Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-12 / 15. szám
a zsidókkal jelt kívánnak az égből, de Jézus a Ninivebeliek példájára mutat, kik hittek a predikálásért. Nathaneel és Nikodemussal kiáltják: „Te vagy a Krisztus, mert senki nem tesz ily jeleket!" de Jézus a szellemi újjászületés szükségességére mutat s az érzéki csodáknál nagyobb dolgokra, azon csodaerejére, mely által szellemi bénákat járni, az igazság előtt siket füleket hallani, szellemi vakokat az igazságot szemlélni tanít, s erkölcsi halottakat a bün halálából romolhatatlan uj életre ébreszt; „E hitetlen emberiség nem hisz ha jeleket nem lát!" (Ján. 4.4 8 ). Csak ha csodákat tesz, akarják elhinni, hogy az örök élet szavait birja, nem hogy megfordítva Krisztusnak tartanák, mert az örök élet szavait birja. Ilyek előtt a hegyi beszéd, Jézus példája, halála, erkölcsi fensége mind nem bizonyítja Jézus mennyei nagyságát, ha csudákat nem tett volna, ha hallható szóval isten fiának nem nyilvánittatilc. E nézlet összefügg az isteni és emberi egyenes szembetételével. A Socinianok, későbbi rationalisták és supranaturalisták emez álláspontján isten távoli isten, nem közeli is. Helyileg az égben lakik. Szelleme az emberben nem lakik, kijelentése nem isten lelke működése az emberi szellemben, hanem gépies közlés kívülről. Ez állásponton az emberi nem lehet istenivé, az isteni nem emberivé. A Krisztus vagy puszta ember s igy nem isteni, vagy ember és isten] nem isteni, ha emberileg cselekszik, nem emberi, midőn isteni tetteket visz végbe. Csodái isteniek; tana, erkölcsi példaadása nem isteniek magokra, hacsak csodáitól s jóslataitól nem kölcsönöznek isteni jellemet. Igy természetes istenismeret sem létezik. Itt minden külső, gépies, hagyományos, Isten 18 század előtt kijelenté magát egyszer. Most többé nem, ki most istenről valamit tudni akar, azoktól kell tudakozódnia, kik mondják, hogy századok — ezredekelőtt istent hallották. E nyilatkozatnak csodák által kell megerősíttetnie, s ha a csodák történtek-e, előbb tudós kritika által megkell állítani s mások tagadása ellen megvédeni. Szóval, a tekintélyhit bármely alakban lépjen is fel, alaptalan, és nem bibliaszerü; mit tekintélyre hiszünk, a nélkül hogy saját szellemünk által elsajátítanánk,az örökre idegen alkatrész marad, soha szellemi táplálékká nem válik. Ki tekintélyre hisz, az nem maga hisz, egy másik hisz helyette ; s még ekkor is ott áll az utolsó kérdés : mutasd ki a tekintélyt! mi által a vég alap nem a tekintély marad, hanem az emberi bizonyitás. A ker. hit azonban ez által nem semmisül meg. Térjünk csak vissza Rómától egészen Jézushoz és az apostolokhoz ; tőlük tanuljuk meg, nemcsak mit — hanem azt is : mely alapon higyjünk; állítsuk vissza az eredeti keresztyénséget ne csak anyagilag, hanem alakilag is; legyen bibliai a hit utja is! Az irás szerint a tekintély csak a törvény álláspontján létezik, de mit a törvény is óhajt s a próféták jósoltak, hogy agykor mindenki istentől fog taníttatni" az megvalósult Jézusban és Jézus által. 