Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-22 / 12. szám

tanusitott, minek különösen maradandó bizonysága e's tanújele az 1864-ik évben megújított isten-háza, melynek uj alakbani létesülte az ő tanácsadásának és fáradozásainak tulajdonittathatik főleg érdemül; ö gyülekezetét minden tekintetben segítette mind tanácscsal, mind pedig tettel. — A műit J867-ik év april 12-én őt hüdülés érvén. s ennek következtében baloldalát nem birván mozdítani. s igy a szükséges mozgást nélkülözvén, 1867. év november hónapjában a mellvizkór fejlődött ki benne, melynek következő 1868-ik év január 22-én reggeli 5 órakor áldozata is lett; ezen év január 24-én kisértük ki hűlt tetemeit nyugvó hívei közé a végnyugalom helyére. Elhunytát kesergik elárvult gyülekezete, minden segély nélkül maradott özvegye és 6 neveletlen árvái, szerető rokonai és baratai, kiknek egyenes szivü őszinte barátjuk volt. — Nyugodjanak hosszú szenvedései után békén hamvai! Torkos Eli. kis-baboti ev. iielyettes lelkész. Fájdalmas részvéttel álltunk körül egy koporsót mart. 2-án, midőn a soproni ág. ev. egyházmegyében a zentandrási ev, gyülekezet lelkészét t. §znnthó István urat kisértük az örök nyugalom helyére. A 77 -évet élt lelkész 52 éven vezette gyülekezetét az evang. szent szövétnekének fényével. 0 nemcsak a szószéken, de magánélete által is vezetője irányadója volt gyülekezetének, ki benne a lelkész mellett atyát is talált, ki résztvevő szívvel osztá meg a nép örömét — bánatát. Temetésén s távol vidékről megjelent nagy számú tisztelők serege eléggé jelzé, hogy nemcsak buzgó igaz prot. lelkész, de közkedvességü egyén is volt a társadalmi körökben, mint mívelt pap. G-yászbeszédet tartott felette "Trsztyenszky Gyula esperes ; — beszéde keretében a prot. lelkész vonásait emelve ki, egy képet alkotott a valódi lelkész jelleméből. A halottas hásznál s temetőben a közfájdalmat t. Szarvasy Sámuel beledi ieikész ájtatos imába mutatta be az egek urának, s imádkozott áldást a kifáradt hü szolga hamvaira. Lebegjen testvéri áldásunk s a hü emlékezet sirja felett, az árva családot a gyermekeket, kik a legjobb apát vesztették el, vigasztalja az ég. f. qy. Szerkesztő ur 1 Mint oldott kéve széthullunk egymásután. A kérlelketlen halál elragadta körünkből nagytiszteletüséged kedves gyermekeinek egyik barátját, a mindnyájunk által, kik őt ismertük, becsült és szeretett ifjú tevékeny munkást, néhai tiszteletes Csepcsányi Istváíi urat, a temesvári egyesült evang. egyház müveit lelkű s rövid egy évi hivataloskodása alatt is már közkedvességü segédlelkészét s tanítóját. Nem 1udom beküldték-e már a boldogult életrajzát — mint igérve volt nekem a temetés helyén? én •ezennel az általam tudott adatokat ide jegyzem. Született a boldogult Ivis-Kéren Bácsmegyében 1841. aug. 21-én, atyja: Csepcsányi István Kis-Kéren 30 év óta tanitó, édes anyja néh. Kril Zsuzsánna. Elemi tanulmányait szülőföldén, a gymnasiumot Selmecen végezte, a theologiai tudományokat a pesti prot. papnöveldében hallgatta, hol a papi vizsga letétele után Temesvárra nyervén meghívást a s.lelkész s tanitói állomásra — elébb Pesten 1866. évi aug. hóban fölszenteltetett. E hivatalában töltött egy évet activitásban 1867. september 15-éig. Ekkor orvosi rendelet folytán hivataloskodását félbehagyni kényszerülvén, a Bácskába K u 1 á r a nagybátyjához, Krób Károly hites ügyvédhez költözött, ki neki tanuló korától fogva haláláig egyik legnagyobb jótevője volt. Itt csaknem 7 hónapig tartó kínos szenvedése után f. évi febr. 28 (tüdővészben) jobb létre szenderült. Végtisztességén a közelebbi falukból számosan voltak mind két. prot. felekezetű lelkészek és tanitók jelen. A kulai közönség vallásfelekezeti különbség nélkül, az odavaló r. kath. és gör. kel. lelkészek, s.lelkészek. A cservenkai evang egyház énekkara szépen adta elő összevágó gyász dallamait. A temesvári egyházat képviselte lelkésze és Mágori Mihály presbyter. Szónokolt felette a háznál a temesvári lelkész, a temetőn a cservenkai evang. egyház két segédlelkésze. Kora elhunytán keseregnek szülői, testvérei, rokonai, jó baráti. Béke lengjen az idvezült hamvain ! Dömötör Káró fi/, ev. ref. lelkész. Hála nyilatkozat. Nt. sz. ur! A betegnek is vannak olykor örömpillanatai. melyekben fájdalmait mintegy feledni látszik: Ínséggel küzdő egyházunkra is, rá mosolyog olykor-olykor a jótékonyságnak egy örömsugara, mely helyzetünk súlyos voltát velünk felejtetve szebb reménynyel tölti el kebleinket a jövő iránt. — A főtiszt, d. m. egyházkerületi közgyűlés által még az 1866-ik évben kimondott határozat, — melynél fogva a szentendrei kisded egyház minden gyülekezetben három éven keresztül egy vasárnapon adakozás tárgyául kitüzetett — bár ez ideig a lefolyt mostoha idők és viszonyok miatt nagyon keveset eredményezett, de a főtiszt, e.kerületi gyűlés nemes buzgalmába bizva — melylyel idegen nemzetiségek között tengődő kisded magyar egyházunk ügyét felkarolta, s a kedvezőbb időjárás és viszonyok folytán magyar prot. híveink áldozatkészségébe sem kételkedve — reméljük : rövid idő múlva főbb szükségeink fedezve lesznek s kisded Sionunk a vallásnak és nemzetiségnek biztos őre leend. — Örömmel jegyezzük fel ugyan ezen alkalommal a sz.-endrei, nagyobb részt más nemzetiségű és vallású egyénekből álló tekintetes külső tanácsnak azon — minden felekezetességcn felül emelkedett — nemes tettét, melynél fogva, a város által eddig egyházunk részére adni szokott 6 erdei öl tűzi fa.belyett, ujabban 11 erdei ölet adományozott hazaszállítással — s a már régebben adott 2 h. sz. földhöz ismét 2 holdat adott s ez által a