Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-15 / 11. szám

De az erdélyi kormány másként tekinté az ügyet, és Cserey Farkas erd. udv. kanc. tanácsos, a leány apja, maga figyelmezteté a műre, melyben fő részes volt, a reversalisra. Wesselényi báró megvált a katonaságtól, s ifjú ne­jével Zsibóra ment, hol első fia meghalt, 1779-ben Fáy püspök feljelentette a bécsi kormánynak, hogy másodszü­lött fiát Wesselényi a helvét vallás dogmái szerint neveli, a nélkül hogy erre a bécsi udvar kegyét kikérte volna. A kormányszék nyomozás végett két tanácsost küldött Zsibóra. Ezeknek Wesselényi csak azt válaszolta, hogy a reversalist tőle erőszakosan csikarták ki, s igy az egészet törvénytelennek nyilványitja. A kormányszék ezt feljelenté az udv. cancelláriához, mely ennek folytán egy felterjesztést nyujta át Mária Teréziának, ki szigorú hangnyomattal arra ítélte Wesselényit, hogy egy kath. templomot kell mindenestől felszerelnie, s gyermekeit csak kath. papnak szabad megkeresztelnie. E felterjesz­tést — melyből leginkább kitűnik a kancellaria ultramon­tán szelleme — Mária Terézia 1780 nov. 16. irta alá, s tizenhárom nap múlva meghalt. Fiának, II, Józsefnek, az ügy ismét elé terjesztetett. W. és neje is terjesztettek elő egy folyamodványt, melyben a reversalisnak tőle álnok erkölcsi kényszerítéssel kicsikarását megvallotta, hogy sa­ját ítélete szerint annak aláírásával „erősen hibá­zott és jelleme ellen cselekedett." Öt eskük, bizonyítások szedték rá és neje formaszerinti kötelez­vénye, hogy nem ellenzi a gyermekek reformált hitben nevelését. — Kéri apósa csalárdságaitól megvédeni, gyer­mekei szabadságát visszaadni, hogy neki engedtessék meg őket maga saját elvei szerint felneveltetni. A kancellária votumában — mint értekező meg­jegyzi — nem pirult el egyenes hamisítás előtt sem, és kiemelte, hogy az ország minden főrangú családjából tör­tént áttérés a kath. vallásra, csak a Wesselényiekéből nem. Ajánlá Mária Terézia intézkedésének fenntartását. Ez meg is történt. 1681-ben Batthyáni püspök feljelentése foly­tán, b. W. a guberniumtól feleletre vonatott, miért ne;m tart kath. szobaleányt! Felelt neje, bámulva jóakaróinak felölei kéretlenül is gondoskodását, hogy külföldi szobaleányt nem tart, mi­vel erszénye nem engedi. Május 20-kán legkisebb gyermeke, leánya Polyxena születvén, ezt Wesselényi meg nem kereszteltető egy ideig, miért a nagyváradi püspök papot küld nyakára, kinek is Wesselényi megüzeni, hogy hozzájönni ne merjen. A gyermek református pappal kereszteltetik meg ; de W. Batthyányi püspök zaklatásai folytán, az 1781. nagy szebeni országgyűlés alatt kénytelen beleegyezni, hogy kath. pap által is megkereszteltessék. Kezdve a dráma második felvonását emlí­tendő II. József türelmi rendelete, mely nem gátolta az áttérést a kath. vallásból. B. Wesselényi Miklósné, ki a fentebbiekben rajzolt rendszabályok miatt méltán elfordult a katholicismustól, át is tért. Ezután jött Batthyányi panaszos kérelmére egy legfensőbb intézvény, mely ily esetekben előleges hatheti oktatást rendel — zárdában. Cserey Ilonának — bár több folyamodásában ese­dezik e rendszabály visszaható ereje ellen — a nagy­szebeni kolostorba kellett mennie. Egy szűk cellát ad­tak neki, hol a melléje rendelt szerzetes valódi inquisitiót gyakorolt felette. Látogatásokat nem fogadhatott el, ki­járni nem volt szabad, s még azt sem nyerhette meg, hogy sógornője — b. Wesselényi Mária — hozzá bejuthatott volna. Csak néha látogathatta meg férje, s csak néha te­hetett rövid sétát a zárdakertben. Fogsága jan. I8-diká­tól febr. 28-dikáig tartott, mialatt árván maradott har­madik gyermeke is meghalt. De bár e fogság alatt több csapás érte, bár a mellé adott páter szivreható könyör­gésekkel igyekezet őt visszatartani az eretnekség meredé­lyétől : mégis áttért Kálvin hitére, melyet egész halálaig „szive mélyéből" vallott, s melyet a leghevesebb nyomás és inquisitió dacára sem tagadott meg többé soha. „E nagyérdekü epizód — végzi Szilágyi felolvasá­sát — mely az ultramontan önzés és türelmetlenségre oly szomorú világot vet, sok tanúságot is nyújt. Mert ha visszatekintünk e korra, nagyszerű panaceaként tűnik fel előttünk a polgári házasság behozatala, me­lyet csak a papi sötétség ellenez és dobál be sárral!" GYÁSZHIREK. Kovács Gábor, miskolci ref. főgymnasiumi tanár született Görgőn, Tornamegyében 1813. sept. 21. Gyer­mekéveit felejthetlen emlékű édesatyja, Kovács Gábor elébb görgői, később baloghi lelkész gondos felügyelete alatt élte át, s elemi tanulmányaiba szerető buzgalommal és a legészszerübb tanítási elvek alkalmazásával ugyan­csak általa vezettetett, 1821. a losonci ref. iskolába adatván, ott a gram­matikai osztályok tanulmányait bevégezte. 1825. pótol­hatlan veszteségére derék atyjától a halál megfosztván, édes anyjával Miskolcra ment lakni, hol a helv. hitv. ly­ceumban az 1825 /6 . tanév kezdetétől az 1827 /8 . tanév vé­géig a költészeti és szónoklati tudományokat folytatta s bevégezte. l828 /9 . évben a német nyelv tanulása végett, a Szepességre ment, honnan 1829. jul. 9. visszajővén, az iskolai törvényeknek aláirt és az 182 9 /3 0 . tanév elejétől az 183%. tanév végéig a logikai, physikai és bölcsészeti osztályokat kitűnő előmenetellel bevégezte. 1832 /B. tanévben az iskolai igazgatóságtól a miskolci elemi osztály köztanitóságával bízatott meg, s egy év alatt világos, érthető előadása által tanképességének oly elismerést szerzett a lyceumra ügyelő iskolai bizottmány előtt, hogy az a kitűnő fiatal egyént az 183%. tanév ele­jén a sárospataki főiskolába felejthetlen emlékével kisérte. A sárospataki főiskolában az 1838 /*. tanév elejétől

Next

/
Oldalképek
Tartalom