Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-15 / 11. szám

oly eszményi világrend alakultát, melyben a törvény és a száraz kötelességek helyett azon tudat nyomán, hogy mindnyájan egy mennyei atyának fiai vagyunk, testvéri szeretet, alázatosság, szelídség, könyörületesség és önmegtagadás lesznek irányadók. „Aki tégedet jobb felöl arcul üt, fordítsd oda neki a második arcodat is. S aki veled törvénykezni akar és elakarja venni alsó ruhádat, engedd oda neki felső ruhádat is." „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek és imádkozzatok a rajtatok méltatlankodókért s azokért, kik üldöznek titeket. Hogy legyetek mennyei atyátoknak fiai, ki az ő napját feltámasztja mind a gonoszokra mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak mind az igaztalanoknak. Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, mi jutalmatok lehet? A vámosok nem ugyanazt teszik-e ? S ha csak atyátok fiait köszöntitek, mi különöst cselekeztek? A pogányok is nem ugyanazt cselekszik-e? Legyetek tehát ti tökéletesek, miként atyátok a mennyekben tökéletes." Ha e beszédeket a valóságban létező ember erkölcsi természetéhez, testi lelki gyarlóságához mérjük, akkor kétségkivül oly túlfeszített követelésekül tűnnek fel, hogy azokat Voltaire csipős gúnya méltán érhette; ámde igazság szerint egészen más szempont az, melyből a vallásalkotónak erkölcstana tekintendő. Krisztus nem akart száraz élet-szabályokat adni, hanem az erkölcs oly eszményképeit mutatni fel, melyekre csak az Istenben teljes odaadással élő sziv képes. — Voltaire lehetetlennek találja, hogy az ember ellenségét szeresbe. Ez igen természetes; de Krisztus épen azt kivánta, hogy a természetes embert magunkban megfeszítsük, a hus és vér sugallta rosz indulatokat keblünkben elöljük, mert csak ugy közelithetjük meg az ember eszményképét, az Isten hasonmását. Az ideális világ szédelgő magasságában lobog a zászló, melyet az emberek üdvözítője kitűzött ; de a jó emberek sok századok óta sietnek sorakozni ama zászló alá, hogy létesítsék Isten amaz országát, mely bennünk vagyon. Nagy igazság rejlik abban, amit Parker mond: „Széles e világon még nem volt próféta, ki nemes szívvel és nemes élettel a jó emberek lelkére hivatkozott, s szózatára e lélek nem válaszolt volna." Ballagi Mór. A magyar protestánsok üldöztetése 1674-ben. I. Nem akarom a régi sebeket fölszakgatni, csak az idők jelenségeit ügyekszem föltüntetni. Kolonics Leopold, a jezsuiták egyik főnöke, s a bécsi kormány egyik eszköze, mozgató szelleme, azt mondta 1674-ben: Magyarországot koldussá, katholicussá s németté teszem. Emlkezzünk vissza, a mult évtizedben miként munkálkodott a bécsi kormány, hogy Kolonics ama szavait rajtunk foganatosítsa. A nemzet főbb emberei kivégeztetése s bebörtönöztetése által megfélemlített ország német katonasággal megrakatott, tartására az accisát maga a katonaság a népre kivetette s kímélet nélkül behajtotta. A török sem maradt hátrább. Ha a német nagyobb adót szedhet a magyartól, miért ne én is ? Az eddigi summákat megkettőzteté, hármaztatá. Es a magyar nép a két oldalróli nyomorgattatásban csakugyan koldus lett. A szász tükör tanja, fenmaradt a 13 századtól a 17-ig, hogy a római pápa a keresztyénség lelke, a római német császár pedig, mint a keresztyénség első fejedelme, ugyanannak világi karja. Nosza tehát e kar valamint Ausztriában, Cseh-, s Morvaországban kiirtá apápafölségét el nem ismerő eretnekeket: irtsa ki Magyarországon is, de ne fegyverrel, mert hátha uj Bocskai, Bethlen, Kákóci támadna; ne tegyünk mint Pázmán Péter egy szerencsétlen kifakadásában mondá: inkább legyen az ország ordító farkasok mint eretnekek tanyája \ hanem irtsuk ki a pásztorokat: majd könnyebben elbánhatunk a nyájjal. — A két felekezeti evangelikus papok a pozsonyi vésztörvényszék elé idéztettek, s ráijesztésekkel, 20 — 40 frt. végkielégítéssel papságukról re versalisok mellett lemondattak, vagy száműzettek, akikkel pedig sehogysem boldogulhattak, Nápolyba rabszolgákul a gályákra eladattak. A jezsuiták ekkor pedig neki estek a pásztor nélkül maradt nyájaknak, a hol el- vagy agyon nem verettek, áthajták a népet a pápa#

egyedül üdvözítő aklába. Kolonics és Szelepcsényi földicsekedtek a pápának, hogy számára 63,000 eltévedt juhot szereztek viszsza, s mindegyik főtéritőnek kardinál méltóság lőn Rómából kitüntető jutalma. Az 1855-ki concordatum a szásztükör fentebbi tanjának akart lenni felújítása, az 1859 september 2-ki pátens pedig e concordatumnak cafrangja. a demokrat protestánsok közt a hierarchiának s ezzel együtt az absolutismusnak megalapítása. Es mi magyar protestánsok annyi százados üldöztetés, nyomatás