Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-15 / 11. szám

nézeteinknek egész alkotmánya függ, s miután gondolatimat e fontos ügy felett tisztába hoztam, jónak láttam azokat ezennel a t. közönség rostáló bírálata alá bocsátani. Korunkban különösen a franciáknál az a nézet lett közönségesen uralkodóvá, hogy a hivés az emberiség gyermekkorának gondolkodásmódja; a gyermek és a gyermekkor szinvonalán álló nemzetek rendesen hivők, mig az érettségre fejlett egyes embernél, és a műveltségre nézve nagykorú népeknél a hit elveszti hatását, s ennek helyébe az ismeret, a világos tudat lép, mely okszerűségével a gondolkodást biztossabbá, a cselekvést határozottabbá teszi. Hogy e nézet a valóságnak sokban megfelelő. az kétséget nem szenved. A történelem egyhangú tanúsága szerint, a régi népek ugy, mint mai nap a miveltség alantabb fokán álló emberek, az élet legválságosabb mozzanataiban oly dolgok által vezéreltettek, illetőleg vezéreltetnek most is, melyek inkább a sejtelmek, a homályos képzetek, mint a világos tudás körébe tartoznak. Általános hit volt az ókorban s fájdalom sok együgyű embernél még mai nap is az, hogy az álomban, az emberek végzetét irányozó istenség akarata nyilatkozik, — hogy kétes esetekben az ember sorshúzás által tudhatja meg, mi fekszik az isteni végzetben, — hogy a tűz- és vizpróba az ártatlanságot vagy bűnösséget mutatja ki, — hogy a párviadalban nem az erő, az ügyesség, hanem az igazságos ügy jut győzelemre^ — hogy boszorkányság által a természet rendes folyását megakaszthatni, — hogy bűbájos szavak által élethalál felett rendelkezhetni, — hogy bizonyos embereknek hatalmukban áll az időjárást kényük kedvük szerint változtatni ; pl. a sárkányon száguldó garaboncsás diák, akkor veretheti el jéggel a határt, a mikor neki tetszik stb. stb. Ha már most ilyfélék hivéséről van a szó, akkor a fentebb emiitett nézet tökéletesen áll, s tapasztalat után mondhatjuk, hogy amaz esztelenségek hivése, az emberek közt azon mértékben fogy, amely mértékben a természet törvényeinek ismerete, s ezzel a felvilágosodás mind közönségesebbé válik. Ha ellenben azt a hivést értik, mely a vallasnak szolgál alapul, s mint ilyen legfelségesb erényeinknek kútfeje, akkor az emiitett nézetben szó igaz sincsen, mert bátran hivatkozhatunk a tapasztalati tényre, miszerint a mai, annyira felvilágosodott korban is, több oly férfiakat mutathatni, kik a tudományos miveltség magaslatán állva, lelkükben a vallásos hitet ápolni meg nem szűntek, mint olyanokat, kik Feuerbach, Moleschott, Vogt-tal tartva, csak az érzékek által tapasztalhatót vallván realitásnak, mindent ami a tapasztalati ismereten túl van, s igy mindennemű hitet is, képzelemszülte hiu ábrándnak állitanak. De szerintünk még e merőben tagadó álláspont is kevésbé veszedelmes, keyésbé kárhozatos, mint a mai franciák által vallott amaz aristokratikns nézet, mely szerint a vallásos hit általában a miveletlen kiskorú népnek való lévén, mivelt emberhez nem is illik a hit dolgaival bibelődni vagy épen azzal törődni, hogy a hit, melyet a nép vall, tisztult világnézeten alapul-e, vagy sötétségszülte babonaságból áll. E kárhozatos nézet az, mely Franciaországban, a tudományok minden előhaladása mellett is, a vallási reformot lehetetlenné teszi, s e miatt a népfejlődés folyamatát természetes medrébe jutni nem engedi. A vallásos hit eme téves felfogásának gyökere abban rejlik, hogy, amint Frőbel Gyula (Kleine politische Schriften 1866. I-ső köt. 21. 1.) igen helyesen megjegyzi, a hivést rendesen a tudás alacsonyabb fokának veszik, holott valóság szerint, a tudás és hivés közötti különbség nem j fokozati, hanem fajkülönbség, olyan mely meggyőződéseink eredete és forrása különbözőségéből származik. A tudás oly meggyőződés, mely a dologba való belátásból, s hivés pedig, mely a dolog iránti szeretetből, tetszésből veszi eredetét. Vagy más szavakkal: a tudás világos képzeteken alapuló ismeretből szülemlett meggyőződés, a hivés pedig bizonyos eszmék iránti szeretetből származó meg-! győzödés. Ha nem engedjük magunkat megfosztatni az erkölcsi szabadság és az emberi nemnek egykori boldogabb állapota iránti hittől, e hit alapja nem annyira abban keresendő, mintha világos belátással birnánk az erkölcsi szabadságnak bennünk létező feltételéről, vagy biztos tudomásunk volna, a jövőnek olyszerü alakulásáról, mely az emberi léteit boldogabbá teendi, hanem pusztán