Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-22 / 12. szám

Az ügy olyan, mely bennünket is közelről erdekeivén, közlését annak idejében folytatandom. Koos Ferenc, ref. leikész. GYÁSZHIREK. Egy közhasznú élet jótékony fáklyája aludt ki a mult hó 20-án. A debreceni ref. egyházmegye Nestora, udvari lelkész nt. Bakos Mihály ur végezte be áldásdus életét. Szül. Szathmár m. Kis Palád helységében, Bakos István lelkész édes atyjától és Budai Borbála édes anyától. A 10 gyermekkel megáldott gondos szülék, a szelídsége és példás magaviselete által már gyermekkorában kitűnő fiók alapos kiképeztetését sz. költségöknek ismerték, miért is elébb a m. szigeti, majd a debreceni főiskolában taníttatták. Itt a nemeserkölcsü ifjú kitűnő előmenetellel végezvén a hittani pályát, lankadatlan szorgalma, tanárai kiérdemelt szeretete s közbecsülése jutalmául elemi tanítósággal s esküdtfelügyelőséggel bízatott meg ; majd a füzes gyarmathi népes egyház iskola igazgatóságára bocsátott, s ott szelid bánása, ernyedetlen munkássága, feddhetlen élete által még ma is hálásan emlékező jóindulatot, s közbecsülést vívott ki magának. Tiszta szive nemes vágyait követve egyházi pályára lépett, s ismereteinek öregbitése végett a külhoni egyetemeket óhajtá meglátogatni, de az akkori viszonyok miatt Bécsnél tovább nem mehetvén, félév múlva visszatért; s néhány hóig a békési, majd az udvarii gyülekezetben 2 évig volt segédlelkész; azutáni évig a b.-ujfalui ref. gyülekezetben lett feles lelkésszé, s innen hivatott meg egyszerre a bakonyszegi és gáborjáni gyülekezet által ref. lelkipásztorul, de ez utóbi fogadván el közS^vességben tiszteletben s általános szeretetben végezta sz. hivatását 1852-ik évig, midőn az Udvariak — visa»emlékezve az alapos késziiltségü szép reményekre jo^í^^t kedves káplánra — lelkészül választák, s itt is mun^ropdott a fáradhatlan hív szolga, mint a népnek atyja, bajaib^itanácsadója, szükségeiben gyámolitója, ápolója, nyomoraiban orvosa, életének csaknem végső napjáig. Az élet örömeit megosztandó, házassági életre lépett az 1830-ik évben néhai Soltész Krisztina asszonynyal. A feddhetetlen életű, szelid erkölcse, előzékeny modora által köztiszteletet kiérdemelt növel példás békességben, kölcsönös szeretetben 25 évet töltött: de a családi élet tartós öremeit megkeserité s bura változtatá szerelmök zálogainak az élet tavaszán korai elhunyása, mert a 8 gyermekkel megáldott hű szülék ápoló karjai közül még af. e. édes anya életében 6 kedves gyermeket ragadott ki a kérlelhetlen halál, —- majd az 1856-ik év a hű nő, felejthetlen édesanya hosszabb korra érdemes, becses életét oltá el. A kedves halottak miatti mély és nagy bánatát a szelid atyának enyhítette szép reményű tanulófia Vince nemes igyekezete, s ennek buzgó törekvése öntött balzsamot az atyai sajgó szívre, de midőn az 1859-ik évben a zord enyészet a kedves ifjúra is rálehellé mérges szelét, midőn ezen vigaszától, reményétől is megkellett fosztatni, csak ritka lelki erejének lehete tulajdonítani, hogy a szenvedések özöne alatt ereje meg nem tört. Soha békételenkedésre nem fakadt, soha zugolodásra nem nyitá meg száját, hogy b gyermeke közül csupán egy, Antal — kinek életbenmaradásához gyenge testalkata miatt legkevesebb reménye volt — legyen öreg napjábán vigasszá, boldogsága: hanem Jób patriárchaként megnyugvással s békés türelemmel szen vedte a reá mért csapást, ezzel vigasztalván magát, az Ur adta, az Ur vette el is, áldott legyen az ö szent neveérette ! A boldogult a feddhetlen életnek, tiszta erkölcsnek^ szelídségnek, felebaráti szeretetnek, becsületességnek, mértékletességnek ritka példányképe volt, mint hivatalnokot lankadatlan szorgalom, hivatalos tiszte teljesítésében páratlan lelkiismeretesség, pontosság, erkölcsi javítás s tökéletesség eszközlése, mint embert szelídséggel párosult szívélyes bánásmód, a szenvedők iránti minden számítástól ment részvét, a nyomorban levők felsegélése s gyámolitása; mint hazafit a nemzet boldogitására törekvő, s annak valódi javát óhajtó nemes lelkesültség jellemzi. Hivei között nemcsak hitszónok, hanem valódi lelkiatya, hű barát, lelkiismeretes tanácsadó s orvos volt. 43 éven keresztül munkálkodott híven és fáradatlanul az Ur veteményes kertében, életének csaknem legutolsónapjáig, mig nem alig 6 napi szenvedés után 72 éves korában lelkét mennyei atyjának ajánlotta. Gyászbeszédet tartott a boldogult felett kabai lelkész nt. Szabó Péter ur, Ján. XVII. 4-—5 verseiről, mint mindig az alkalommal is, fényes bizonyságot adta kitűnő képzettséggel párosult szonoki előadásának. Majd szerepi lelkész tiszteletes Basa Bálint ur tartott oratiot, mely képekben s hasonlatokban gazdiig volt, híven és jellemzőleg festé a boldogultnak személyes tulajdonait s érdemeit. — Béke hamvaira! Egy tanitó. Kis-Babot, mart. 6-án 1868. Néhai tisztelendő-Kápli Lajos, kis-baboti ág. hitvallású lelkész született Nemes-Patróban Somogymegyében, tisztelendő Kápli István lelkész — és neje Balliér Judit szülőktől 1823-ik év november 8-án. Az elemi iskolákat Szülőföldén, a gymnasialis osztályokat Tolnamegyében, Szent-Lőrincen és Sopronyban végezte, a theologiai tanfolyamot Bécsben, 1845-ben, melyben történt hihetőleg felavattatása is. Segédlelkész volt Hidegkuton Tolnamegyében, Bábonyban Somogymegyében és Kis-baboton Győrmegyében 1846. évtől 1849-ig év dec. 12-ikig, midőn főnökének tisztelendő Perlaky Gábornak lemondása után rendes lelkészszé választatott. Házasságra lépett nemes Nagy Eszter kisaszszonynyal, Eörkényi mészáros-mesternek Nagy Istvánnak és nejének Wurm Terézia asszonynak hajadon leányával Bonyön 1850-ik év április 9-én. Lelkészsége alatt az egyháza boldogitásában, jólété munkálásában lelkes buzgalmat és kitartó munkálkodást