Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-02-23 / 8. szám
bői, erre nézve alig tudjuk, melyik állítást idézzük, miután szónok egyik mondata a másikat múlja felül naivságban. Igy pl. a 7-ik lapon e következő csattanós szavakat olvashatjuk : „Ha van valamely tény, melyről feltételeznünk kell, hogy az isten positiv rendeletéből lőn előidézve, akkor épen olyan az, hogy a pápák egész mai napig Rómában laktak. Péter Rómában ütötte fel székét és utánna legközelebbi követői serrfmi veszély által sem voltak arra bírhatók, hogy Rómáról lemondjanak/' Tudva van, hogy Péter apostolnak Rómában való tartózkodásáról az elfogulatlan törtelem egészen más nézetben van; s hogy a római lelkészek és püspökök müködésök terét épen oly kevéssé hagyhatták el, mint a clerus bármely tagjai, ez nem jelent valami különös dolgot. A pápaság igazi papisticus történeti szerkezet szerint már az első századokban egészen más szerepet játszott, mint a mai iiiletetlen szemeiakkel Irén, O r igén, Tertullián és Özséb irataiból kiolvashatjuk; hiszen valamely iratnak tartalmát a cím csekélyke nuancirozása által erőszakosan modificalni nagyon könynyü dolog. Mily merészséggel teszi ezt a mi szónokuk, már csak a jó Lactantantiusnak szerző által tulajdonított cél is bizonyítja: „hogy a pápák üldözői nem maradtak büntetlenül, az már az ó korban is annyira el volt ismerve, hogy Lactantius egyházi iró erről egy könyvet irt, melynek címe: „De morte persecutorum." De az ujabb időben is fordultak elő az istenitéletnek hasonló esetei. Halljuk és bámuljuk: „Kine emlékeznék vissza Cavour olasz miniszter váratlan és gyors halálára? Cavour pedig egyik főokozója vala a mi sz. atyánk megrablásának. Quaglia tábornokot, a turini képviselő kamara korelnökét azon pillanatban legyintette agyon a guta, midőn az elrabolt Romagna képviselőit felhini kezdé. Az elrabolt Romagnának azon képviselője is hirtelen halállal mult ki, aki azon decretumot szerkesztette, mely által a szent atya detronisafiója kimondatott." Önkénytelenül is azon kérdés jő tollúnk alá: Miért hiányzanak innen XIV. Kelemen pápa és annyi sokan, akiken a jezsuitaméreg hasonló csodákat tett? miért hiányzik innen a pápaság legújabb csodatevő eszköze, melyről Failly tábornok következőleg nyilatkozott; „Les chassepots on fait merveille ?" De történelmi kalászainkat még tovább kell folytatnunk. Mily bárányszeliden, mely igazságosan szerzették, a szónok szerint a pápák az ő földbirtoikat (pl. Borgia Caesar). „A pápák nem törekedtek földi tekintély után (oh innocentiores Metello;) nem törekedtek hatalom és birtok után ; nem volt eszközük, hogy ezeket erővel magukhoz ragadják. Nem! mindezeket a pápák, mint hozzájok illő kellékeket, a nagyok hódolatából és a hivők ajándékozásából nyerték 1" Elég ebből ennyi. De a t. olvasó megfogja engedni, hogy azon naiv történeti nézetből még két "példát idézhessünk. „A történelem tanúsága szerint a harc, melyet az isteni elem ellen, az egyház, annak feje és annak javai ellen vívtak, legkegyetlenebb volt. Erről legtisztábban meggyőződhetni, ha a heves keresztyén üldözésekett vizsgálat alá vessük mely Nero császár ideje óta dühöng Chinában és Anamban/" Helyes tisztelendő atyja! de most az kérdezzük mi: melyik rubrikába tartozik a protestantismusnak az egyedül üdvezitő egyház általi üldöztetése, melyre nézve csak a II. Fülöp spanyol király alatti üldözés is iszonyatosabb volt, mint az első keresztyének üldöztetése a római császárok által ? Lássuk végre, hogy szónok, mint német hazafi, hogyan vélekedik német hazájáról. T. olvasóink ismerik a hohenstaufi császárok sorsát; nem csak minden becsületes német hazafi, hanem minden ember, akinek az emberiség mivelődése szivén fekszik, fájdalommal tekinti e valóban nagy uralkodócsalád gyászos enyésztét. Nem ugy a jámbor szónok, aki diadal-ittasan igy kiált fel: „Az egyház üldözői között különösen kitűntek a hohenstaufi császárok, I. és II. Frigyes. De milyen volt ezeknek halála? Midőn Frigyes hatalmas serege élén asz. földre akart lépni, egy folyam hullámai között lelte halálát ; az egykorúak és az utóvilág elismerte, hogy ez isten büntetése volt a pápák üldözéseért. II. Frigyes kétségbe esetten végezte életét, sőt, mind mondják, saját fia által öletett meg. A Hohenstaufok egész nemzetisége azonban már az unokákban kihalt; és a család legutólsó sarja, Conradin, vérpadon végezte életét." Igy ámítják a német kath. népet. Hogy hazánkban sincsenek különben a dolgok, arról az elmúlt husz év eléggé tanúskodik; a mi ultramontanaink most ugyan meghúzzák magukat; de azért videant consules, ne quid detrimenti res publica capiat. TÁRCA. Gyászhír. Abrudbánya bányavárosát érzékeny veszteség sújtotta. Basa István helvét hitvallású lelkész, a vallás felkent apostolainak egyik leghívebbje, az emelkedett lelkű, ékes szónok, a leggyöngédebben szerető férj és atya, őszinte nemes keblű barát, tántorithatlan hazafi, hétheti súlyos szenvedés után élte 62. évében 1868. janár 19 én szenderült át a jobb életre. Az idvezült 1851-ben hivatván meg az abrudbányai helvét hitvallásuak papi tisztjére, másfél évtizednél tovább volt nem csak híveinek buzgó lelki vezetője, de egyszersmind valláskülönbség nélkül az összes magyar polgárságnak nemzeties irányú és alkotmányos szellemű fáradhatlan önzéstelen szellemi oktatója, vezére, a társasköröknek legkedveltebb — mert eszes, vidám, mindig türelmes és békitő — tagja; a hazai irodalom pártolása, nemzeti és jótékony célok előmozdítása körül pedig a boldogultnál — köréhez képest — aránylagosan több buzgalmat, s melegebb részvétet senki nem fejtett ki. Ennyi nemes sziv és lelki tulajdonért hozzá ragaszkodó polgártársainak szeretete és tisztelete azon tényben fényesen nyilvánult, hogy midőn 1863 ban a szerénylelkészt Ab rudbánya város három hitvallású magyarsága a négyszer