Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-12 / 15. szám
házi hivatalnokoké. Supplement fund, a szegényebb gyülekezetek segélyezésére. Grospel ministry fund; leginkább ebből pótoltatnak azon papok fizetései, akiknek saját gyülekezetük nem adhatja meg a megállapított legkisebb összeget. E nagy alap az, amelyikre legtöbb adakozás történik és legállandóbban. Ezenkívül időnként adakozások történnek még az Aged minist e r s f u n d ra, melyből az öregség vagy más ok miatt szolgálatképtelenné lett papok fizettetnek; a Manse f u n d r a, mely a paplakok építését segélyezi; a Church extension fundra, melynek rendeltetése templomok építése által elősegitni az egyház gyarapodását Angliában, s a Scholarship f u n d ra, a melyből ösztöndíjak osztogattatnak az egyetemen papi pályára készülő s ezen egyházhoz tartozó tanulóknak, évenkint 27— 30 részesülvén 10—10 fontban. (Vége köv.) A bibliatanniniány Hollandban. 3. A felébredt bölcseimi élet. Kritikai irány. (Folytatás.) „Ha a ref. egyház alapelve szerint a hitvallomás minden egyes cikke a sz. irás tana szerint kell hogy megítéltessék s igazoltassék: ugy igen könnyen belátható, hogy e szabálya alól nem lehet kivétel maga a sz. Irásróli hitcikk sem; a sz. Írásról szóló tant is az irás elvei s nyilatkozatai szerint kell kifejteni, s megtisztítani mindattól, mivel — mint oly sok tantételt — századok folytán az egyházi hagyomány megtisztátalanitá. Az, hogy a reformátorok ezt nem tartották eléggé szemök előtt, s hogy később is előbb gondoltak bármire, mint arra, hogy a szentírásról szóló tantételt magához az Íráshoz mérlegeljék s a szerint fejtsék ki: ez, azt eredményező, hogy a régi egyház két hagyományos tévelygése — a sz. írásról — becsúszott a prot. tantételek közé is ; első az Írás és Isten igéje fogalmainak összezavarása, második a gépies ihletés rendszere, s az ebből születetett betüimádás. Mindkét vélemény ellenkezik az írással, s igy - bár a hitvallásokban kimondatott is, a reformalt egyház tanába fel nem vétethetnek, anélkül hogy ez saját alapelvét meg ne tagadná. Hogy az irás minden emberi működés kizárásával gépies módon istentől származott volna, erre nézve hivatkoztak 2 Péter 1.2 1 „nem ember akarata által hozatott létre " vagy Pál nyilatkozatára; „jaj nekem ha az evangéliumot nem hirdetem; szükségesség ez rám nézve (1 Kor 9.1 6 ), mintha bizony azon szükségesség, melyről Pál szól, gépies kényszerítés lett volna, s mintha a biblia népszerű szójárása — mely szerint az isteni és emberi működés betüszerint véve néha szembe tétetik — feljogositna oly gépies hatás fogalmára, melynél az emberi csak szenvedőleges marad! akkor — betüszerint véve — ép oly joggal mondhatnók 1 Kor 15.10 Gal. 2.2 O alapján, hogy Pál maga nem is működött, vagy, hogy egyéniségét elveszté; Ján. 7.1 6 és ő,3 8 . 5.i 6 alapján, hogy maga Jézus is csak gépiesen átvevé, mit isten kívülről tudatott vele, s nem önálló erejéből, de pusztán gépileg s szenvedőlegesen teljesité az atya akaratát, az ihletés ily képzete nincs a bibliában, mely a sz. lélek munkás ereje mellett egyszersmind az apostolok saját szelleme működését is kifejezetten elismeri (Ján. 15.2 7 ; Csel 5-32 15.28 Hóm. 8.ie stb.). Hogy a próféták és apostolok belsőleg hivatást kaptak felírni, mi nekik a sz. lélekkel való közösségükben kijelentetett, s hogy János szellemi önkivüllétében a szót hallá: „irj" ez még- ha ez esetben külső parancsra is gondolnánk, úgysem bizony itná, hogy az egesz irás isteni parancsra készült, s hogy Lukács is evangéliumát s Pál is leveleit ily kifejezett parancsra írták volna. — Megengedve azonban, hogy az irás közvetlen Istentől van, még akkor sem következnék, hogy azt isten igéjének lehetne nevezni. Isten igéje a kijelentés. E kijelentésről tudósít történetileg az irás, de e történeti tudósítás nem maga a kijelentés, s igy nem is nevezhető isten igéjének. A kifejezés isten igéje az ó testamentomban jelenti vagy az erkölcsi törvényt (Zsolt. 119.te-n), vagy isten ígéreteit, vagy annak tartalmát, mi isten lelke befolyása alatt a próféták szelleme előtt kijelentetett {aizoxaXÚ7trsTat); az uj t.-ban pedig jelent: isteni igazságot {fj álydeia) ugy mint J. Krisztusban kijelentetett, s az apostolok által hirdettetett. Általában, események közlése seholsem neveztetik isten igéjének. Söt ott is, hol a történeti Krisztus hirdetése az ige hirdetésének neveztetik, ott sem magát a tény elbeszélését — mint olyat — nézik isten igéjének, hanem az igazságot, mely e tényekben nyilvánult; s bennök tudalomra jutott, az az evangelium — vagy isten igéje. Hogy Jézus élt, mit tanított, tett, szenvedett, ezt az apostolok nem kijelentésből, hanem tapasztalásból tudták, de hogy benne az atyák reménye beteljesedett, hogy ö az út, az igazság és az élet, hogy isten benne a világot kibékité magával — — ezt már nem külső históriai bizonyítványok alapján hitték; nem „hus és vérrel" tartott tanácskozást Pál e felől ; ezt isteni kijelentés utján nyerte; nem az volt isten igéje — apokaiypsis-belsejében, hogy Jézus élt és szenvedett, ezt tudta megtérése előtt is, hanem az, hogy ezen Jézus Isten fia volt. S mit ő maga Isten szavának ismert fel, azt hirdeté mint igét, mint evangéliumot, a keresztyéneknek ; s mi több, formálá őket az Ur lelke templomává, hogy ők is ne csak az ő — Pál — s igy újra hus és vér bizonyságtételére, hanem magának istennek belső bizonyságtételére fogadják el a hirdetett igét, nem mint ember szavát, hanem mint istenét (1 Thess. 2.i3 ) s az értelem megvilágosult szemeivel s leplezetlenül szemléljék isten fenségét J. Kr.-ban. (2 Kor 3.iS 4.6 .). „A reformátorok irataiból is látszik, hogy gyakorlatilag megkülönböztették azt, mit elméletileg összezavartak (isten igéje és az irás fogalmát); a confessiók is általában az írást isten igéjének tartják ugyan, de midőn mint kegyelem-eszközről szólnak róla, akkor nem az egész irást, hanem annak csak ker. vallásos tartalmát — isten igéjét értik alatta (Heid. Kat. K. 65, 21. 19.). — Azon
