Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

bői, erre nézve alig tudjuk, melyik állítást idézzük, mi­után szónok egyik mondata a másikat múlja felül naiv­ságban. Igy pl. a 7-ik lapon e következő csattanós sza­vakat olvashatjuk : „Ha van valamely tény, melyről fel­tételeznünk kell, hogy az isten positiv rendeletéből lőn előidézve, akkor épen olyan az, hogy a pápák egész mai napig Rómában laktak. Péter Rómában ütötte fel székét és utánna legközelebbi követői serrfmi veszély által sem voltak arra bírhatók, hogy Rómáról lemondjanak/' Tudva van, hogy Péter apostolnak Rómában való tartózkodásá­ról az elfogulatlan törtelem egészen más nézetben van; s hogy a római lelkészek és püspökök müködésök terét épen oly kevéssé hagyhatták el, mint a clerus bármely tagjai, ez nem jelent valami különös dolgot. A pápaság igazi papisticus történeti szerkezet sze­rint már az első századokban egészen más szerepet ját­szott, mint a mai iiiletetlen szemeiakkel Irén, O r i­gén, Tertullián és Özséb irataiból kiolvashat­juk; hiszen valamely iratnak tartalmát a cím csekélyke nuancirozása által erőszakosan modificalni nagyon köny­nyü dolog. Mily merészséggel teszi ezt a mi szónokuk, már csak a jó Lactantantiusnak szerző által tulajdonított cél is bizonyítja: „hogy a pápák üldözői nem maradtak büntetlenül, az már az ó korban is annyira el volt is­merve, hogy Lactantius egyházi iró erről egy könyvet irt, melynek címe: „De morte persecutorum." De az ujabb időben is fordultak elő az istenitélet­nek hasonló esetei. Halljuk és bámuljuk: „Kine emlékeznék vissza Cavour olasz miniszter váratlan és gyors halálára? Cavour pedig egyik főokozója vala a mi sz. atyánk meg­rablásának. Quaglia tábornokot, a turini képviselő kamara korelnökét azon pillanatban legyintette agyon a guta, midőn az elrabolt Romagna képviselőit felhini kezdé. Az elrabolt Romagnának azon képviselője is hirtelen halál­lal mult ki, aki azon decretumot szerkesztette, mely által a szent atya detronisafiója kimondatott." Önkénytelenül is azon kérdés jő tollúnk alá: Miért hiányzanak innen XIV. Kelemen pápa és annyi sokan, akiken a jezsuitamé­reg hasonló csodákat tett? miért hiányzik innen a pápa­ság legújabb csodatevő eszköze, melyről Failly tábor­nok következőleg nyilatkozott; „Les chassepots on fait merveille ?" De történelmi kalászainkat még tovább kell foly­tatnunk. Mily bárányszeliden, mely igazságosan szer­zették, a szónok szerint a pápák az ő földbirtoikat (pl. Borgia Caesar). „A pápák nem törekedtek földi tekin­tély után (oh innocentiores Metello;) nem törekedtek hatalom és birtok után ; nem volt eszközük, hogy ezeket erővel magukhoz ragadják. Nem! mindezeket a pápák, mint hozzájok illő kellékeket, a nagyok hódolatából és a hivők ajándékozásából nyerték 1" Elég ebből ennyi. De a t. olvasó megfogja engedni, hogy azon naiv történeti nézetből még két "példát idéz­hessünk. „A történelem tanúsága szerint a harc, melyet az isteni elem ellen, az egyház, annak feje és annak ja­vai ellen vívtak, legkegyetlenebb volt. Erről legtisztáb­ban meggyőződhetni, ha a heves keresztyén üldözésekett vizsgálat alá vessük mely Nero császár ideje óta dühöng Chinában és Anamban/" Helyes tisztelendő atyja! de most az kérdezzük mi: melyik rubrikába tartozik a pro­testantismusnak az egyedül üdvezitő egyház általi üldöz­tetése, melyre nézve csak a II. Fülöp spanyol király alatti üldözés is iszonyatosabb volt, mint az első keresz­tyének üldöztetése a római császárok által ? Lássuk végre, hogy szónok, mint német hazafi, hogyan vélekedik német hazájáról. T. olvasóink ismerik a hohenstaufi császárok sorsát; nem csak minden becsü­letes német hazafi, hanem minden ember, akinek az em­beriség mivelődése szivén fekszik, fájdalommal tekinti e valóban nagy uralkodócsalád gyászos enyésztét. Nem ugy a jámbor szónok, aki diadal-ittasan igy kiált fel: „Az egyház üldözői között különösen kitűntek a hohen­staufi császárok, I. és II. Frigyes. De milyen volt ezek­nek halála? Midőn Frigyes hatalmas serege élén asz. földre akart lépni, egy folyam hullámai között lelte halá­lát ; az egykorúak és az utóvilág elismerte, hogy ez isten büntetése volt a pápák üldözéseért. II. Frigyes kétségbe esetten végezte életét, sőt, mind mondják, saját fia által öletett meg. A Hohenstaufok egész nemzetisége azonban már az unokákban kihalt; és a család legutólsó sarja, Conradin, vérpadon végezte életét." Igy ámítják a német kath. népet. Hogy hazánkban sincsenek különben a dolgok, arról az elmúlt husz év eléggé tanúskodik; a mi ultramontanaink most ugyan meghúzzák magukat; de azért videant consules, ne quid detrimenti res publica capiat. TÁRCA. Gyászhír. Abrudbánya bányavárosát érzékeny veszteség súj­totta. Basa István helvét hitvallású lelkész, a vallás fel­kent apostolainak egyik leghívebbje, az emelkedett lelkű, ékes szónok, a leggyöngédebben szerető férj és atya, őszinte nemes keblű barát, tántorithatlan hazafi, hétheti súlyos szenvedés után élte 62. évében 1868. janár 19 én szende­rült át a jobb életre. Az idvezült 1851-ben hivatván meg az abrudbányai helvét hitvallásuak papi tisztjére, másfél évtizednél tovább volt nem csak híveinek buzgó lelki ve­zetője, de egyszersmind valláskülönbség nélkül az összes magyar polgárságnak nemzeties irányú és alkotmányos szellemű fáradhatlan önzéstelen szellemi oktatója, vezére, a társasköröknek legkedveltebb — mert eszes, vidám, mindig türelmes és békitő — tagja; a hazai irodalom pártolása, nemzeti és jótékony célok előmozdítása körül pedig a boldogultnál — köréhez képest — aránylagosan több buzgalmat, s melegebb részvétet senki nem fejtett ki. Ennyi nemes sziv és lelki tulajdonért hozzá ragaszkodó polgártársainak szeretete és tisztelete azon tényben fénye­sen nyilvánult, hogy midőn 1863 ban a szerénylelkészt Ab rudbánya város három hitvallású magyarsága a négyszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom