Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-08 / 10. szám

tik, — a rendelvények véleménye és ajánlata tekintetbe vételével hozatnak, és d) a főtanács határozmányai az illetők értesítése végett hozzá átiratnak ; e) intézkedései ellen fellebbező folyamodványokat a főtanács el nem fogad. E püspöki véleményből a „Független Lapok" ezeket vonja ki. A püspök véleménye az egyházi kart a világitól teljesen szétválasztja, s mint érdekeikben teljesen különvált két osztályt állítja elő. Az egyházi rend kebelében a püspöki hatalmat és a többi clerus részéről az alárendeltséget olyannak mutatja fel, mely ellenmondást vagy véleménykülönbséget nem tűrhet. Az egyház külügyeinek közös gondozására meghívott világiaknak hangsúlyozza a püspök, miszerint a canoni szabályok a világiaknak semmi jogot nem adnak. Végül midőn a mostani püspökök Magyaországon nem akartak az autonomiához tartozó ügyekben a püspöknek külön hatóságot fentartani, az erdélyi püspök ezt nemcsak elismertette, de papjai segítségével rendezte is. Miután pedig igy Erdélyre nézve az önálló belkormányzat minden reményét semmivé akará tenni, merész vállalkozásában még a munkálat befejeztével egy, az unió népszerű zászlója alá helyezett indítványban ő nmlga a püspök a mi a magyar autonómiánkra nézve is akart egy hatalmas lökést adni a fejlődésnek, ha ilyesmi érne valamit. Emlékeznek olvasóink a magyar püspöki munkálat azon szervezeti tervére nézve, mely az országos főtanácsi bizottmány fölé egy ötös bizottmányt állit fel, ad normám tizek tanácsa. Az erdélyi püspök a kivívott mü koronája gyanánt egy §-ust kívánt, rnelylyel ezen ötös bizottmány ismertessék el legfelsőbb fellebbviteli hatóságnak. Igy az erdélyi státusgyülésnek többségével elismertette volna előre a magyar püspöki munkálat e legkényesebb institutióját anticipative elfogadottnak. Most hátra volna még-, hogy az erdélyi kath. status javaslatát is közöljük ; de nekünk e fontos okmányok közlése által csak az a célunk, hogy megismertessük azon határvonalat, ameddig az ultramontanok hazánkban is a hatalomra nézve előhaladni törekszenek, épen ez okból mellőzzük jelenleg az erdélyi kath. világi status reform-javaslatát, s még csak a következőket akarjuk felemlíteni: A folyó évi febr. 13-án a püspök összehívására egybegyűlt kath. status gyűlés pár nappal előbb egy 20 tagu bizottmányt nevezett ki egy tervezet kidolgozására a státusgyülés közegeinek szervezetét illetőleg. E bizottmány az általa kidolgozott tervezetben érintetlenül hagyja ugyan a püspök jogkörét, de egyszermind erélyes szavakkal követeli a világi elem számára is az autonómiából folyó jogos hatáskört. Ezen tervezetet még a státusgyülés megnyitása előtt (febr. 12-én) tanácskozás alá vették először külön a világiak és egyháziak, azután pedig közösen. Ezen tanácskozmányban kitűnt, hogy az erdélyi püspök semmit sem akar kiadni azon hatalomból, melyet eddig az iskola és nevelés körül gyakorolt ; a státusgyülés világi tagjai kifejezték, hogy a püspök véleményében nem nyugodhatnak meuf, miután a püspök által emiitett jogok nem egyházi, hanem politikai természetűek, melyek csak azóta vannak a püspök ur birtokában, mióta statusgyülést, tartani nem volt megengedve. A nyilványos tanácskozmányban hosszas vita után a kath. status javaslatát vették föl alapul. Pontonként megvitatván az emiitett javaslatot, a püspök minden módot elkövetett, hogy", ha már nem az ő akarata emelkedik is eo-ész teljességében érvényre, legalább oly egyes tételeket csusztattasson be a papi többséggel, melyek a hierarchia hatalmát az autonomia aegise alatt épen és sértetlenül lentartanák. A kath. status világi tagjai azonban minden egyes beszúrás ellen erélyesen tiltakoztak. A vita elkeseredettsége legmagasb fokra emelkedett akkor, midőn a püspök kijelenté, hogy a 65 §» után 66 §-nak az ő javaslatából a 60 vétessék. Hogy a jelzett cikk közbeszúrása az egész kath. autonomiát mennyire illusoriassá tenné, meggyőződhetik a t. olvasó, ha az általunk közlött javaslatból a 60 §.-t elolvassa. Természetes tehát, hogy a státusgyülés világi tagjai ezen módositvány ellen tiltakoztak; de a tiltakozásnak semmi eredménye nem levén, másnap, midőn utolsó ülésre összejöttek, e következő ellenvéleményt nyújtották be: E11 e n v é 1 e m é u y e z é s. O csász. kir. apostoli Felsége mult évi augustus hó 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatván, hogy az erdélyi kir. főkormányszéknél fennálló, úgynevezett katholika commissió megszüntetésével, az eddig annak hatásköréhez tartozó ügyek az erdélyi r. kath. státusnak 1866. január 10-én Kolozsvárt tartott gyűlése jegyzőkönyvében körülirt szerkezetű gyűlésnek és az annak kebeléből választandó bizottmánynak befolyásával kezeltessenek, és intéztessenek azon módozatok szerint, melyeket ő Felségének magyar kormánya az összes érdekeltekkel egyetértőleg leg-19 *