Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-12 / 2. szám

dás menetét rendes kerékvágásába zökkentette.—A mennyiségtan arra tanít, hogy valamint a mértan, ugy mi is, mindig tisztán kifejezett tételből induljunk ki, az okoskodásban nyomon-járók legyünk, hogy elkerüljünk minden zavart és tévedést. Szintén a mennyiségtannak köszönhetjük, hogy fogalmunk van igazságsorozatról; igazságokról, melyek láncszemekként függenek össze, s ha egyet kétségbe vontam, a többit is tagadnom kell. A mennyiségtan alkalmazott része pedig azt mondja, hogy az érzékeink által észrevett természeti tudományok, szintoly rendszeres hálózatot képeznek, mint az elvont mennyiségtani tantételek. Többet mondok; néhány alaptételből képesek vagyunk kimagyarázni, a külvilág tüneményeit ; sőt a mi nevezetesebb, ezen apró tünemények halmazából, okoskodás által, kielmélkedünk törvényeket, melyek a tünemények örök rendjét képezik, s melyeket tapasztalás utján soha föl nem fedezhettünk vala. Midőn Newton ily módon fölfedezte a naprendszer törvényeit, ^negteremté örök időkre a tudomány igazi eszméjét. A nem-mennyiségtani természettudományok, minők a vegytan és a tisztán tapasztalati physika, hasonló tökélylyel mutatják az igazságra vezérlő másik útat, a kisérlést, tapasztalást. Ne feledjük, hogy a tapasztalati tudományok, nagy elme-fejlettséget kívánnak. — Nem minden ember kiván vizsgálódónak tartatni; de alig van valaki, ki meg ne kisérlené tapasztalás tényeiből következtetést vonni; ámde ha valaki physikai tudományokat nem tanult, szűken fogja tudni, hogy tulajdonképen hogy járjon el a tapasztalás magyarázásánál. Némelyek azt hiszik, hogy ha valami szemök-láttára egyszer-kétszer megtörtént, s arra egy tünemény következett, az ok és okozati láncolatot jól tudják, s immár kész a kísérlet. Pedig ha jól megfontolnák, hogy mily nagy elővigyázat kell egy tudományos kísérletre; hogy mily gondosan ki keli onnan zárni minden más tényezőt; vagy ha ezt nem tehetjük, mily pontosan ki kell számítani e gátló tényező hatását, hogy ellensulyoztatván, a szándékolt eredményt nyerhessük; ha — mondom mindezt figyelembe vennék, sok, közkézen forgó fogalom és nézet szállíttatnék alá rendes értékére. A politikában például közvetlen tapasztalásból életrevaló következtetést nem tehetünk teljességgel. Vegyük Angolország szabadságát vagy szabad kereskedelmét. Mikép itélhetnök meg, hogy ezek az ország boldogságát előmozdították, ha fel nem foghatnók a dolgok sokfelé ágazó irányzatát ? Ha u. n. tapasztalásunkra hivatkoznánk, kisülrie, hogy országunk nagysága száz meg száz oly okból származik, melyek a helyett, hogy azt előmozdították, régen megölték volna. Minden való politikai tudomány, bizonyos tekintetben á priori, mennyiben oly okokra vihető, melyeket sem az emberi természetből, sem a történeti fejlődésből merített tapasztalás igazolni nem képes. Ha ily tudomány kerül szőnyegre, ennél a behozást és lehozást (induction and deduction) egyesítenünk kell. A tudományos kísérlettel való megismerkedés nem engedi, hogy magunkat a felületes tapasztalás nyújtotta következtetésekre bizzuk. A mennyiségtan és tapasztalati tudományok, mint látók, sok nevezetes esetben szolgálnak példákkal és mintákkal. előkészítésül az ész műveletére. Előkészítésül, mondom, mert sem gyakorlat, sem minták nem pótolhatják azon szabályokat, melyekre minden lépten- nyomon szükségünk van. Láthatunk ugyanis, az életben sok derék kísérletet, s hallhatunk sok talpra esett okoskodást; de azért puszta utánzásból, ha csak az okoskodás és kísérlet szabályait meg nem figyeltük, hasonlóan cselekedni soha nem fogunk. E szabályokat előadja a logika. Ez veti meg az igazság nyomozásának áltálános elveit és törvényeit. A logika kiegészítő része a mennyiség- és természettannak ; a mit e tudományok gyakorlatilag fölmutatnak, annak elméletét a logika tanítja. A logika két részből áll: a zárlat- (ratiocination) és behozás-tanából (induction), mely utóbbi ifjabb az elsőnél, mert az okoskodás, szoros értelemben véve, könnyebb a behozásnál. A puszta okoskodáson alapuló tudományok, (mint pl. a tiszta mennyiségtaniak) jó magas fokán állottak már a fejlődésnek, mikor a tapasztalatiak még homályban tapogatóztak. Hogy az inductio elveit megérthessük, elsőben valamely inductiv tudománnyal kellett foglalkoznunk, de a gondolkodás tana, melyet már Aristoteles a tökély magas fokára vitt, mennyiségtan tudása nélkül, a mindennapi életből is eléggé felvilágositható, megmagyarázható. A logikának csak első része is megbecsülhetlen, és az értelem fejlesztésére nézve semmi egyébbel nem pótolható. Igaz, hogy haszna többnyire negatív, mert inkább a tévuttól akar megőrizni, mintsem a helyes útra terelne. De az észmüveleteknél sokkal könnyebb el-, mint el nem tévedni, s mert a legkitűnőbb észnek is lehetetlen folytonosan résen állni, s a félrevezető mellék -utakat jelölgetni: általában egyik gondolkodó és a másik közt a különbség, a könnyebb vagy nehezebb tévedhetésben áll. A logika kimutatja, hogy mely útak vezethetnek hamis zárlatra, ha kiinduláspontunk igaz volt is. Ha eszembe jut, hogy a gondolkodás szabályai mily egyszerűek és világosak, meg nem engedhetem, hogy akárki is mellőzze e tudományt mely a homályos és zavart gondolkodásmódnak, mondhatnám, villámhárítója. A logika világot vet a ködre, mely saját tudatlanságunkat előlünk eltakarta, s velünk elhitette, hogy azt is tudjuk, amit nem értünk. Ne adjunk semmit holmi táltosokról keringő mendemondákra, kik nagy dolgokat müveinek, mély igazságokat minden segély nélkül, magukra, belátnak, következtetéseket vonnak, anélkül, hogy számot adhatnának másnak, vagy meggyőzhetnének valakit a mikéntről. Lehetnek ily emberek, mint vannak süketek és némák, kik derék dolgokat mívelnek ; azért senkinek sem jut eszébe, hogy a beszédet és hallást elnyelje. Ha tudni akarod, hogy helyesen gondolkodol-e, foglald szavakba gondolataidat, s öntudatlanul is logikai formákban fejezed ki, melyeken a tévedés vagy hiba mindjárt átlátszik. A logika arra ösztönöz, hogy nézetünket határozott formába üssük s gondolatainkban nyomról-nyomra lépjünk .