Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-26 / 17. szám
Pest, apr. 26- 1808. PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI <ff 11 - • i ' , "r " 1 1 " ^ SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. 2>P Str= ELÖFIZETESI DÍJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IIIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. KOSSUTH LAJOS LEVELE A KÖZOKTÁS ÜGYI REFORM KÉRDÉSÉBEN SCHVARCZ GYULÁHOZ. Midőn e napokban az államköltségvetésnek az országgyűlés elébe terjesztett vázlata kezembe került, szemeim természetesen mindenek előtt, a vallás és közoktatási minisztérium budg. tjét keresték s abban következő tételeket találtam: Központi igazgatás . . . 239,000 frt. Egyházi célok 278,000 „ Tanulmányi célok .... 330,000 „ Közművelődési szükségletek 250,000 ,, Nyugdíjak 14,000 „ 1.111,000 frt. Lelkem elborult, midőn az államköltségvetés e sovány tételét összehasonlítottam az összes kiadások mesés nagy summájával. A mely nemzet — igy szólék magamban — 135 millió évi kiadás mellett, egyetlen egy milliót költ culturai céljaira, az kitörölte nevét a művelt nemzetek sorából, annak nincs jövendője az európai mivelt embercsaládok közepett, annak nem marad egyéb hátra, mint visszavándorolni közép Ázsia sivatagjaira, a honnan kiköltözött, és ott folytatni kezdetleges nomád életet. Jól tudom én, hogy a fen kitett összeg csak kis része annak, ami részint egyesek és testületek áldozataiból, részint országos alapítványokból a közműveltség ügyére nálunk fordittatik; de ázt is tudom, hogy az eddigi segédeszközök mellett kifejlett közműveltségünk annyira hátra marad a többi európai nemzetek míveltsége mögött, hogy tizszerte nagyobb összeggel is, mint a minőt a költségvetés kiszab, szinte nem tehetnénk egyebet, mint meginditani a jobbra fordulás nagy művét, s megkezdeni az értelmi újjászületés sok időt igénylő folyamatát. Ámde ezzel az alamizsnaszerü miseriával kezdeni sem lehet semmit. Szeretném én tudni, mit fog a miniszter a népnevelés ügyére szánt 200,000 forinttal lenditeni ott, a hol statistikai kimutatás szerint 5000 községnek semmi iskolája nincs. Ha 15 millióra tesszük a magyar birodalom összes lakosságának számát, akkor a 135 millió forintnyi évi államkiadásból jut egy fejre épen 9 forint, azaz y00 krajcár, s ebből az állam saját legégetőbb szükségére, a népnevelés előmozdítására vissza fizet 200,000 forintot, melyből minden egyénre jut 1 y3 krajcár. Ez iszonyatos tény! mely annál ijesztőbbé válik, ha meggondoljuk, hogy százados zsákmányolások és zsarolások a miveltségnek mily alacsony fokán tartották lebilencselve azon néposztály legnagyobb részét, mely 1848 előtt puszta eszköznek tekintetvén— a protestánsokat kivéve, kiknél legalább egyházilag a paraszt is ember sorban állott — a többi — emberi neveltetésben alig részesült. Azt mondják erre azok, a kik mindent helyeselni szoktak, a mit felül javainak: hogyha eltudtunk századok óta ugy lenni, hogy közmiveltségi célokra az országos adóból ennyit sem áldoztak, ellehetünk még egy ideig e kevéssel is, s nem vész el Buda, ha az a néhány ezer község, mely eddig iskola nélkül volt, még egy pár évig marad anélkül. Gyalázatos okoskodás! mely a méltatlanság folytatását azzal igazolja, hogy már ugy is elég soká tartott. y-^S'
