Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-26 / 17. szám

/ Sőt — félek — nem tized-iziglen, hanem örökre, mert a mindenhol nagy fontosságú közoktatási-ügy hazánkra nézve valóságos életkérdés. Két oknál fogva. Először azért, mert a mint Ön is helyesen megjegyzi, nemzeti létünk csak azáltal biztositható, ha a suly, melyet a szám, az életre valóság, s a históriai állás nyújt, a közművelődés súlya által hatályoztatik. — Tökéletesen egyetértek Önnel e részben. Teljesen meg vagyok győződve, hogy ha a közép- és al-Duna ethnographiai rendszerében nem sietünk nemzetünk számára culturai tekintetben a „primus inter pares" szerepet biztosítani, vagy épen túlszárnyaltatni engedjük magunkat, veszve vagyunk. — Pedig a közművelődés, melynek alapját a közoktatásügyi reform képezi, nem nő fel egy éj alatt, mint a gomba. Es a világ mozog, nincs vesztegetni való időnk. De csak egy óránk sincsen. Másodszor: életkérdés hazánkra nézve a közoktatásügyi reform azért : mert a modern európai társadalom történelmi progressusában, melynek logikai fejleménye a históriában lépésről-lépésre bámulatos egymásutánban észlelhető, a demokratia kora elkövetkezett. Nemzetek már csak egy erőteljes demokratia által Ígérhetnek maguknak jövendőt. Igen, de az ész az erő kútfeje. A demokratia csak értelmi fejlődés által válhatik a nemzeti fenmaradás önálló hatalmas tényezőjévé ; különben csak eszköz marad particuláris érdekek kezében saját romlására, s mert ő a haza, a hazának romlására. Egyike voltam azon sokaknak, kik munkásak valának, hogy Verbőczy nemzete helyébe, faj, nyelv, valláskülönbség nélkül a nép lépjen. De az 1848-iki törvényhozás csak jogot adhatott, képességet a jog üdvös gyakorlatához nem. Ezt csak az értelemfejtés adhatja meg. A józan ösztönszerüség egyes válságos percekben, midőn az önfeláldozási készség a legnagyobb bölcseség, megmentheti a hazát a haláltól, de az ügyesen complicált háló veszélyeibőli kibontakozáshoz az ösztönszerüség nem elég, ehhez fejlett értelem s képesség kell. Es miként tegyen szert a nép e képességre, ha polgárrá nem növeltetik, ha sem az állásnak, mely hazáját megilleti, sem jogainak az államban, sem kötelességeinek az állam iránt, sem az álláspontnak, melyre a társadalomban hivatva van, ismeretére nem oktattatik ? Hogyan Ígérhessenek maguknak hazánk népei még csak anyagi jobblétet is, ha oktatás hiánya miatt még csak sejtelmével sem birnak azon gazdag kincsforrásoknak, melyek a természetben rejlő erőknek okszerű munkával felhasználásában feküsznek ? Miként remélhessük, hogy hely legyen nemzetünk számára feltartva az európai államcsaládok kerek asztalánál, ha az európai cultura tényezői közt meg nem jelenünk, s mint a lusta katona, messze hátul kullogva a haladó sereg megett, nem lesz az ismeretek tág körében egyetlen szak sem, melynek csak egy lépéssel is előbbre vitelét az emberiség a magyar értelmességnek köszönhetné ? Hogyan táplálhassunk ily reményeket, ha nem sietünk kibontakozni azon állapotból, melyben a lakosság nagyobb fele iskolába sem jár; a mely része jár, az nagyon kevésre tanittatik, s azok, kik egy vagy más szakban az ismeretek emelkedettebb fokára küzdik fel magukat, sőt az Önhöz hasonló szerencsésebbek kivételével, még az úgynevezett értelmiséghez tartozók is, csak irtózatos nehézségek közt képesek az iskolai rendszeres képzettség hiánya miatt a közszinvonalon fölül emelkedni, — miként ezt önnön magamon is keservesen tapasztalául '? Ily meggyőződéssel vagyok én a közoktatásügyi reform fontosságáról s égető szükségéről. De épen mert ekként vagyok meggyőződve, mint magyar és hazafi különös hálára kötelezettnek vallom magamat Ön iránt azért, hogy közoktatásügyi hátramaradásunk egész complexiv képét teljes meztelenségében fölmutatta a nemzet előtt, s ezt terjedt comparativ tanulmányai eredményeinek, s hazánk szükségei, viszonyai és társas elemei analysisének kapcsolatában tüzetesen átgondolt comprehensiv reform tervvel kiséré. Ez utóbbi nem zárva ki a gyakorlati módokra nézve az eszmecsere kívánatosságát, igen becses támpontokat nyújt a közvélemény megállapodására a teendők körül, támpontokat , minőket csak az Ön ismeretéhez hasonló szakismeret képes nyújtani. Az első pedig helyzet ismeretével ruházza fel a gondolkozó hazafiságot. Pedig ez legelső feltétele a javításnak. A bajt egész nagyságában kell ismerni, hogy az orvoslat elkÖ-vetkezhessék. Es én valódi szerencsének tartom, hogy e súlyos nemzeti kórállapot megismertetését, s az orvoslásróli független véleményadást, egy oly hazafi vállalta magára, ki erre oly jeles szakképzettséggel bír, mint a minőt Önben tisztelni szerencsém van, s ki e mellett kedvezőbb anyagi viszonyai folytán azon helyzetben találja magát, hogy a tárgy körüli buvárlatokra időt s áldozatot is fordíthatott. Legyen Ön meggyőződve, hogy sem ritka képességének, sem hazafiúi tevékenységének méltóbb tárgyat nem választhatott. Isten adja, hogy az ige testté válása még jó időben elkövetkezzék. De nem tagadhatom, hogy reám e tekintetben is igen aggasztólag, ne mondjam kétségbe ejtőleg hat az osztrák-magyar uj államviszony logikájának átgondolása. Hiszen ép abban tűnik elé az osztrák-magyar dualisztikus egységének egyik legátkosabb következése, hogy a közösügyes quotával, s osztrák államadóság vállalással oly tömérdek teher rovatott hazánkra, hogy még a valóban élethalál fontosságú közoktatási ügy komoly állami felsegélyezhetése iránt is kétségbe kell esni az embernek. Félek — nagyon félek — hogy a nemzetnek e mértéktelen megterheltetése által a nemzeti közművelődés az osztrák patrimonialis eszmének áldozatul hozatott. A mig ez állapot tart, mig a magyar nemzet jog s törvényszerű állami souverainitásába vissza nem helyeztetik , miszerint egész nemzeti háztartását s különösen honvédelmi rendszerét, nem egy idegen politika, hanem saját nemzeti érdékei szempontjából, minden idegen avat -