Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-15 / 11. szám

fel helyébe az ütéseket. Ezen Kocsira különösen fente a fogát Kolonics, mert a törvényszék előtt is disputált vele, s nem egyszer Pápán iskoláj ba be nem eresztette, okulván a pozsonyiak példáján. Az itteni evang. templomba ugyanis egy kath. pap bemenvén, elkiáltja magát: a templomot a katholikusok számára lefoglalom. Az asszonyok, mint a folt darázs neki esnek a papnak, kegyetlenül megtépik, kilökik a templomból. A pap panaszt tesz a nagyszombati törvényszék előtt, az asszonyokat fogsággal büntetik, a templomot elfoglalják. A Nápolyban a török és tunis marokkói mohamedán rabokkal együtt gályákhoz láncolt szegény magyar paprabok a XXII-ik zsoltárt éneklik — a Jézusnak a keresztfán mondott szavait: En istenem én erős istenem! miért hagyál el enynyire engem, midőn Ruyter hollandi admiral hajóhadi papja őket a nagy szenvedések sanyargatásban felére olvadtakat a szabadítás hirével megörvendeztette. Emez adatokat, eseteket a Lampe által 1728-ban kiadott magyar reformatio históriájából vettük. Hozhatnánk elő még több számosakat, midőn a szegény prot. pap családjával együtt sirva és híveitől siratva, a szent edényekkel mentéje alatt házából, falujából kikergettetik, mint Komjátiból, Peremartonból és az országban számtalan más református faluból az egész magyar népség tova üldöztetett, hogy katholikus, német és tót népeknek adjanak helyet • midőn Turalukán a templomrabló Bársony György váradi püspököt a nép majdnem agyonverte és csak egy luth. papnőnek köszönhette életét; midőn Pribelen Kajali a templomrablóknak puskája végén kínálja a templom kulcsát, a rablók pedig ily emberrel nem boldogulhatva, tova más evang. templom elvételére indulnának : utánok legények! ne hagyjuk palojtai atyánkfiait. Az egész falu lóra kapott, utána ered a rablóknak ; a rablók Kajalit lelövék, de zászlóját a nép fölragadja, és megmenti fenyegetett hitsorsosinak templomát! Néhány év előtt a Religio magyar szentekül ajánlá azon három kath. papot, kiket Bocskai hajdúi Kassán 1603-ban megöltek. Nem az a szent, nem az a mártír, kit a katona a harc vagy ostrom dühében, mert más ruhát visel, megöl; nem azok, kiket a győzedelmes hatalom, mint ellene harcoltakat, befogat, meglövet, felakasztat : hanem mint az első keresztyén mártírok, mint a mi nápolyi gályarabjaink, kik meg nem tagadhatva keblök istenét egy szolga életért, kik, mondhatni naponkint meghaltak, hogy uj kínokra ébredjenek, bár csak egy szavokba kerülne, hogy szabadok lehessenek, hitöket meg nem tagadják, s jobb meggyöződésökért, kint, rabságot, kegyetlen halált szenvedni, szilárdan elhatározottak. IV. A mint az orosz jelenleg a lengyellel bánik, szakasztott mása a magyar protestánsok üldöztetésének. A lengyeleknek meg volt az ő Muravief- s Bergjök, mint nekünk Lobkovitzunk s Kolonicsunk. A zsarnokság utja, célja elérése itt is, ott is, akkor és most ugyanaz. De mig mi magyar protestánsok a 17-ik század első felében csak magunkat s magunkéit védtük a katholikus kormány, s papság és főurak ellen: fájdalmas őszinteséggel mondjuk ki, hogy a lengyelek magok vetek el a sárkányfogakat, melyekből az oroszok keltek ki, s őket kiirtással fenyegetődznek. Gronszki lengyel emigráns Apafi erdélyi fejedelem udvarában, II. Rákóczi György híve, a lengyel királyság elnyerésében, 1678-ban irt könyvében az 1648 — 50-iki kozák-lengyel háborúnak, melyet Koppi Pesten 1786-ban adott ki, a háború 18 okát elébocsátván, a kozákokról azt mondja, hogy ezek legnagyobb részt, azon szökevény görög hitii orosz parasztok maradéki, kik katholikus lengyel uraik vallás és robotbeli nyomásaik elől Ukrajnába menekültek. A lengyelek a litván, ruthen- 8 kisoroszországi nemességet nagyobb müveltségökkel a katholikus vallásnak megnyervén, ezek viszont jobbágyaikat kényszeriték s nagy részben az úgynevezett görögkatholikus vallásra át is téritették, de főleg azzal keseriték el, hogy a keresztyén gyermek keresztelésének, és a házasságra kelőknek taxáját zsidóknak adták ki haszonbérbe. Említi Gronszki, hogy 1640 ben Lublinban az ottani görög-orosz szertartású templomot a kath. lengyel urak elfoglalván, midőn ezért egy görög hitű senator felszólalna, a kath. urak a maga felekezete mellett heveskedő senatort összevagdalják, ha a többi dissidens — református, unitárius senatorok nem védelmezik vala. Ezen senator már akkor fenyegetődzik : „majd eljön az orosz, megboszulja ez erőszakot rajtatok." — Nem a dissidensek üldöztetése adott-e ürügyet az orosznak száz év előtt, hogy Lengyelország ügyeibe avatkozzék, s az országot megdöntse ? 3 674-ben a pozsonyi vésztörvényszék elé idézett putnoki ref. pap — nevét elfeledém — azt mondá egy ismerős ugyancsak gömörmegyei jezsuitának: Gömörmegye nem volt rebellis, jói tudhatod ; ha én rebellis vagyok, te is az vagy. Mire a jezsuita: egyikünk sem rebellis, sem én sem te: de a vallásod rebellis. — Nemde ugyan eat mondta Meyendorf orosz követ a pápának szemeibe a mult uj év napján, hogy t. i. a római katholikus vallás Lengyelországban a lázadás vallása ? mire a pápa az orosznak hátat forditva, követelte hogy távozzék előle. A mi protestáns papjainkból, valamint a lengyeleknél az oroszok több mint ötszázat kergettek el lakjok s ekklézsiáikból a katholikus papok és urak; hetvenet küldtek gályákra, a lengyeleknél Sibériába ; miként nálunk, a lengyeleknél is egész falukat űznek el, mert eretnekek, hogy igazhitű oroszokkal pótolják. Nálunk katholikus papot nyomtak a prot. nép nyakára, a lengyel katholikus nép nyakán pedig sok helyütt orosz pópák ülnek. Ugyanaz időben — a 17. század végén, midőn nálunk a protestánsok annyira üldöztettek, Franciaországból kiűzettek, sikerült a kath. clerusnak Litvaniában s veres és kis Oroszországban, mint akkori lengyel tartományokban, több millió görög-orosz hitű népet a pápa felsége elismerésére, a görög-kath. vallásra téritnie. 1838-ban, midőn a német- s magyarországi püspökök a vegyes