Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-19 / 16. szám
ha nem a szerkesztő, amint mi gyanítjuk, akkor is osztania kell a szerkesztőnek is, különben nem közölte volna névtelenül. Azután minden nagyobb hajlongás nélkül megtámadja a püspöki alkotmány-szervezetnek azon tendentiáját, hogy a világi elemet mindenütt majorizáltatja a papsággal, s különösen indokolatlannak és aggályosnak nevezi az 5 személyes főbb bizottmányt. Valóban ily hirteleni, ily nem remélt s a hierarchia egész természetével ellenkező változás után méltán tettük e cikk ciméiil, s méltán ismételhetjük e kérdést, vájjon békesség vagy fegyverszünet? Azonban, mindezen felsorolt bámulatos átalakulások csak kisebb fontosságú dolgoknak nevezhetők. Önmagában ugyan eléggé tudjuk méltányolni azon nagy horderejét, hogy az eddig legreactionariusabb clericalis lap érintgeti az alsóbb és felsőbb clerus közötti viszony árnyékoldalait, s javaslatai vannak e tárgyban, — hogy bírálgatni és egyenesen megróvni mer egy oly nagy tekintélyű okmányt, mint a püspöki kar egyh. alkotmány tervezete, képtelennek tartja a papságot az egyház megszilárdítására, és pedig nem azért, mivel a közgondolkozás mostani irányzata szerint bizalmatlanság nyilatkoznék a népben minden papi tény ellen; hanem képtelennek a dolog természeténél fogva, mert a papságban erre sem elég tehetség sem elég akarat (!) nincs s hogy valamit áldozzon, ellenkezik históriai természetével, — hogy a 7-ik számnak már emiitett „Mélt ánylás'5 , cimű kitűnő szép, nemesen szabad elvű és a tekintély hangján szóló vezércikke, melynek iróját hajlandók volnánk igen magasan keresni, mig egyfelől ama lapot „a kath. egyház határozott organumának nevezi, hol a kath. jogok védelméről van szó," másfelől feladatául jelöli ki, hogy ,,legyen gyökeres reform sürgetője, hol palliativ szerek nem segítenek,'s ne lásson az emberi szellem minden mozgalmában azonnal forradalmi beteges jelenségeket. (mint Palásthy ur, — illenék utána igen jól) stb. E tények bár önmagokban meglepő fontosságúak, mert eddig azon oldalról példátlanok; de mivel csak az egyház beléletében eszközlendő javításokra céloznak, csekély jelentőségüekké törpülnek a szerkesztőnek a magyar kath. egyháznak az államhoz való viszonyáról tett nyilatkozata mellett. Kovács Albert. (Vége köv.) A lelkészek állása, fizetése, s az egyházi terhek viselésének módja a skót presbytery egyházakban. (Vége.) A szabad egyház, midőn 1843-ban 10 évig tartott, erős küzdelem után az államegyházból kivált, s ez által az Őnfentartás végett saját erejére lőn utasítva, a lelkészek fizetésére nézve egy oly tervrajzot alapított meg, és fogadott el, amely azóta nemcsak gyakorlatinak és célszerűnek bizonyult be, hanem amig egyfelől állandó ösztönül szolgál a lelkészre nézve hivatalának mentől tökéletesebb betöltésére, másfelől egy nagy keresztyén elvnek, a hivatalban és jutalomban való egyenlőségnek, tényleges keresztülvitele által a papság öntudatára emelőleg hat. Ez intézmény a következő. Van az egyetemes egyháznak e célra egy külön kasszája, az u. n. sustentation fund, kezelve az Edinburgban székelő közpénztárnok által. Ennek minden jövedelme évenként jön be az egyes gyülekezetektől, s az egyház valamennyi lelkésze e közpénztárból fizettetik. Mikor valamely gyülekezet megalakul, lelkészt választ magának s egyszersmind készségét nyilvánítja ezen nagy keresztyén szövetségbe való beállásra, ugyanakkor kijelenti azt is, hogy saját erejéhez képest mennyivel járulhat évenként a sustent. fund fen tartásához. Az igy megajánlott összeg ránézve kötelező. Ezt az összeget az egyház dékánjai (segédkezők az anyagi ügyek kezelésében) rendesen havonként szedik be, saját házuknál keresvén fel e végből a gyülekezeti tagokat (mindenik a maga városrészében), s havonként küldik a közpénztárba. Alattomban értetik, hogy itt sincs senki kényszerítve az adakozásra, s kivételesen persely-gyűjtések is történnek e célra. Megesik olykor, hogy valamely gyülekezet nem küldi be teljesen a megajánlott összeget, s ilyenkor a kezelő bizottmány érintkezésbe teszi magát a hátrányos gyülekezettel, s igyekszik azt szép módjával, rábeszéléssel kötelessége teljesítésére bírni, de erőszak soha sem használtatik. Az azonban sokkal gyakrabban megesik, (s némely gyülekezeteknél rendes dolog), hogy többet küldenek a megajánlott összegnél, ez által is mintegy a papjuk .iránti becsülést és elismerést akarván kifejezni. Az így begyült pénz az egyház összes lelkészei közt, minden Majusban, ageneral assembly alkalmával, egyformán felosztatik, az a highlandi pap, a kinek nincs több 80—90 hallgatójánál, ép annyit kapván, mint az edinburghi legkegyeltebb prédikátor Az évi osztalék az első évben nem volt több 105 fontnál; azóta folyvást növekedett, s az idén minden valószínűség szerint feléri a 150-et. Idáig ez volt az a szám, amelynek elérését a gen. assembly, mint ohajtandót kitűzte, mint szükségest
