Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-12 / 2. szám

az ujabbkori adatok rendkívül terjedelmes és töredékes voltától, nehezen tanulunk belőlök saját multunk szelle­ménél egyebet. Aztán a nyelvezet s előadás tekintetében is kevés kivétellel, nem igen becses olvasmányok. Ellen­ben. ha az ókor szerzőit tanulmányozzuk, a régi észjárás megfigyelése mellett, a velős gondolatok, s bölcs meg­jegyzések egész kincstárára teszünk szert, s egyszers­mind megismerkedünk az emberi észnek legtökéletesebb, s legbevégzettebb müveivel, müvekkel, melyeknek remek­ségét, az életviszonyok megváltozta miatt, a jövő kor is, nagy ritkán fogja megközelíthetni. Ha pusztán mint nyelveket vesszük is, egy élő eu­rópai nyelv sem képes oly hathatósan képezni az észt, mint Hellász és Róma nyelve, szabályos és bonyolult szer­kezeténél fogva. A nyelvtan a logika elemi része, a gon­dolatmenet taglalásának kezdete. A nyelvtan elvei s sza­bályai eszközlik, hogy a nyelvalakok megfeleljenek a gondolkodás egyetemes elveinek. A különböző beszédré­szek közt előforduló eltérések, a nevek esetei, az igék módjai, a névelők különféle értekei: nem csupán szó, — hanem a gondolatbeli különbségek is. Egyes nevek és igék tárgyat és eseményt egyiránt jelentenek; a nevek és igék kapcsoló módjai, a tárgyak és események közt levő viszonyt jelölik, s mindenik mód valamely más vi­szonynak felel meg. A hány mondat-szerkezet, annyi lo­gikai lecke. A mondattan különféle szabályai szerint, kü­lönbséget teszünk az Ítélet alanya és állitmánya, a csele­kevő, cselekvés és cselekedet között; számba vesszük, hogy egyik eszme a másikkal módosító, minősitő, vagy egyesítő viszonyban van-e? hogy melyik állítmány föl­tétlen, melyik feltételes ? vájjon a hasonlóság vagy ellen­tétesség kifejezése volt-e a cél? vájjon az Ítéletek több­sége kapcsoló vagy osztó-e? s vájjon a magukban teljes mondattagok, csupán tagjai, vagy alárendelt re'szei-e az egész körmondat által kifejezett tételnek ? Ezek képezik az egyetemes nyelvtan alapvonalait. Legjobban megér­tetik ezeket, azon nyelvek, melyeknek szabályai leghatá­rozattabbak, s melyek határozott formákat nyújtanak, a legcsoportosabb gondolatok kifejezésére is, ugy, hogy ha szigorúan nem figyelünk ezeknek bármelyikére, nyelv­hibát követünk el. Ezen tulajdonságok tekintetében, a klassikus nyelvek, hasonlithatlanul felülmúlják nemcsak az újkori, hanem mindazon holt nyelveket is, melyeknek irodalma egyetemes tanulmányozásra érdemes. Ezek mellett az ó irodalom fensöbbsége is nagyon ajánlatos nevelési célokra. Igaz, hogy a régiek tudomá­nyos fölfedezései nagyobbára már túl vannak szárnyalva, de a mi méltóbb figyelmet érdemel, az az emberi termé­szet és életmód megfigyeléséből halomra hordott azon kincs, melyet bölcseségnek hívunk, s melyet ama korok figyelmes és éles elméi örökbecsű írásaikban ránk hagy­tak. Thucycides iratai; Aristoteles rhetorikája, ethika és politikája; Plató pái beszédei; Demosthenes szónokla­tai; Horác satyrái, de legkivált levelei; Tacitus minden irata; Quintilian nagyszerű müve: egész leltára az óvi­lág legszebb gondolatainak, s minden a mi ránk maradt a régi történészek- s bölcsészekről, szónokok- és drá­maírókról, telidestele van a tárgyak mélyére beható meg­jegyzésekkel és szabályokkal mind a társadalmi, mind a magán életre alkalmazhatóan; a bennök foglalt igazsá­gokat pedig jóval felülraulja az a buzditás, melynélfogva minket az igazság keresésére serkentenek. Hol van az az emberi találmány, mely a vizsgálódó ész ősztönzése és képezésében versenyezhetne a régiek dialektikájával, melynek elméletét Aristoteles müvei világítják meg, gya­korlati oldalát pedig Plató munkái emelik ki. Nem léte­zik újkori mü, mely akár szabályokban, akár példákban bárcsak megközelítőleg tanítsa az igazságot nyomozni, ránk nézve örök fontosságú tárgyak fölött. Mindent meg­bíráljunk, a nehézségektől soha vissza ne riadjunk; sem magunktól sem mástól semmi tant el ne fogadjunk, mi­előtt szigorúan meghánynók, nehogy észrevétlenül va­lami ellenmondás vagy zavar maradjon a gondolatban; mindenekfölött tisztán felfogjuk minden szó jelentését, mielőtt használnók, s minden állítás értelmet, mielőtt he­lyeselnök : ezek azok a leckék, mikre a hajdani dialek­tikusok tanítanak. A negatív elem im ez erőteljes kezelése mellett sem lehelnek belénk legkisebb kétséget az igazság valódisága, sem közönyösséget annak keresése iránt. Aris­toteles, s nem kevésbé Pató iratait, a legnemesebb ihle­tettség hatja át az igazság kereséseért és alkalmazásáért, bár Plató hasonlithatlanul hatalmasabban tudja az érde­ket felkölteni. Midőn tehát az ókori nyelveket műveljük, tudományos nevelés mellett, megvetjük az erkölcsi és böl­csészeti művelődés bámulatra méltó alapját. Formai tökély tekinteteben, szintén elvitathatlan a régiek előnye. Müveik, minden általok megkisérlett ág­ban, szobrászatukhoz hasonlóan, a legnagyobb újkori mű­vészek előtt is örökké bámulandó példányok maradnak, azoknak törekvéseit, mint valamely tűzoszlop, vezérel­vén. Prózában mint költészetben, az epikai, lyriai, drá­mai, történelmi, bölcsészeti és szónoklati művészet terén egyiránt magas fokon állanak. Most formáról beszélek, mert a mi a lényeget illeti, a mai költészet jóval fölötte áll a réginek. Az újkori emelkedő öntudatosságaz emberi lé­leknek oly rejtekeit aknázta ki, melyekről a görögök és rómaiak nem is álmodtak. Ámde amit kifejezhettek, kifejezték ugy, hogy az uj korszak legóriásibb tehetségei közöl is, kevesen kisérlették velők versenyezni. Fel­mutatják nekünk, hogy mi az a remek, s megkívántat­ják, hogy minden erőnkből megközelíteni törekedjünk. Miben is áll a kitűnő görög és római szerzők irályának titka ? Abban, hogy soha egy szót sem használnak jelentés nélkül, mindeniknek meg van a maga értelme. Mindent a legnagyobb szabatosság, és világossággal akarnak és tud­nak kifejezni, s nincs egy porcikája is műveiknek, mely­nek szépsége a mü tökélyének emelésére ne szolgálna. Mindenik a curiosa facilitasra törekszik, mely ki­válóan Horacnak sikerült. Irályukra ráillik Swiftnek eme szabatos meghatározása: ,,találó szavak illő helye­iken." Vegyük pl. Demosthenesnek akármelyik beszédjét, nincs abban semmi, mi mint irály akarna figyelmet ger-

Next

/
Oldalképek
Tartalom