolhatni, az irás mindig csalhatatlan; Máté tekintélye megvédésére, a következő szónoki érv hozatik fel: „Különös lenne, hogy midőn a messiás életéből minden fontosabb esemény megjósoltatott, a természetfeletti születésről ne legyen szó !" De jelenleg nem ez a főkérdés ránk nézve; hanem az, ha a próféta a messiást érti-e Immánuel alatt ? Ha igen, ugy szörnyen csalatkozott, elszámítva mintegy 740 évet; ha nem, ugy Maté csalatkozott midőn a messiásra vivé. Oost. szerint egyik sem. „A próféta itt is időtávolság nélkül (= nem az időben) szemléli lelkében a Messiás születését egy szűztől; prófétai módon a jövőt mint jelent látja; magas lelki izgultságában, mintha már fogantatni, születni és növekedni látná; — mint a csillagokat egyforma távol.ságban látjuk, bár mérhetlen különbség létezik is köztük!" E bizonyításra egész bizalommal kérdi; „mi nehézség marad még fen ?" Csak az a kicsi, hogy Jesaiás nem időtávoltság nélkül szól, hanem meghatározott terminust nevez (3—4 évet), nem feltételesen, hanem határozottan, állítólag, mintha a Messiás már fogantatott volna, kellő időre meg születnék itt; ami pedig azon hasonlatot illeti: ha a csillagokról hiszem is, hogy valóban egyforma távolságra vannak, ugy csalatkoztam ; ha pedig nem hiszem} s mégis mondom, ugy — — hazudok (rövidségnek okáért szólva így). — Más eszköz a jóslatok csalhatlansága megmentésére: 2-o a szellemiesités, mi kivált a régibb theologusoknál nagy divat volt. (Hollandban a Voetianoknál). E szerint azt, mit a próféták Séon-ról, Jeruzsálem- ről jósoltak, a — szellemi — keresztyén Sionra és Jerusalemre vivék át; főleg ha Izraelnak fényes jövő igértetik, mig a büntetési jóslatokat Jákob testi utódai számlájába irák. E modor ma általában kegyvesztett. Oost. is vonakodik tőle, de e helyett kénytelen uj eszközhöz folyamodni: 3-o a jóslatok betűszerinti beteljesedését a jövőtől várni. Majd, midőn Izrael újra helyre állitatik tulajdonképi értelemben, Krisztus testileg megjelenik s országol felette világi értelemben is. Több ily fantasztikus dolgok a Chiliasmus-ról, vannak kelendőben ! (Folytatjuk.) KÖNYVISMERTETÉS. Az Iskola társadalmi jelentőségében. Irta Környei János. Pest, 1868 Kugler Adolf tulajdona 8-adrét 130 1. Ára ? (Vége.) A negyedik szakasz felirata: „Tankötelezettség. Tandíj. Az államhatalom s a társadalom befolyása az iskolákra. Egyleti működés az iskolák előmozdítása érdekében." Egyről egyig nagy fontosságú kérdések, melyeknek, általánosan kifejezve, azt kell kideríteniük meddig terjed az érintett pontokra nézve a kormány hatásköre s hol kezdődik az egyén önkénytes közreműködése, s mely határ választja el a központi kormány működését a helyi kormányétól. Már fentebb megjegyeztük, hogy e kérdések alapos megfejtése végett, mindenekelőtt az lett volna kiderítendő, hogy államjogilag milynemü institutiónak tekintendő az iskola? — Kétségkívül az ember egyéni legszentebb jogához tartozik, hogy házi, családi körében maga ura legyen, s hogy e szerint gyermekeit is ugy nevelhesse, amint neki legjobbnak látszik, de e jognak a társadalom iránti abbeli kötelezettség felel meg, hogy valamikép a gyermeket mindenesetre nevelje. Mert ha valaki azt mondaná, én szabad vagyok gyermekemmel, tehát én semmiféle neveltetésben és tanításban részesíteni nem akarom: annak a társadalom vezetésével megbízott államhatalom joggal azt viszonozhatja: engem felelőssé tettetek személy- és vagyonbiztosságtokról ; minthogy pedig a vadon felnövekedő ember, a személy és vagyonbiztosságot menten fenyegeti, én vállalt felelőségemnél fogva nem tűrhetem, hogy ember oly állapotra növekedjék, melyben többi embertársainak csak veszedelmére lehet. De másképen is épen abban áll a modern államéletnek a régiekkel egybevetve, hasonlithatlanul humánusabb szelleme, hogy minden viszonyban az embert, más ember önkénye alól feloldani, s emberi méltóságát biztosítani törekedvén, a törvény alá helyezi, s e tekintetben mindaddig, mig bármely, ha bár jogos és szükséges hatalommal, önkényüleg vissza lehet élni, az állam kötelességének ismeri, módot találni, hogy az önkénykedést fékezhesse és korlátozhassa, minélfogva az államnak, a mennyiben a gyermekben is az embert tiszteli, szükség-