Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-22 / 12. szám

élet- és tudományban való felületességünk. Tehát főisko­láinkban meg kell szüntetni a compendiumok bilincsébe szoritó rendszert függelékeivel, a pusztán emlékező te­hetségre támaszkodó heti, fél- és egész évi vizsgálatok­kal, calculus-adás — meg gradus-csinálással egyetemben. De azért főiskoláinkban is szükséges, még pedig mellőz­hetetlenül, a tanár és tanuló érintkezése, csakhogy en­nek nemesebbnek, érett emberekhez méltónak, s nem disciplinaris eszközök által kicsikartnak kell lenni. Le­gyen tehát tanítási szabadság! IV. A tanítási szabadságot a tanulási sza­badság egészíti ki, tehát a kettő együtt áll, vagy esik. Legyen azért tanulási szabadság is, hogy aztán a főiskola eképen szólhasson a belépett fiatal em­berhez: -Jer és vedd ami lelked hajlamával leginkább meg­egyez : de gondold meg, hogy első az, miután élni akarsz. Ha majd évek során vetted azt, ami tetszett, s ugy a hogy tetszett, jelenj meg ott, hol megbízatást kívánsz nyerni, az egyháznál vagy államnál. Itt megvizsgálnak a reád nézve sarkalatos dolgokból, de csak is azokból ; a többire nézve legyen censorod ama legnagyobb itélő­biró: az élet, a közvélemény s mi ennél nagyobb: tulaj­don lelkiismereted!" E szakaszban igen érdekes az angol egyetemek vázlatos ismertetése. V. Most már az iró épen céljához érkezett, s javas­latát a következő hét pont alatt teszi: a) „Minden bölcsészeti tantárgy szabadon választ­ható. Igy a természettudományok, a történelem tudomá­nyosan előadva, a classicai és ujabb irodalmak, nyel­vek stb. b) Kötelezett tantárgyak a jogtani és theologiai cursusban a mulhatlanul szükségesek! választhatók azok, melyek mélyebb ismeret szerzésére szükségesek, pl. a jog történelme, római jog stb. A gyakorlati életre tarto­zókat, a régibb mód szerint s mint Angliában ma is tör­ténik, a joggyakorlói évekre hagyhatnók. Igy lehetne, ugy vélem, a theologiai cursus kötelezett tantárgyait is kevesiteni. c) A kötelezett tantárgyak száma kevesittetvén, a heti censurák s ismétlések megszüntetése által az óra­szám minél kevesebbre pl.hetenkint 12—14-re vonatván, ezenfelül a jogász is, a theologus is tartoznék hallgatni tetszése szerint választandó, szakjabeli vagy bölcsészeti tudományból — hetenkint legalább 6 — 8 órát. A hitta­nuló kétségkivül nem mellőzné a bölcsészetet, a leendő tanár a classicai irodalmat, magyar és ujabb irodalma­kat, — a jogász a történelmet és annak segédtanait. d) A kötelezett s talán a lelkészi vagy állami vizs­gán megkívánt tárgyakból félévenkint úgynevezett col­loquiumok tartandók, a többire nézve a tanulótól füg­gene, akar-e megvizsgáltatni, vagy csak a leckék szor­galmas járását bizonyittatni. t e) A természettanból teljes tanfolyam adatnék. f) A bölcsészeti tanfolyam tanítványi eszerint csak más szakbeliek lennének, de lehetne azok egy részét műveltség-kedvelő birtokosokból, fensobb technikai pá­lyára s effélékre készülőkből reményleni, kiknek érdekeit ez osztály rendezése közben szem előtt tartanok. g) A jótétemények csak a rendes tantárgyak és a kötelezettek igyekező hallgatóinak osztatnának, a pálya­díjak csak valóban értékes dolgozatoknak adatnának ki. Ha a jótétemények, például, ünnepi követségek, rektor­ságok, supplicatiók némi sorozatot tesznek szükségessé, e sorozatot évenkint vagy időnkint a tanárok fognák megállapítani." stb. Ezután sorba veszen néhány felmerülhető ellenve­tést, pl. 1. Tantermeink üresek lesznek, a mulató helyek pedig rakva. 2. A tanári hivatal sine cura lesz, erre pedig nincs pénze a különben is szegény felekezetnek. 3. Hol vesszük a tanárokat ? s mind ezeket rendre megcáfolván kiegészítésül ajánlja a privát doce'ns­ség felállítását. VI. E szakasz tárgya a gymnasiumi taná­rok képezése. Elébb természetesen megállapítja, hogy miért kell a szóbanforgó tanárokat képezni s aztán taná r­képzési javaslatot ád. A tanárképzés szükségességét e három főpont sür­geti, támogatja. 1. Tanárainknak nincs hol magukat megrakják tu­dománykincscsel. 2. Gyakorlati előképzettséget sem szerezhetnek, mert nincs hol. 3. E két előzményből származott, hogy a gymna­siumi tanárkar még mind ez ideig nem tudta magát meg­alakítani, érvényesíteni felekezetünk kebelében. Ezt követi a tanárképzési javaslat, amiből két főpontot szórói-szóra kiírok : 1. „Hol a classicai irodalomnak akadémiai azaz nyolc osztályú gymnasiumon felül álló cursusbeli tanára van, ennek működését egyelőre — azaz mig a tanszabad­ság használata, a tudományok szeretete erősebben meg nem honosodnak — jobbra nem fordíthatjuk, mint philol. szakbeli tanárképzésre. Ez teljesíthetné — nézetem sze­rint — 3 — 4 órai, akadémiai és szabad előadás mellett a tanárképzés feladatát egymaga, vagy főkép Ő maga. Hol ily egyén és tanszék nincs, és nem is állitható elő, ott a gymnasium legképzettebb, legtevékenyebb tanára adna oktatást. a) A gymnasiumi neveléstanból, a nevelés történe­téből, hetenkint m. e. három órán. b) A latin nyelv gyakorlati használatából a szókö­tést alkalmazván, jelesen magyarból latinra fordítgatván, szóval és írásban, — hetenkint m. e. négy órán. c) A magyar- és latinnyely methodusából gyakor­latilag és összehasonlítva, hetenkint legalább két órán. Ezekhez lehetne még kapcsolni, ha külön tanfolyam alakulna, s tanítványok szép számmal (nagy számmal a né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom