Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-26 / 17. szám

Valóban gyászos egy szabadság az, inely szót enged a nemzetnek idegen terhek viselésének elvállalására, de egyetlen egy eszközt sem nyújt neki saját nyomorult állapota gyökeres javítására. Midőn vérig elkeseredve e szomoritó tény felett, magamban töprenkedtem, jutott kezemhez az újólag megindított „Uj-Korszak" I-ső száma, melyben nagy hazánkfia, Kossuth Lajos széles világtapasztalat, és magasabb génius sugallta, lángoló szavakkal tárgyalja épen e kérdést. Nem tartozik lapunk köréhez a kérdés azon oldalának vizsgálása, mely azt a politikai nagy napi kérdésekkel hozza kapcsolatba. De minden esetre azt a pártot illeti a feladat, tettleg bebizonyítani, hogy a quota elfogadása mellett is a nemzet értelmi fölvirágoztatása lehető lesz, — melynek kezében van ez idő szerint az országos ügyek intézése és vezetése, s épen erre nézve a beterjesztett budget számaránya épen nem biztató. E vitás kérdéstől azonban eltekintve, azt hiszem, hogy akármely pártbeli ember kiváló érdedekeltséggel és élvezettel fogja olvasni e dolgozatot , mely a közműveltségi kérdést annyi termékenyítő uj eszmékkel gazdagítja, minélfogva én bűnt hittem elkövetni t. olvasóim ellen, ha őket e cikk közlése által ezen élvezetben nem részesítem. Az érintett cikk, mely Schvarcz Gyulához intézett magánlevél alakjában küldetett, igy hangzik: Uram barátom! Igen becses ajándokul vettem Önnek öszves közoktatásügyi munkáit, melyeket nekem megküldeni méltóztatott. Nagy érdekkel olvastam és sokat tanultam belőlök. Fogadja Ön e vallomást érdeme elismerésének jeléül, s köszönetem őszinteségének tanuságául. Nemzetünk közművelődési hátramaradása mindig aggasztott, s a közoktatásügyi reform szükségét már otthonn létem alatt is elevenen érezém; még elevenebben érezém, mióta a sorstól ide oda hányatva hontalanúl, a haladottabb nemzetek közoktatási állapotával közelebbről megismerkedni alkalmam volt; s alkalmam volt többek között megismerkedni Massachussets-szel, melyet népnevelési tekintetben méltán minta-államnak nevezhetünk. Es látva, minő müveit nép lakja azon szerencsés államot, megfordulva nemcsak azon osztályok között, melyek másutt értelmiségnek neveztetnek (ott ily „osztály" nincs, mert az egész nép az), hanem a falusi földmivesek és városi iparosok lakaiban úgy, mint a lowelli gyármunkás leányok szállásain ; meglátogatva különféle tanodákat; tapasztalva minő gond fordittatik az állam, a községek, testületek, felekezetek s nemes buzgalomban versenyező egyesek által a népoktatás és közművelődés érdekeire; minő jutalmazásban részesülnek s minő tiszteletben tartatnak a népoktatók, kiknek sorába számíttatni magas polgári érdemekben megőszült férfiak is dicsőségüknek tartják; s látva, mint sugárzik ]e még a durva kézimunkával foglalkozó gyármunkások arcáról is, és nyilatkozik szavaikban a nemes önérzet, melyet az értelem, a műveltség nyújt; látva a csínnal s nemesebb élvezetek megszokottságával párosult általános közjólétet, és nem találkozva sehol egyetlenegy koldussal, egyetlen rongyos emberrel, egyetlenegy lakkal, mely nemcsak a kényelemnek s tisztaságnak, de még a csinoskodás egy nemének is hiával volna: mindezeket látva, tapasztalva, megvallom igen kinos sulylyal borult lelkemre hazánk hátramaradásának emlékezete. Meg kell mégis vallanom, hogy a baj egész complexiv nagyságában csak Ön nagyon tanulságos munkáinak olvasása után állott tisztán szemeim elé, A kép, melyet Önnek oly ritka szakképzettséggel, annyi discernens erélylyel folytatott buvárlatai a helyzetről nyújtanak, valóban irtózatos. Tizenhétezer község közöl ötezer faluban semmi iskola! Tizenötezerötszáz községben a nőnem semmi *) iskolai oktatásban nem részesül! A tanköteles figyermekeknek ötvenkét százaléka, több mint fele nem jár iskolába! A hazai menyaszszonyok sorában, kik a nemzedékek legelső, legmaradandóbb hatású nevelőivé vannak a Gondviselés által rendelve, száz közöl 85 nem tudja nevét leírni! Száz újonc közt 78, Erdélyben már épen 91 nem tud irni! Es mind ez, közel ezred-éves államélet után, a kereszténység XlX-ik századában, midőn amott a jeges éjszakon, Norvégiában, hol a mezei nép többnyire nem falvakban, hanem elszórt házakban lakik, s a földnépe gyermekeinek mérföldekről kell egyes gyülpontokra vándorolniok, miszerint az itinerans néptanító oktatásában részesülhessenek, alig van az egész országban egyetlenegy ember, a ki irni olvasni ne tudna. Hiszen a kép, melyet Ön fáradalmasan összegyűjtött adatok alapján ekként felmutat, több mint borzasztó ! Egy rémületes bűnlajstrom az, mely az országló hatalmat, a kormányzat közegeit, s a nemzet sorsa körüli intézkedést századokon át monopolizált aristokratiát irtózatos sulylyal terheli! Egy bűnlajstrom, melyet ha a jogaiba behelyezett demokratia egy nagyszerű erőködéssel nem siet a fátum könyvéből kitörülni, félek, a történelem megkérlelhetlen logikája teljesedésbe fogja rajtunk hozni Mózses haragos, boszus Istenének ama rettenetes fenyegetését: hogy megbünteti az apáknak vétkeit a maradékon tized Íziglen. *) Semmi iskolai t azaz semmi nő- iskolai oktatásban nem részesül, 15,500 községben nem külön tanteremben, hanem ugyanazon teremben a fiukkal elegyest oktattatván a lánygyermekek.