Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-29 / 13. szám

"tala képviselt elv mellett, ami véleményünk szerint, nem is lehető. Ez azon elv — egyszersmind a modern hivő apologetica becses sajátja — melyet a históriai tudományból egyszer mindenkorra száműzni kellene; — ez azon elv, melylyel iratában Scholten is ellentétbe helyezi magát ellenkező tudományos rendszere általa. — 0 feladatául tűzte ki a kezünk alatti könyvben, hogy ezen elvnek resultatumait kissé tüzetesebb vizsgálat alá véve, az általa szőtt „pókhálót" felmutassa és összetépje. Természetesen a pók, ha régi hajlékát lesöpörték, újra szövi hálóját, s igy a modern apologatica sem szünend meg szétrombolt bizonyítékai helyett ujakat állítani fel. Az már a modern hív Ős ég elvéből önként folyik, hogy a kanon feltétlen tekintélyének megalapítása végett szüntelen alap-, és indokot keressen. S végeredményileg csakis e körül forog az egész. Ez azon pont, hol a szabad theologiai tudomány és a modern u. n. hívő theologia egymástól tökéletesen elválnak. De miben áll tulajdonkép az elválasztó vonal? Hisz ezen hívő theologia is nem épen tudományosságát hánytorgatja-e ? Aztán elvégre is óriási elŐhaladás ama régi inspiratio-elmélettől, — mely a biblia betütekintélyét követelte — ezen uj theologiáig, mely a tudomány elől nem zárkózik el, sőt épen annak segélyével igyekszik megállapítani a kanon kötelező tekintélyét ? Más alak — mondjuk ki, — de ugyanazon szellem, ugyanazon cél: a bibliát törvénycodexé tenni. Meghajlanak a tudomány előtt, de a dogmát és tekintélyt nem nélkülözhetik, sőt épen azt akarják szolgáltatni a tudománynyal. Csupán csak azon határig mennek a tudománynyal, hol az még a hagyományos dogmát nem sérti, s a formulázott tételek feltétlen tekintélyét nem compromittálhatja, sőt támogatja. — De e célra a régi inspiratio-elmélet sokkal alkalmasabb és biztosabb volt Miért ereszkedtek a tendentiosus tudomány sikamló terére, midőn a biblia absolut kötelező erejének famosus dogmáját az ujtestamentomi szentirók betüsugalmazására támaszkodva oly könnyen lehetett igazolni ? Valóban, nem előnyös a csere, melyet az uj hívő theologia kötött: ott isteni sugalmazás, mely a teljesen elhomályosított észtől feltétlen engedelmességet követelt: itt féltudományosság, ugyanazon lenézett és megvetett elmére alapítva, melynek gyönge támaszait ugyanazon elme, mely fölállította, le is rombolhatja. A kényelmes otthonkát levetették, hogy magokat egy lyukacsos köpenyben a kritika minden viharainak kitegyék. A sugalmazás elméletére támaszkodva könnyű volt a dolog: a kritikai vizsgálódás — a hitetlenség e szüleménye — a szent dolgokban tiltva volt; az eretnekek egyszerűen megégettettek, vagy legalább irataik. De most: mily könnyen megtörténhetik - s mi gyakran megtörtént már ! — hogy saját fegyverőkkel veretnek le! Hogy léphettek ilyen alkura? Ugy, mert belátták, miszerint az inspiratio-elmélet már leélte magát, s mindenütt hitelét vesztette. Egy müveit ember sem fogja már azt hinni, hogy a szentlélek sugalmazása a bibliai iratoknak egész betűjéig kihatott; az általános korszellemtől sem szabad messze elmaradni, s magukat nyíltan nevetség tárgyává tenni. — Azért megtartják a régi tekintélyt s látszólag a tudományt mellé veszik : egységre lépnek a tudománynyal; de természetesen az ilyen alkuval az egyezkedés veszélyei is velejárnak. Ilynemű a modern apologetika álláspontja, amint azt Tischendorf is képviseli. A biblia feltétlen tekintélyének megerősítése végett hivatkoznak az összes uj szövetségi iratok keletkezési korára és hitelességére. Tischendorf az evangyéliomokról im-e müvében, külső bizonyságok alapján azt kisériette meg bebizonyítani, hogy ezek már az első század utolsó felében majdnem közvetlenül Jeruzsálem elpusztítása után — mind készen voltak. Hogy ezen bizonyítás mennyit nyom?

azt Scholten következő szavaiból megítélhetjük: „Tischendorf a magasb vagy históriai itészet terén nemcsak hogy nem „első férfia az egész tudós világnak" (mert már Hollandban ilyenül adatott ki); de sőt bebizonyította, hogy abban teljesen idegen ; mert önálló vizsgálat s az ujabb kritikai tudomány folyamának ismerete s tanulmányozása nélkül megelégedett azzal, hogy régebbi tankönyvekből egy hibás és hiányos kivonatot készítsen." Kemény ítélet, melyet Scholten ellenfelének fejére olvas. De valóban más szellem is az, mely az ő munkájából felénk lebeg. — Keresztyénség és protestantismus — mondja helyesen — eiitélik azon módszert „hogy a mi vallási meggyőződésünk az atyák bizonyítékaitól függjön. Azt hiszem nem szükséges, hogy örökké ezen pókhálózat közt evickéljünk." — Az ő meggyőződése „nem függ a történeti itészet eredményeitől, hanem azon tudattól, hogy Jézus vallásában minden egyéni vallásos kívánalom teljes kielégülést találhat. — Ki ily meggyőződéssel bír, annak nincs szüksége sem Papias- sem Policarpra, sem valamely — a Máté evangyéliomának authenticitását igazoló argumentumra hitének megerősítése végett; s ép oly kevéssé kell Strauss, Bauer vagy Tischendorfnál kérdezősködnie, hogy mikor és ki által írattak a mi evangeliomaink, hogy elvégre azt se tudja, kihez tartsa magát." —Ezzel szerző azon cél elérését akarja elősegíteni, hogy a gyülekezetet „sohase háborgassák se a szószékről, se külön iratokban hasztalan lármával ; s vezéreik is midőn belátják, hogy az egyházi atyákra és a kanonra való hivatkozással a keresztyénségnek mit sem használnak; térjenek hova tovább azon útra, hogy Jézus vallását a maga valódiságában és fenségében tüntessék fel gyülekezeteik előtt." Könnyen beláthatni, hogy melyik oldalon van a teljes méltánylat ugy a tudomány-, mint a vallás örök ereje és igazsága iránt, s melyiken követtetik el bün a hit és tudományos lelkiismeret ellen. De tovább menve, nézzük meg, hogy tulajdonképen mire megy ki a Scholten és Tischendorf közti ellentét. Ha Tischendorf azt mondja, hogy az evangyéliomok már az első század utolsó negyedében Kr. u. mind megvoltak s a korábbi idők ugy egyházi — mint eretnek bizonyité-