Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-03-29 / 13. szám
sába bocsátkozni, s még ha felvenném sem lehetnék terjedelmesebb mint az idézett ismertetés, pedig ha van a külföld theol. irodalmában munka, melyet nemcsak a megismerésre méltónak, hanem olyannak is tartok, mely magyar ref. olvasóközönségünket is bizonyára nagyon érdekelné, ugy ez azok között első helyen áll. Azonban röviden mégis közlöm azt, mi szorosan a bibliai nézletre tartozik, mert ez által nemcsak az exegesissel foglalkozó holland theologusok legtekintélyesb része nézletét mutathatom fel, hanem egyszersmind annak igazolását is,— sőt meglehet, hogy befolyhat azon lehető aggályok kisebbítésére vagy eloszlatására, melyek tán olvasóim némelyikét is megfognák szállani. Korács Ödön, (Folytatjuk.) ISKOLAÜGY. Népiskolaügy Skóthonban. Mint Magyarországban, ugy Skóthonban is a tanügy s közvetlenebből a népiskolák ügye az, melylyel a közfigyelem legbuzgóbban foglalkozik ez időszerint. Egy általános rendszer behozatala, a sok különféle iskoláknak nemzeti iskolákká való átalakítása forog szóban. — A törekvések azonsága Skóthonban és Magyarországon tehát — ha többet nem mondunk egyelőre — azon ponton világos, hogy mindkét helyen gyökeres reformnak állanak előtte a népiskolák, áll előtte általában az egész tanügy. Már magában véve, és saját hasonló törekvéseinkre nem gondolva is érdekesnek kell lenni mindazok előtt, kik bármely országban is a nevelés szent ügyét szivükön hordozzák, hogy egy a miveltségnek ily magas fokán álló, — s még az Angol által is igen gyakorlatinak elismert nép, mint a Skót, miként intézkedhetik a polgári társadalom e legfontosabb teendőjének a népnevelésnek kérdésében. Az ok, mely az egy célra ugyanazon időbeni törekvés mellett, a skót jelenlegi munkálatok érdekét reánk nézve különösebben emeli, a két ország t. i. Skót és Magyarország körülményeinek, az ügy legkényesebb oldalát illető hasonlatosságában rejlik. Mindként országban egyiránt óvakodnia kell a törvénynek, mely a népiskolák egységesítését vagy nemzetivé alakítását célozza, hogy abban még csak árnyéka se legyen oly irányzatnak, mely a létező vallásfelekezetek valamelyikének túlnyomó és ennél fogva illetéktelen befolyást engedne a többiek rovására. Magyarországon vannak római catholikus-, ágostai és helvét hitvallású-, unitárius-, görög nem egyesült-, görögegyesült és Mózes hitvallású iskolák. — Skóthonban vannak episcopalis-, established-, free-, united presbiterian-, cameronian-, methodista-, independens és római catholikus iskolák; — nem is emlitve itt, egy pár apróbb szektát. Az elszámláltak közül egyes felekezetek hivei mindkét országban évtizedek hosszú során, sőt századokon át, nem csak minden közalapbóli segélyeztetés nélkül, de akárhányszor törekvéseikben korlátoltatva, háborgattatva, roppant áldozatokkal s mind anyagi, mind szellemi erejük megfeszítésével tartották fent saját alapította iskoláikat; s a törvénycikknek, mely e körülményt a legbehatóbb figyelem, a legméltánylóbb kímélet tárgyává nem tenné, nem lehetne menekülnie azon vádtól, hogy a testületi tulajdonjog szentsége ellen tör, melynek szintoly sérthetlennek kell lenni, mint a magántulajdon jogának; — s melyek mindkettejének épen védelmezője tartozik vala lenni a törvény, a más oldalról netalán érkező erőszak ellenében. — Tehát mind két országban egyházi testületekkel leend köze a törvénynek, mely egyházitestületek magoknak az egyházaknak nevében szemökfényeként őrködnek iskoláik fölött, s azokat oly veteményes kertekül tekintik, melyek még ifjudad csemetéinek — gondjaik alatt fákká erősödvén — egyik rendeltetésük az egyház épületének fentartása, sőt Isten segedelmével annak díszítése leend. E szerint a hozandó törvény csak ugy áraszthat üdvöt, igazságtalanság elkövetése és keserűség okozása nélkül csak ugy számithat a felekezetek imindegyike részéről kész elfogadtatásra, ha azok mindegyike egyenlően csak jót várhat annak foganatosításától; — azaz, a tanügy tényleges jobb karba helyezése mellett minden vallásfelekezet egyenlően föltalálhatja abban mindazon idegen túlsúly elleni biztosítékokat, melyeket minden körülmények között, s annyival inkább áldozataiért (amennyiben iskola és tanügy körüli jogai egyrészét föladja a nemzeti kormánynak) a törvényhozástól megvárni teljes jogában áll azok mindegyikének. Szerény véleményem szerint e cél volt szemei előtt azon bizottmánynak, mely négy évi tanulmányozás, nyomozás és munka után, rövid időn egy nevelésügyi törvényjavaslatot terjesztend az angol törvényhozó testület elé. E törvényjavaslat lehetőleg részletes ismertetése célja a jelen soroknak. — Mielőtt azonban magát a javaslatot, mint a hosszas munkának eredményét, látnók, azt hiszem nem lesz érdektelen magának a munkának folyamán is tartani egy rövid szemlét. — Érdekessége mellett még tanulságos is lehet ránk nézve megfigyelni, hogy mily előkészületek tartatnak szükségeseknek Angliában, egy törvényjavaslatnak, s épen ily fontos tárgybani törvényjavaslatnak készítéséhez? Röviden tehát előrebocsátom magának a javaslatnak, az azt készített bizottmány működése történetét. 1864 aug. 3 6-án az angol királynő által egy 15 tagu bizottmány neveztetett ki oly célból, hogy nyomozódjék a tanügy miként állását illetőleg Skóthonban, s nyomozódása eredményéhez képest tegyen jelentést és törvényjavaslatot, a munka bevégzése után először öszszeülendő parliamentben. Jelentés levén teendő: 1. a parochialis iskolákról, 2. városi iskolákról,