Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-15 / 11. szám

e.kerületünkhöz intézett levele, melyben arról értesít, hogy a főtisztelendő tiszáninneni e.kerület jelen évben is — a múlthoz következetesen — a missiót mind szellemi mind anyagi tekintetben pártolandónak véleményezte, továbbá, hogy a magyarországiv

főtiszteletü egyházkerületeknek tett ígérete szerint kijelentette az erdélyi mélt. főegyháztanácsnak, hogy maga igazolása végett előtte megjelenni kiván, de attól visszautasittatott. Mind e mellett ő hü munkása és szerény gondviselője maradt ez ügynek, melynek életét szentelte, mert a szászkuti iskolát bevégezte, Brajlában uj iskolát nyitott, egyházat szervezett, mint szinte Kalaráson is, legközelebb Foksányban alakuland luth. és ref. egyesült egyház. Anyagi segélyben egy év óta egyedül a tiszáninneni e.kerület részelteté a missióügyét. Közelebb néhai Palóczi Horváth Mária végrendelete következtében, a missio 1200 forint évi jótéteményben részesült, mely a főt. tiszáninneni e,kerület által kezeltetik, s ebből Gralacon még ez évben templom s parochialis hely vétetvén, egy iskola építése kezdetét veendi; ugyan azért e.kerületünkben a missióra gyűlendő kegyadományt e célra fordíttatni s főt. Kun Bertalan superintendens úrhoz elküldetni kéri." Határozat: „T. Czelder Márton ur közleményét szives tudomásul vévén az egyházkerületi gyűlés, megrendelte, hogy a missióra begyülendö segély- és kegy adományok főt. Kun Bertalan superintendens úrhoz küldessenek." E j.könyvi kivonatból megtanulhatjuk, hogy a főt. tiszáninneni e.kerület következetesen Czeldert tartja missionáriusnak, s őt támogatja, hogy a dunántúli főt, e kerület is kezet fog vele és Czeldert elismeri „első magyar ref. missionáriusnak;" — megtanulhatjuk, hogy az első magyar ref. missionárius az erdélyi e.kerületnek adott szavát be akarta váltani, de visszautasittatott; megtanulhatjuk, hogy ő most is erélyesen működik a galaci szabad egyházban, épít templomot, iskolát; megtanulhatjuk, hogy főt. Kun Bertalan superintendens ur szives kezelni a begyülendő pénzt, és végre a dunántúli e.kerület egyenesen ide rendelte küldetni e.kerületben begyülendő segélyt. Reményijük, hogy mindenki siet e rendelkezésnek eleget tenni, és nem leend senki ellenkezőleg cselekvő. En is ennek folytán küldtem 1866-ban Rév-Komáromban műkedvelői előadásból fele részben a moldva-oláhországi missiora a gyűlt összeget 93 frt 50 kr mult év novemberében főt. Kun Bertalan superintendens úrhoz egyedül a galaci szabad ref. egyház részére. Mi természetesebb, mint hogy e két főt. e.kerület ezentúl csak a Czelder atyánkfia által vezetett missiót fogja segélyezni. S a szerint fog e segély Galactól másfelé is fordulni, a mint az általa elismert „első magyar ref. missionárius" működési köre is szélesbül. Bár szélesbülne! Bár a béke újólag beállna! Bár ne dúlna egyenetlenség ott, hol csak béke építhetne!! Bár meghallgatnák e lapok nt. szerkesztőjének békére intő szavait.... Mily rég várt szavak ezek e térről: „Nem volna-e lehető, a dolgot valahogy kiegyenlíteni Czelderrel? mert a mint az ügy iu<<st áll, ö is szenved, mi is, és legtöbbet az ügy." Örülünk e nemes kérdésen. De a válasz elveszi örömünket. „Czelder máig sem ismerte el a főt. püspök ur felügyeleti jogát." Ez a válasz. — Ezen az el nem ismerésen alapszik tehát az egyenetlenség. — Hogy miért nem ismerte el az az ő dolga és nézete, tán meg is felelt volna érette, ha teheti vala, tán neki az ott levő egyházak felől más nézete van, tán hibás, tán makacs, tán áldozat ... mind ez meglehet... de mi itt magyarhon felső részén kérve-kérjük az illetőket Czelderrel együtt, béküljenek ki, mint egy célú munkások, ki első akar lenni legyen utolsó; béküljenek ki és tartsanak össze, ne engedjék beteljesülni a példabeszédet „Atok verte meg a magyart, hogy ez soha együtt nem tart." Béküljenek ki, és ne adják egymást Ítéletre, törvényszékre, engedjék meg, hogy ismét felvirágozzék a missió. Szekeres Mihály. „Cserey Helena, a türelmi korszak v é r t a n u j á r ó 1." Ez a címe egy nagyérdekü értekezésnek, melyet Szilágyi Ferenc ur f. hó 2 án a magy. tud. akadémiában tartott. A vegyes házasság drámája az, melyet fest, és mely egy évszázad előtt történt, a papi uralom és erőszak korában, midőn hazánk az ultramontanismus járma alatt görnyedt. A minden gyöngéje mellett is jellemes b. Wesselényi Miklós, huszárkapitány, megszerette Cserey Ilonát, s bár aá első református, utóbbi katholikus volt, mély viszony fejlődött köztük, mely házasságra is vezetett, midőn b. W. revesálist adott, hogy gyermekeit katholikusan fogja nevelni. A dráma csirája e reversális. W. nem is álmodott róla, sőt bírt arájától irást is, hogy nem ellenzi valamennyi gyermek református nevelését. I^)e közvetlen a lakadalom előtt szoríttatott ki a reversális drámai jelenetek által. Midőn a viszony kezdődött, Cserey tanácslá leányának, hogy a cél elérésére szépségének hatalmához tilos módon is folyamodni ne kételkednék; vagy mint b. W. irja: „Dass sie sogar ihre Schönheit unerlaubter Weise meiner jugendlichen Hitze auszusetzen kein Bedenken tragen sollte." Igy midőn W. hivatkozva az előbbi megállapodásokra, hogy a reversális kiadása előtt inkább az egészet széjjel engedi bomlani, egyszerre nemcsak szerelmével, hanem lovagias becsületével szemben állott, s arájának állapota a papi intrika kezében a reversalisra szoritá. A r Értekező mind a dolog folyamából elég világosan kitűnő csalás folytán, mind a vallás szabadságát biztosító erdélyi törvényekből, miután az Approbata a leopoldi hitlevélben — melynek erejénél fogva birja a Felséges uralkodóház Erdélyt -— ünnepélyesen megerősíttetett, a hazai törvények nagy sérelmével készült, vagy inkább kicsikart reversalisnak érvénytelenségét bizonyítgatta.