Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-12 / 15. szám

nak különítve az egyháztól, s részben egyesekéi, részben állami, községi, s kivételesen néhol gyülekezeti segélyben részesülnek. A fentebb kijelölt terhek viselésében egyetlen nagy elv az uralkodó, t. i. minden önkénytesen történik, s az egyháznak egyetlen tagja sincs kényszerítve arra, hogy fizessen, s még kevésbé, hogy mennyit fizessen. Ha egy gyülekezet megalakul, s templomot akar a maga számára építtetni, gyűjtést rendeznek egymás között, kitől mennyi telik, talán segélyt is nyernek egyik vagy másik alapból, mig némely felekezeteknél külön alap van egyenesen erre a célra, s közerővel rövid idő alatt kész templom. Az alapítványok és egyházi célokra való gyűjtés részben a rendes templomi alamizsnálkodás, részben a házankénti megkeresés s önkénti megkeresés s önkéntes aláírás által történik. A papok fizetése az, ami aránylag legnagyobb e terhek közt, ha ugyan tehernek nevezhető az, amire senki sincs kényszerítve, s amit mindenki szívesen teljesít. E részben a szabad egyház gyakorlata egészen uj, s különbözik a többiétől, mig az egyesült presb. egyházé a régi gyakorlat kissé változott folytatása, s a többiekét többé kevésbé magában foglalja. Lássuk ez utóbbit előbb. Mikor valamelyik gyülekezet elhatározza, hogy papot választ, (akár először, akár folytatólagosan) ez óhajtását előterjeszti a presbitériumnál (mely megfelel a mi tractusunknak) azon összeg számával együtt, melyet a leendő pap fizetéséül szánt. A presbyterium, ha a gyülekezet számához viaszonyitva elégnek találja a megajánlott fizetést, a választást megengedi; ha nem, igyekszik a gyülekezetet a fizetés emelésére birni, a szükség esetén megtagadhatja ez alapon a választási engedélyt. Azonban rendesen sikerül egyezésre jutniok e kérdés körül. Az igy megajánlott összeg a pap fizetése (a szabad lakáson kivül), melynek beszedéséről a gyülekezet tartozik gondoskodni. E beszerzésnek két módja van, a templomi ülőhelyek évenkénti bérbe adása (ez az elterjedettebb,) s ahol ez nincs, tisztán a vasárnapi gyűjtések. A templomi ülések minden félévenként elárvereltetnek, amikor a gyülekezet mindenik tagja (már t. i. amelyik templomba jár) bérel magának egy helyet, s a családok anynyit egymás mellett, amennyit ssükségesnek látnak magukra nézve. A fizetés rendesen azonnal történik. Az ülések ára nagyon különböző a gyülekezetekhez képest, mégis ha ugy közép számot akarunk fölvenni, falun 4 — 14 shilling*) városon 1 — 6 guinea évenként. A szószékhez közellevő padok rendesen a legdrágábbak, s ezenkívül vannak í'entartva ülések hátul az oly szegény nép számára, amelyik nem fizethet értük. A vasárnapi könyörgések ugy gyakoroltatnak mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy itt háromszor lévén istentisztelet, az adakozás is három izben történik egy vasárnap. Falun egyre-másra begyülhet 1 — 3 font egy vasárnap, városon 8 —15 font. Mindezen pénzek befolynak az illető egyház *) Egy shilling =*= V2 ez- forint: egy font =*= 20 shilling : egy gunea 21 shilling. közpénztárába, s onnan adják ki a papnak a neki járó részt. Mindenik lelkész fizetésének kell legalább 120 fontnak lenni évenkint (s e számot most akarják felemelni 150-re), s ahol a gyülekezet maga nem képes annyira adni, az összeg az egyetemes egyház erre rendelt alapitványaiból pótoltatik, s e pótlást a presbyterium ajánlatára s utján a s y n 0 d teljesiti. A városi lelkészek fizetésénél az 500 font évi illeték nagyon közönséges, s vannak egyházak 800 fonttal. Ezenkívül kaphat a lelkész ajándékot híveitől, azonban ez nem igen van gyakorlatban, s inkább csak rendkívüli alkalmakkor történik. Az elöregedett lelkészek, kik hivatalukról e miatt lemondottak, azután is húzzák egész fizetésüket, melyet sokszor maga a gyülekezet visel, s ha nem, akkor a synod ád ki, egy kizárólag erre a célra rendeltetett alapból. Ha valamely gyülekezetnek saját papja nem tetszik, oly — például organicus — hiba miatt, melynek az illető pap nem oka, a gyülekezet a presbyterium utján megteheti, hogy a papot felmenti hivatalától, azonban fizetéséről csonkitatlanul gondoskodik, s választ megának másik papot külön fizetésre. Valamely erkölcsi fogyatkozás miatt szintén elmozdittathatja papját a gyülekezet a presbyterium által (ekkor természetesen nem tartozván gondoskodni fizetéséről), ahonnan az illető lelkész a synodhoz föllebbezhet. Sőt magának a presbyteriumnak is joga van a gyülekezet megkeresése nélkül ily alapon bevádolni és elmozdítani a papot, amibe a gyülekezet rendesen belenyugszik. Azonban nem mindég. Egy érdekes kivételt elmondok. Ezelőtt mintegy 22 évvel egyik glasgowi pap paráznaság miatt a presbyterium által hivatalától megfosztatott. Azonban a gyülekezet egy nagy része ama bűne dacára is annyira szerette papját, hogy vele együtt kiszakadt az egyházból, építettek maguknak külön templomot, s 16 évig független egyházat képeztek, mindamellett az elhagyott anyaegyház elveit és gyakorlatát tartva meg. Akkorra a régi történet feledve és megbocsátva lön, s az anyaegyház a visszakérezkedőket szívesen visszafogadta. A lelkészek Özvegyeiről és árváiról sok esetben a gyülekezet gondoskodik; ezenkívül van maguknak a papoknak egy közpénztáruk erre a célra, amelybe a gyermekeinek sorsát biztositni akaró lelkész évenkint fizet bizonyos összeget, s árvái a szerint kapják az évi segélyt. S végül szokásban van az életbiztosítás használata. Mind ezek dacára az egyház maga érzi, hogy ezek a módok nem elégségesek, — s remény van hozzá, hogy idővel gondoskodni fog még kielégítőbb eszközökről. Az egyes gyülekezetekben, saját szükségeik fedezésén kivül, adakozások és gyűjtések történnek évenkint a következő köz egyházi célokra. Foreign és Home mission fund; az elsőből fizettetnek a külmissio költségei, a másodikból a belsőé, a hova tartoznak az egyház szétszórva levő tagjainak segélyezése s a köztök szolgáló vándor lelkészek fizetése stb. S y n 0 d's generál fund; ebből fedeztetnek az egyházi igazgatás összes költségei, a theol. tanárok fizetése s egyéb egy-