Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

Ezekből igen természetesen következnék, hogy a magyar államban az iskolák, mint közös iskolák, vetkeznének ki minden felekezeti jellemökből, mely mindig részleges, s a helyett öltenék fel általános társadalmi jellemöket, mely az egyetemlegesség. Azaz a hitfelekezet választaná külön, s gondoskodnék arról, ami a hitfelekezetet legközelebb illeti; az állam pedig látná el az állampolgárok általános szellemi szükségeit. Célos volna pedig ez először azért, mert hazánkban, hol annyi a sok szertehuzó nemzetiség, egyedül a nemzeti, s nem a felekezeti nevelés és oktatás adhatná meg már az ébredező korban azon szellemi kapcsot, mely a különféle elemeket a haza szeretetében idővel is együvé tartaná ; másodszor, mert az egy haza gyermekeinél a szülei házon kivüli legelső társadalomban az összetartozandóság, nem pedig az elkülönzöttség érzetét tartjuk célszerűnek megörökíteni; — harmadszor mert az igaz vallásosság ügye csak nyerne az által, ha a vallás nem a többi leckék között, az észnek mint teher, hanem a leckéken kivül, mint üditő és földerítő táplálék a kedélynek nyújtatnék ; — s végre még azért is, mert azt hiszszük, hogy a felekezeti iskolák költségeit nem birja meg, kivált oly állam, minő Magyarország, mely legújabb alakulatu életét egy nem általa okozott nyomasztó adósság terhe alatt kezdi meg. Ha azonban ez jelenleg meg nem történhetnék, akkor legalább annyit kellene kimondani, amennyi már 1848. évben kimondatott, hogy t. i. ott a hol a különböző felekezetek oly számarányban vannak, hogy külön felekezeti iskolákat nem tarthatnának fenn, a község köteles, egy közös községi iskolát alapi ta ni és fenntartani; hasonló községi iskolák jellemével bírnának azok is, melyeket az állam akár közvetlenül, akár közvetve oly helyeken állitandana fel, a hol ezek még nem léteztek. A dolog természetéből foly egyébiránt, hogy ha a felekezeti iskolák megmaradnak, az azok felállításával s fentartásával járó teher első sorban tovább is az illető hitfelekezetet fogja terhelni, s csak második sorban az államot. Az eddig mondottakból következik, hogy mi az 1848-ik XX. t.cikk 3-ik §-át igy kivánnók módosítani: „Az állam elegendő községi iskolák felállítása által tartozik gondoskodni a hazai ifjúság neveléséről." Ha pedig a felekezeti iskola elve fentartatnék, az általunk ajánlott módosítás, a fentebbiekből önkényt foly. De ha az állam kötelessége oly kiterjedt és egyetemleges jellemű, minőnek fentebb bebizonyíttatott, szükségkép birnia kell annak, az e kőtelemnek megfelelő jogokkal is, melyek nélkül az országos pénzerő haszontalanul fecséreltetnék el. — Ha az állam tartozik gondoskodni eszközökről, hogy a tudományhoz férni módjában legyen mindenkinek: el kell ismernünk annak minden tanintézetekre nézve — akárki által állíttatnak fel — azon jogát, hogy egyöntetű, nemzeti, köznevelési és oktatási rendszert hozhasson be; és hogy a felügyeletet, az országban levő tanintézetek felett, alkotmányos közegei által is gyakorolhassa. Ez azonban teljességgel nem hozza magával, hogy a nevelés és oktatásügy teljesen az államkormány kezében öszpontosittassék ; sőt inkább annak a jól rendezendő községi életben kell gyökereznie, a felügyelet is fokozatosan községi, megyei és állami közegek által gyakoroltatván. A mi névszerint az elemi iskolákat illeti, ezek irányában vannak kétségtelen állami jogok. Jelesül: a) Ha az államnak más alap rendelkezésére nem állna, közadózás utján is kivetni és behajtani az eszközöket, melyek nélkül a fent kijelölt cél el nem érhető. Legcélszerűbbnek látszik erre a községek megadóztatása, mert ez által a község az iskola iránti érdekeltségbe önkénytelenül is bevonatik. Magától értetvén, hogy ahol a község a teher elviselésére elégtelen — a központi államsegély el nem maradhat. b) Az elől említett kötelességgel egybefüggő kétségtelen joga továbbá az államnak, meghatározni és kijelölni azon ismeretek összegét, melyek nélkül a mai társadalomban senki nem boldogulhat, azaz sem erejét a maga és övéi fentartására nem hasznosíthatja kellőleg, sem a szerzetteket megtartani és gyümölcsöztetni nem tudja eléggé ; sem a közhonpolgári kötelességeknek megfelelni nem képes. Ez ismeretek megszerzése bizonyos időt, életkort megkíván. Innen önkényt foly a tanköteles éveknek meghátározása, mikhez mint corollárium még egy harmadik jog járul, t. i. a tanköteles korú gyermekeknek, az ismeretek kiszabott mértékére való szorítása íme az állam szerepe az elemi vagy népiskola irányában. Azon ellenvetéseket, melyek a kötelező elemi oktatás ellen felhozatnak, nem nehéz megcáfolni. Mert ha a szülék szabadságát értik, azt lehet kérdeni: hogy vétkes mulasztásra létezhetik-e szabadság? már pedig, hogy a mulasztás vétkes, kitűnik avagy csak onnan is, mivel a házasság fogalmában a gyermekeknek nemcsak nemzésére, tartására, hanem nevelésére való kötelezés is benfoglaltatik. Oktatásra épen ugy van a gyermeknek szüksége mint táplalékra. Vagy a gyermek szabadságát vélik megsértettnek a kötelező elemi oktatás által ? A nevelés és oktatás épen a lelket teszi szabaddá! Tudatlan ember soha sem lehet szabad. Az állam midőn a gyermekek kötelező oktatása felett őrködik, és azt ha kell birságok s egyéb büntetések által is foganatosítja, nem egyebet tesz, mint gyakorolja azon legfőbb gyámi kötelességet, melylyel tartozik azoknak, kik ügyeiket önállólag vezetni még nem képesek. Helyesen jegyzi meg a nevelés ügye mellett buzgólkodó Lavalcy, hogy ha az állam a katona kötelezettek összeírását követelheti, hogyne rendelhetné meg a gyermekek hesorozását a szellemi mivelődés, a haladás zászlói alá! De az elméleti érveken kivül a tapasztalás is azt mutatja, hogy Európában csak ott sikerült az oktatást minden osztályra kiterjeszteni, hol a törvény kimondta a tankötelezettséget.