Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

ról" alaposan, szokott hévvel és buzgósággal szónokolt. Amaz, János ev. XIÍ. r. 27 — 30 v e r s igék nyomán szláv nyelven, a maga nemében kitűnő beszédjében, tolmácsolá a fájdalmat. El kell ismernünk, hogy azon koszorú, melyet a kimúlt ifjú barátja és szomszédja hamvai fölött fűzött, a szónok homlokát legméltóbban ékesitette. Az egyszerű s mégis költő képek, a szent igékből merített és találóan alkalmazott mondatok, a szónoklati fokozatok, az egész beszéd kerekded tervezete, a nyelv tisztasága, a nem keresett, nem erőszakolt, de önkényt folyó hatás, oly remeket alkottak, hogy papitársai legnagyobb elismeréssel szorítottak vele kezet, és szerencsésnek vallották, a hivők azon seregét, melynek élén ily szakavatott, ily kiképzett férfiú áll, ki a legkitűnőbb egyházban méltó helyet foglalhat. -J-. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. A kath. mozgalom Rajna mellett* Tout comme chez nous. Ha a „K ö 1 n i s c h e B 1 a 11 e r német katholikus irányzatú lapnak utolsó számait figyelmesen átolvassuk, azon biztos meggyőződésre jutunk, hogy az ultramontánok itt is kezdik emelni fejeiket, s talán egy általános európai reactiót várva, készülődnek ama harcra, melylyelEurópaszerte a protestantismust s vele az egyedüli életerős szabadsági tényezőt megsemmisíthetni re-ménylik. Meggyőződhetünk ama fenebb említett lapból, hogy a német kath. népnek az ultramontánok által való szutyongatása, izgatása, lázitása már annyira ment, hogy még csak egy lépés, s kitör a harc, melynek kimenetelétől függ talán ismét egy pár évtizedig az európai emberiség, különösen pedig a német nép nyugalma. Mint nem régen a londoni kath. meetingen A mberly viscount és néhány évvel ezelőtt Kerkhove uralüttichi kath. congressuson kinyilatkoztaták, hogy az ő hazájok mindenek előtt Róma és csak azután jő Anglia és illetőleg Belgium, s mint hazánkban az ultramontan urak kategorice kimondották, hogy „lehetnek esetek midőn a polgári törvénynek nem engedelmeskedni erkölcsi kötelesség," igy és nem máskép áll a dolog a német ultramontan mozgalom vezetőinél. Az alább következő sorok tanúskodnak arról, hogy ezen urak, akik most minden áron harcba akarják keverni a porosz királyt 1866-iki szövetségesével, a német nemzeti krisis idejében, sőt meg azóta is az egész idő alatt, mint viselték magokat. Loe Félix, nyugalomba helyezett tartománytanácsnok Clevéből, aki a minap a clevei kath. gyűlésen elnökölt, nem állott egyedül az osztrák fegyverek iránti sympathiában; néhány, még nagyobb város polgármesterei is sajátos dolgokról tudósiták a kormányt. Tér szűke miatt mellőzzük e dolgokat; reménylhető azonban , hogy a porosz politikai hatóságok nem engedik magokat tévútra vezettetni az ultramontan patriotismus álarca által, s nem fognak megijedni oly mozgalomtól, melyet csak néhány csuhás izgató hozott színre, s melytől a mivelt katholikusok megvetéssel fordulnak el. Ellenben korszerűnek látjuk ezen jámbor kath. gyűlések szellemét és azon érzelmet, melyet ott a félre vezethető tömegbe csepegtetnek, egy „közkívánatra közzé tett" beszédből jellemezni, melyet az emmerichi gymnasium vallástanára az ottani gyűlésen 1867-ik év dec. 8-án tartott. Egyelőre csak annyit jegyzünk meg, hogy a nyomtatásban megjelent beszéd az elmondottnál sokkal szelídebb kifejezéseket tartalmaz. E beszédnek cime: „A pápa világi hatalma és az isteni gondviselő s." Ebben a kath. egyház ugy vagyon feltüntetve, mint egyedüli hely, hol az isten a neki kedves szolgálatot elfogadja. E beszéd a katholicismus ellenfeleinek támadását „a pokol dühe kitörésének" nevezi, „mely a Péter szikláját ostromolja, s megtámadásait az egyház vagyona ellen intézi. Épen azért, mivel a pokol a Lucifer zászlója alá gyülekszik, és az egyház legszentebb javait ostromolja, melyek a mi javaink is, gyülekezzünk mi is a mi előharcosunk, sz Mihály arkangyal zászlója alá." (Megjegyzendő, hogy az idézett sorok a nyomtatványban köpcös betűkkel vannak szedve.). Igy hangzik a beszéd vége. Maga a tárgy, mely körül a beszéd forog, kővetkező szavakkal van bevezetve és bebizonyítva: „Mivel az egyház világi uralma tényleg oly sokáig fennállott, nem szerencsétlenség az az egyházra nézve, hasznára van ennek s ki kell mondanunk, hogy ez uralmat maga az Isten positiv akarata hozta létre és tartotta fenn." Arra azonban a szónok nagy bölcsen nem bocsátkozott ki, hogy ez az okoskodás nem volna e alkalmazható az islam és budhismus uralmára, a Dalai Láma pápa királyságára s a dahomei királyság emberáldozataira. Az emmerichi vallástanár ur az idézett szavakat axiómának tekinti s azért igy kiált fel: „Önök a mondottakból láthatják, mily nagy bünt követnek el azon katholikusok, kik állítják, hogy az egyház kormányzatára sokkal üdvösebb volna, ha a sz. atya lemondana világi uralmáról; ily beszéd valódi istenkáromlás." Ilyféle csattanós argumentum a következő is : „Azt az ellenvetést tehetné azonban valaki, hogy a pápák lelki hatalma és lelki tekintélye eszközölte azt, hogy egyszersmind világi birtokaikban is védelmezve voltak, erre azonban én csak azt felelem, hogy épen ez a lelki hatalom is istentől jő. Ha tehát ez ily nemű, hogy a pápák világi hatalmának fentartását is előmozdította, ugy ezen körülmény is csak az isteni gondviselés akaratából van " Igy szól továbbá a szónok: „Bátorkodom t. hallgatóimat valamire figyelmeztetni, ami eddig talán nem tünt föl kellő mértékben előttök. A mi a pápák világi uralmának eredetét illeti, egy körülményre kell önöket mindenek előtt figyelmeztetnem, a mi itt különösen tekintetbe veendő." Mily módon hoz fel bizonylatokat az isteni gondviselésről a pápakirályságot illetőleg az egyháztörténelem-