Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-22 / 12. szám

csolat a másik szempillantásban foganatosíttatott. Az egyház hive, egy hónap múlva már szónokolva, katechisálva és gyóntatva a Niernenen túl is közreműködött. Bizonyára csak is ezen mesterségesen összeszőtt egységes belszervezetnek befolyása alatt volt képes az oly sok veszélylyel fenyegetett római egyház létezését megvédve biztositani — de hogy ezen elemet, képes leend e mind végig fenntartani, az már a jövendő titkai, közzé tartozik. A római egyház szervezetéből önkényt következik, hogy illető közegei által, nagy előnyére tölti be folyvást kisebb nagyobb egyházi községeit, egyházi hivatalnokokkal, plébánosokkal, az érdemet és tudományos kiképzett-3éget véve föl fokozatul, — mig megfordítva a protestáns egyházban, a szabadválasztási jognál fogva, a lelkészállomások, nem ritkán, nyilt és alattomos, ezen életbevágó ügyhöz, épen nem illő uton és módon ugy töltetnek be, a mint egyik vagy másik be tudja magát korteskedni. — Szomorú vallomás, de igaz ! Valóban, szép és magasztos eszme van köttetve a szabadválasztási joghoz, de ezen jog, valljuk meg, a nagy tömeget tekintve, csak olyan, mint gyermek kezében, a tüz, és az éles borotva, önző jelen korunkban, melyben élünk. Azon temérdek érdekek összeütközése, melyek ilyenkor fel szoktak merülni, sokszor háttérbe szorítva az érdemet, nem méltányolva a tudományt, azok részére hajlandók hajolni, kik fizetéscsonkitás ígéretével is készek az állomást megvásárolni. Ebből származik az egyházi élet közönyössége az egyházi társadalomban ; mert a község elébb utóbb kiábrándulván, átlátja, hogy választása hibás volt, beismerni kénytelenittetvén, miszerint választottja, kellő he' 3yen nem üti meg a mértéket, mi természetesen pap és hívei közti súrlódást, ebből viszont közönyösséget von maga után, mi amily gyakori a protestáns egyházban, •épen oly ritka a rom. egyházban. Az elmellőzött érdemes balsorsa által, kis egyházba sodortatván, kedvezőtlen körülményei által lehangoltatva, szellemileg leveretve sínlik, és mind össze is jóakaratában találja fel vigasztalását, ritkán tarthatva arra számot, hogy az emberek tegyenek érte valamit. Nincs szándékomban példákat fölemliteni; mert exempla sunt odiosa, de nézze meg bárki az egyházak sorozatát; majd meg fogja ott találni, kik rakják zsebre a nagyobb egyházak jövedelmét, kik viszont azok, kikről bátran el lehet mondani a költővel: jer Belizár, ha lehet jere, keressük fel ezt a leckét; nincs a bölcsnek kenyere." Talán épén a sors és fátum ezen visszás hatását tarthatá maga előtt, jóval a mostani szokásos papválasztási eljárások előtt a főtiszteletü túl a dunai e.kerület bölcsesége, midőn azoknak a lelkitanitóknak megjutalmaztatásáról, kik tudományuk által magukat mások felett kitetszőképen megkülönböztették, és érdemesítették „útmutatásában 8 pontokat állapita meg ; melyek közül a 3-ik ezt mondja: Nagy megtiszteltetések lévén a tudósoknak az is, ha az érdemetlenek, érdemeseknek nem tartatnak: ezennel kijelentetik az is, hogy valamint a tractualis, és superintendentialis megtiszteltetésre, a valóságos és gyökeres tudományos érdem nélkül senki just nem tarthat: ugy senki erre ne is várjon, és mások pártfogását, és ajánlását arra, amire érdemetlen, ki se kérje; mivel a tisztelet koszorúja az érdemetlen fején csak hervadoz, ott zöldellik pedig az, és fonnyadhatatlan dicsőséggel diszeskedik, ahol az, az érdemeseknek fejét ékesíti." A 6-ik pedig igy hangzik: „Munkás lesz abban is a superintendentia, hogy a magukat tudományos érdemekkel megkülönböztetett tanítók, ha valamely erkölcsi hibájuk nem ellenzené, a jövedelmesebb egyházakba, sőt egyik tractusból a másikba, jobb ekklézsiai nyilás lévén, által tétessenek." *) Elmondhatjuk ennél fogva bátran : papválasztási rendezés, jöjjön el minél elébb a te országod ! Protestáns egyházunk hívei kisebbségének számát illetőleg bátran 5-ik főokul oda tehetjük a protestáns szertartás egyszerűségét. Az egyház hasonló egy különb-különbféle ágakra eloszló nagy élőfához, mely akkor is szép, ha a csipős dértől megfosztatva leveleitől, kopasz ágaival dacol az elemekkel; de sokkal szebb diszes lombjaival. A kékellő ég magában is szép, de mégis szebb ragyogó csillagaival. Egy szépen zöldellő fa lombjai közt, a természet ezen kies templomában, a madarak, mint meg annyi muzsikáló szobákban társalkodva egymással, éneklik az Istennek dicsőségét, ott danolja fel a fülemüle a hajnalt andalító dallamával ; mig a minden ékességétől megfosztott fa örömtelen gályái felett a haldokló természet szendergi hosszú álmait! A különben halhatatlan, és szigorú következésü Kálvin, lehet sajnálni, hogy egy lombtalan élőfaként állitá fel a ref. egyházban az isteni tiszteletet; mert tagadhatatlan, miszerint, ha a férfiak, komoly valóságban szeretik is tisztelni az Istent, de a nők, már a csinosgatásra vonzó hajlamuknál fogva is, kedvellik a vallásban a művészibb szertartást, s a pompásabb isteni tiszteletet. Korántsem értek én itt olyan pompás templomi ékességet, mint volt Salamoné, vagy olyan Cyrus és Néróféle nagyszerű épületeket, melyek golyó alakra épitve, fönt a boltozaton az égnek járása, aranynyal, és drága kövekkel felékesítve, csillagokkal együtt ragyogva tündöklőitek, és mint a csillagos égnek forgása, minden órában megfordultak. De igenis értek egy szembetűnő nemesebb izlést, mely az ájtatos buzgóságot fokozva, a szivet még közelebb emeli az Istenhez. Már azon tulipán, szőlőfürt, s más egyéb ízetlen cirádák helyett, melyek számos templomaink karzatain ugy kisírnak ; miért ne lehetne inkább helye azon vallásos jelentőségű rajzoknak, s művészeti ábrázátoknak, melyek a nagyon jeles Dobos Biblia-történetek cimü könyvének hasábjain láthatók. *) Útmutatás a helv. hitv. követő túl a dunai főt. superint. lévő lelki tanítóknak tanulásbeli foglalaíoskodtatásara, és a jelesebb tudományos pályán valósággal érdemesített prédikátoroknak megjutalmaztatására. Kiadta Tóth Ferenc. Gen. Nótárius 1823.