0 az igazság tekintélyére hivatkozott: „ítéljetek magatok!" „mit gondoitokV" midőn jelt kértek tőle tekintélye kimutatására, akkor az igazságra mutatott, mely, mint az élet kenyere, kimutatja megelevenítő erejét a belső ember táplálásában s kifejtésében, ki istentől és az igazságtól van, azaz, kiben megvan a szükséges érzék az igazság és erény iránt, az öelátja, szabadon és önállólag tudja, hogy az ő tana istentől van, Ö mindenkiben elismeri azon eredeti tehetséget, mely isten hangját a világétól megkölönbözteti; de az érzék elhomályosul a bűntől; e homályt levenni jött Jézus; ezért igyekszik övéit formálni, elveket nyomni belejök, isten s embertársaik szeretetével tölteni el, a lelkiismeretet, mely bűn s érzéki ösztönök miatt szunyadozott, felébreszteni, a lélek szemeit az isteni igazság látására felnyitni; ipoyixoo,ból Ttvsuparixoq-szá tenni. Ha „isten korább sokképen szólt az atyákhoz a próféták s végre fia által," ez az apostolok szerint nem ugy értendő, mintha isten attólfogva megszűnt volna kijelenteni magát az emberiség előtt. Az isteni kijelentés nemcsak külső tudtuladás ((pave ptooiq, Rom. 1.J9; 1 Ján. 4.9 ), hanem belső működése istennek a lélekszem leleplezésére (anoxahHptq), hogy az ember fátyolozatlan szemmel maga szemlélje isten fenségét (1. Kor. 2.jo; 2. Kor. 3.1 8 ), nem puszta históriai tény, mely egykor történt; nem oraculum, mely egyszer, mindenkorra szólott, s melybe a következő nemzedéknek; bele kellene nyugodnia, az isten folytontartó bizongságtétele (Phil. 3.1 5 .). A Krisztusban! hit által a keresztyén is a se. lélek közösségébe jut (Ján. 7.3 9 ), mikor az igazság többé nem külső tekintélylyel erőszakolja magát rá, hanem belső életerejévé lesz, élő víz forrásává, világosság és élet kútfejévé, mely belsejében fakad (vs. 38.). Hogy Jézus ki ? erről bizonyságot tesz az általa véghez vitt váltság müve. Tisztán történeti kérdésekben mások tanúsága után indulunk; de a vallás terén a kereszténynek magasb bizonyságtétel áll szolgálatára, t. i. istené, nem az, mit isten ezredek előtt tett, s melyről a történeti tudósítás második, harmadik kézen ránk jutott, hanem isten bi-; zonyságtétele minden hivő szivében és értelmében. Ki Krisztust ismeri s bennne hisz, önmagában birja a bizony-1 ságtételt (1 Ján. 5.1 0 ), mely abban áll, hogy Krisztus által ő is az örök életet birja. (vs 10) Igy jár a hit párosulva ) a tudással (yvcotrtq.). Az igaz keresztyén próféta, mert az igazságot nem másoktól, hanem magától istentől tanulta, s mint Jézus tanítványa az igazság körében magasban áll, mint a mult napok legnagyobb prófétája (Mát. 11.n .). Itt a hit bizonyítéka, szilárd alapja s kezese az érzék felettinek (Táv prj fttenopévüjv Héb. ll-i), isten látása a lélek szemeivel (vs 27. Mat. 5.8 ), isten hangjának szellemi hallása (Ján. 5.3 7 ; 6.4 5 ), a kijelentésnek önmagába felvétele, elsajátítása, ugy, hogy Krisztus benne (a hívőben) alakot nyer, (Grál. 4.i9 ) az igazság birtoka, s a világ, melyet Krisztus gyújtott fel, belső világosság lesz, mely által isten tündöklik belsejében (2 Kor 4.6 .). Ezen hit- u alapot nevezi a sz. irás a sz. lélek bizonyságtételének * (1 Ján. 5.6 ), mert ez a keresztyén öntudatának bizonyságtétele, — bizonyságtétele saját gondolkodásának és érzésének, okosságának és lelkiismeretének, ugy, mint ezek a Krisztussal való közösségben a sz. lélek által megtisztíttattak. — Ezért nevezik az apostolok is a ker. t
