Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-12 / 2. szám

Nézeteinket összeköti egymással és egy mással s arra sarkal, hogy ha mindjárt nem hibátlanul is, de tisztán gondolkodjunk. Igaz, hogy a tévedés is lehet rendszeres, mint az igazság, de ez rendkívüli eset. Legyen azonban, hogy tévedtünk, vájjon nem haszon-e az is, hogy elvünk minden következményével együtt előttünk fekszik; s vájjon nem könnyebb-e az igazságot megtalálni, ha tiszta napfénynél nyomozzuk ? Azt is mondják sokan, hogy maga a szabály nem tanit gondolkodni. Kétségkívül maga a szabály, alkalmazás nélkül, nem sokra tanit; ámde ha a gyakorlatot szabálylyal nem párosítjuk, ugy sem sokra megyünk. Tegyük, hogy valaki megtanul fát fürészelni, gyakorlatból; de a fürészelésnek szintén vannak szabályai, melyeket ha ez a valaki meg nem tanult vagy magától ki nem talált, bizony nem fog jól fürészelni. Ha volna, aki mégis fitymálná a szabályokat, azt mondom neki, jól van; próbálj valamit, amire szabály van, a nélkül megtanulni: lássad mire mehetsz! Annak pedig, aki az iskolai logikáról csak ugy félvállról beszél, azt tanácslom: tessék előbb megtanulnod, néhány hét múlva átesel rajta, s tapasztalni fogod, hogy mégis hasznos dolog, ha tisztában vagy tárgyaddal, s nem kell a csalóka képek homályában botorkálnod. Sokkal nagyobb becsű a logika haszna, ha, a mint illik, befoglaljuk a zárlat és inductió tanát, amaz megóv a hibás lehozás, ez a helytelen inductiótól, pedig főleg ez utóbbi hibába, nemcsak kezdők esnek, hanem derék tudományos férfiak is, kik az inductió általános elveire nem figyelvén saját tapasztalataik nyomán, néha oly egyetemes elveket állítanak fel, melyek az inductió elmélete szerint teljességgel tarthatatlanok. Áll tehát, hogy a gyakorlat, legyen bármely .életrevaló, egymagára nem sokat ér szabály nélkül. Baco mélyen belátta ezt, s azért állította fel az inductió tanát, hiányosan, mint különben nem is lehetett, az inductiv tudományoknak akkor fejletlen volta miatt. Az élet hirtelen túlszárnyalta Baco tanát, s még nincs meg egy százada, hogy eszméletében nevezetes haladás történt. Összetes és igen tökéletlen képét adhatám a nevelés azon hasznainak, melyek a tökélyesebb tudományokból háromlanak reánk. Vannak más tudományok, melyek hátrább állanak, és az érett ész egész erejét igénybe veszik ; mégis igen üdvös lenne azokat az egyetemen kissé, ép olyanokkal megizleltetni, kik a kezdetnél hihetőleg soha sem mennek tovább. Első ezek közt az élettan (physiology.) az állati és életmüves testek törvényeiről, s legkivált az emberi test szerkezete- és működéseiről szóló tudomány-; képtelenség lenne állítani, hogy ifjú korban e nehéz tudományból mély ismeretet szerezhessen valaki; mindazáltal annak vezérelveivel való megismerkedés, nem lehet kizárólag a szakképzés feladata. E tudomány haszna mindennapi. Nehezen van köztünk valaki, kinek talán hivatalos állásából kifolyólag, egyszer-másszor egészségügyi targyak felöl véleményeznie ne kelljen. Az a fontos körülmény, hogy az egészség és betegség igazi föltételeit értsük, hogy tudjuk, miképen lehet a test egészséges állapotát megőrizni, melyet a fölötte alkalmatlan és költséges orvosi kezelés sem képes mindig helyreállítani, ha egyszer elvesztettük; e fontos körülmény — mondom — lehetetlen, hogy helyet ne adasson a köznevelésben, az egészségtan, sőt a gyakorlati gyógyászat fő elveinek is. A kik magasabb műveltségre törekednek, azoknak a physiologia tanulmányozása még ajánlatosabb, sőt a tudományok jelen előhaladott állapota mellett, égető szükség. Nagy gyakorlatot szolgáltat az a természettudományban, s egyszersmind jeles bevezetés a politika s társasélet leg nehezebb kérdéseihez. Tudományos nevelés, eltekintve a szaktárgyaktól, csak előkészítés arra, hogy az emberről, annak szükségei- s érdekeiről helyesen ítélni tudjunk. E végcélra pedig, mit par excellence az emberiség tulajdonképi feladatának hívnak, az élettan, mint ahoz legközelebb eső, legcélirányosabb. Az élettan tárgya az ember, az a sokoldalú lény, melynek sajátságai nem függnek a körülményektől és mindenha ugyanazonok maradnak, mint a kör és négyszög, vagy a villó és kén tulajdonságai ; de rendkívül sokfélék, s mesterséggel végnélkül módosíthatók ; egymástól a legfinomabb árnyéklatokban térnek el, egymásra megfoghatatlanul hatnak, s a többiektől elszigetelten nagy ritkán fordulnak elő. Ily szerkezetű lény tanulmányozásának minden nehezségeit igazán, mondhatnám kizárólag, a physiolog ismeri. Az életmüves világ tüneményeit általában semmivel sem könnyebb tanulmány tárgyává tenni, mint az erkölcsi és politikai világéit, mert kísérleti eszközeink nagyon korlátolt voltán kivül, a tények rendkívül bonyolodottsága teszi, az ész zárlatait fölötte ingadozókká s nem az eredményre összeható körülmények roppant száma. Dacára ezen nehézségeknek szép számú s jelentékeny igazságokrajutottak az élettanban. S ma már oly eszmékre vezet e tan, melyek ugy a morál, mint a társadalmi tanulmányok terén főfö szerepet játszanak, és a melyek a szervetlen természetben egyáltalában nem jelentkeznek. Ilyen pl. az elevebefolyás (predisposition) és az eleve működő okok eszméje. Az eleve befolyás kiszámíthatatlan hordereje az erkölcsi erők működésére, abból is kilátszik, hogy anélkül lehetetlen megfejteni a történelem és társas élet mindennapi eseményeit is. Szinten a phisiologiából foghatjuk föl legtisztábban, a kifejlés (evolution) saját képi értelmét. Minden állat, vagy növény, azon perctől fogva, amint csirájából fejlődni kezd, képleges mintája azon tüneménynek mely az ember és társadalom történeti folyamát irányozza, — a benső erők növekedő hatásának. Nem ereszkedhetem bővebben e tárgyba, szolgáljon e pár ujjmutamutatás, ujabb és különb gondolatok ébresztésére. Azok, kik magasabb képzettségre törekednek, bizonyosak lehetnek benne, hogy azon idejök lesz legeslegkevésbé elpazarolva, melyet az életművezet és az élettan főbb elveire fordítanak. (Folytatjuk.) \