Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

felsőbb kegyúri, és főfelügyelői jogainak csorbitása nélkül fog megállapítani és legfelsőbb elhatározás alá terjeszteni. Ezen legfelsőbb kir. elhatározás nyomán 1867-ben sept. 12-én 896 elnöki sz. a kelt vallás- és közoktatásügy miniszteri felszólítás következtében erdélyi püspök, nagyméltóságú Fogarassi Mihály ur, az erdélyi r. kath. státusgyülést az 1868-ik évi jan. 5-ik napjára Károly-Fehérvárra összehívta, és miután ezen napra a tél zordonsága miatt a kath. státus egybe nem gyűlhetett, annak gyűlését idei febr. 9-re elnapolta. A csak most irt napon az erdélyi r. kath. státusgyülés Károly-Fehérvárott ünnepélyesen megnyittatván, miután a gyűlés megalakult, a tanácskozás könnyítése végett a megválasztott alelnök elnöksége alatt egy 20 tagból álló bizottmány küldetett ki a végett, hogy az erdélyi püspök megyei r. kath. státusnak a jelen kor kívánalmához idomítandó szervezéséről tervet dolgozzon. — Ezen bizottmány munkálatát bevégezvén, ennek alapján idei február 12, 13 és 14. napjain a tanácskozások folytak, anélkül azonban, hogy ezek meggyőződésünk szerint a kath. státus önállósága biztosítását előmozdították volna. Mert a fenntisztelt miniszteri leirattal a püspök ur ő nmlts. csak a státus gyűlés egybehívására, és az abban hozandó javallatok, illetőleg jegyzőkönyvnek saját véleménye kiséretében felterjesztésére hivatván fel, ezen a püspök ő nagymltsg. a státusgyüléssel szemben felmerülhető, egy oldalú érdekeltségéből kifejlődhető, kellemetlen, a püspöki méltóságot is érinthető vitatkozásoknak elejét venni óhajtó miniszteri legjobb szándék ellenére saját maga tervezetét, mint püspöki programmot a gyűlés tagjai közt kiosztatta, s mindjárt a legelső gyűlésben azon határozott nyilatkozatot tette, hogy jogaiból minden megválogatása nélkül azok forrásának semmit nem enged, s még hozzászólást sem tür el oly kérdéshez, melyek az egyház és püspök jogait érinthetnék; mely nyilatkozatok folytán az egész tanácskozás rendén kitűnt, hogy a stásusgyülésén túlnyomó számmal jelenlévő tisztelt egyházi férfiak többsége oly tervezetet kiván létrehozni, mely a kath. státusgyülést, mint testületet, az idő szerinti püspök mellett csak tanácskozási szavazattal kívánja felruházni, mindamellett, hagy a kirekesztőleg egyházi ügyek a bizottmányi munkálat 54-ik §-ban a státusgyülés hatásköréhez nem tartozóknak a legnyilvánosabban kijeleltettek, és mindamellett, hogy az egyetértés lehető fenntartása tekintetéből, mindjárt a tanácskozás megkezdésekor, miután a gyűlésnek egyházi tagjai a bizottmány munkálatának 1 § át névszerinti szavazás utján 42 szavazattal (ezek közt két világi) — 35 szavazat (ezek közt egy egyházi) ellen különben elvetette, ugyan azon pont elébe igtatta, s a megállapodás szerint most már az 1. §-ban az erdélyi megyés püspöknek az egyházi és országos törvényekből folyó jogi és hatósági köre az e szabályokban foglalt határozatok által nem érintetteknek, és teljes érvényben fentartottaknak nyilváníttattak. Leginkább megdöbbentett a dolog ezen állásában minket a szervezeti javaslat 53. §-ra feletti tanácskozás, és az ezen §-ra nézve kirekesztőleg az egyházi rendhez tartozó többségben lévő tagok hozzájárultával, — még pedig 42 szavazattal 35 ellen (ezek közt két egyházi férfi) 9 nem szavazván (ezek közt 8 egyházi és világi férfi) hozott határozat, — mely szerint annak eleje következőleg módosíttatott „a státusgyülés vonatkozva az 1. §-ban a püspöknek fenntartott hatósági körre — a püspökkel egyetértŐ-leg a., megállítja — stb. Ezen módosítás ártatlan módosításnak tűnhetik fel azok előtt, kik a tanácskozásban részt nem vettek ; de mi, kik eleitől fogva tanúi voltunk, a nem különben igen tisztelt egyházi rend részéről jelenlévő többség azon törekvésének, hogy a kormány által gyakorolt hatóság teljesleg megszüntessék ugyan, de ezen hatóság csak akként ruháztassék át a kath. státusgyülésre, hogy ez mindent csak a püspök, ki különben is mint elnök a leglényegesebb befolyást gyakorolja a státusgyülésre, egyetértésével intézhessen s ezen egyetértés a vitatkozás rendjén annyira beleegyezettnek magyar áztatott, hogy amiben a püspök egyet nem ért s amibe bele nem egyezik, az ha a gyűlés minden tagja, vagy többsége szavazata által hozatott is a határozat, érvényre nem juttathatik. Mi, kik tanúi voltunk püspök ur ő mnltga azon nyilatkozatának, hogy a püspöki hatalom, dogma, de hogy határa hol végződik, körülirni nem halottuk. Mi, kik tanúi voltunk püspök ur ő nmltga azon nyilatkozatának, hogy a canoni törvények a világiaknak semmi jogot nem adnak, annyival inkább nyugtalanítóknak tartjuk, mivel ez uton még annyi befolyása sem marad fenn a világi elemnek, a mennyit a világi katholikusokból és az időszerinti püspökből alakult kath. Comissióban, melyben a püspöknek csak egy szavazata volt, gyakorolt, s a világiak és gyermekeik közé s az alapítványok fölébe egy hatalom állíttatik, mely azt követelhetné, hogy a gyermekeinek nevelése körüli intézkedésekre a vallási mellett minden egyéb irányban is több joga van, mint az atyáknak, és az alapitóknak. Ezen törekvés annyival feltűnőbb, mivel a magyarországi főmltgu püspöki kar által az irányban készített tervezet 70. §.-a csaknem szó szerint az itteni tervezet 53 — 54. ,§§-ait foglalja magában anélkül, hogy azon csak a püspöki kar által a világiak minden hozzájárulása nélkül készített tervezetben az időszerinti megyés püspökök, vagy primás ő hercegsége beleegyezése fentartatott volna, amik tehát az idöszerinti püspöknek isteni küldetéséből folyó jogait nem csorbíthatják. Aggodalmunkat továbbá még inkább neveli azon §, mely a 20 as bizottmány tervezete 65-ik §-a után a felterjesztendő szervezet 66-ik §-a gyanánt felvétetett, és amely következőleg hangzik „megyés püspöknek az egyházakra, iskolákra, alapítványokra, noveldékre ed-