Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

a társadalom egész szervezetében az 1848-iki mozgalom következtében eszközölt uj életirányt. — Föl kell mindenek felett azon alapigazságot ismernie, hogy a nevelésügy sem alappal, sem célszerűséggel, sem eszközökkel s mindezeknélfogva kellő látszattal sem fog mindaddig birni, mig bizonyos általános célok szerint tervszerüleg vezetett nemzeti nevelés nem létezik. Szóval az ifjúság nevelése az igazi, minden tekintetben jogosult közösügy, melynek elintézésében közönségnek és kormánynak egyformán kell közreműködnie, ha azt akarjuk, hogy az egyéni szabadság megóva s e mellett az állam valódi érdekei előmozdítva legyenek. Ballagi Mór. A tiszáninneni ref. egyházkerület f. 1860 uiáj. 7-én tartott közgyűlése jegyzökönyvének 33 p. alatt kiküldött választmány véleményé az 1848 XX t. c. 3 és 4, 5. cikk. Az 1848. XX-ik t. c. 3-ik §-a, minden közelebbi meghatározás nélkül egész általánosságban csak azt mondja ki, hogy „minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek" — a 4-ik §-a pedig, hogy „a bevett vallásfelekezetek iskoláiba járhatás, valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik," — amaz első elv részletes alkalmazását az illető hitfelekezetek meghallgatása mellett a minisztériumra bizván. Ami az egyház szükségeit illeti, itt önként felmerül azon kérdés, elfogadhatja-e az egyház szükségeinek állami fedezését és mennyiben ? Ha az egyházat, mint szabad-vallásos-erkölcsi társulatot, a maga eszményi fenségében fogjuk fel, annak önmagában kell létezési alapját feltalálnia, és saját erejéből felállania: de ha az egyháznak, mint külső intézetnek, szükségeit anyagi erőnkhöz merjük, egyházunk amennyiben közvetve az állam célját is munkálja, nemcsak igénybe veheti, hogy létező szükségei állami segélylyel fedeztessenek: hanem azt joggal is követelheti, azt hozván magával az osztó igazság „hogy ha az egyik felekezet akár az egyházi és nevelési célokra adományozott országos alapból, akár a közadóból részesül, a másik is hasonló arányban részeltessék. — Szükségeinek ezen állami segélylyel való fedezését azonban csak oly feltétel alatt fogadhatja el, ha azért szabadságát s önhatósági jogát nem kell áldozatul hoznia. Ha azért a miniszter a törvény értelmében a prot. felekezetet kölcsönös értekezletre hívná fel: szükség, hogy kimutassa azon forrásokat, melyekből segélyezni akar, s a módot és feltételeket, melyek szerint az országos törvénynek eleget kiván tenni; fentartván magának a pro , , ' r r testans felekezet a nyerendő segélyt önszükségére saját belátása szerint fordítani. Ami továbbá az iskolai szükségek fedezését s azon szabadságot illeti, mely szerint a bevett vallásfelekezetek iskoláibajárhatás valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik. Ezen két szakasz egy bevezetéséből az tűnik ki, hogy már az 1848-iki törvényhozás elismerte ugyan az állam kötelezettségét a köznevelés és oktatás iránti gondoskodás tekintetében, de megmaradván a történeti fejlődés alapján, meghagyta a felekezeti iskolákat. Itt tehát mindenekelőtt azon kérdés merül fel, mely a többiek nagy része felett is uralg, a köznevelés- és oktatásügye felekezeti ügy-e, mely csak második sorban illeti az államot, vagy megfordítva, inkább államügy ? Nézetünk szerint a tudomány s igy a nevelés- és oktatásügye is öncél, melylyel sem egyesek, sem felekezetek, sem az állam nem űzhetnek monopoliumot. Az iskola e szerint nemcsak az államé, hanem az egyéné, családé, a társadalmi köröké, sőt az egész emberiségé. De ha arról van szó, hogy az emberi együtt létezések minden nemei közül, melyiket érdekli az iskola leginkább, melyikhez fűződik legfőbb érdekkel, kénytelenek vagyunk az államnak adni az elsőséget. Mert 1-ör: A hitfelekezet célja, természeténél fogva, mindig csak részleges, egyoldalú lehet, az államé ha észszerűen fogatik fel, egyetemleges. A hitfelekezet az embernek vallásos erkölcsi szükségeit, a láthatatlan világhoz való viszonyát tartja szeme előtt. Az államnak ellenben észszerű fogalma, melyhez a modern államoknak idomulniok kell, nem lehet más, mint az, hogy azon népcsaládnak, melyet magába foglal valamennyi szabados élet céljait előmozdítsa az egyéntől kezdve a társadalomig. Ezen célok pedig, minthogy az ember érzéki, eszes lény, valláskülönbség nélkül mindenkire nézve ugyanazok, s nemcsak a természeti létezésben tehát a physicai személyiség fentartásában, megvédésében, megörökitésében, hanem a szellemi létezésben, tehát az ismeretek szerzésében, kimívelésében is határozódnak. Az iskola szintén a leendő egyetemes embert tartozik szemügyre venni. 2-or: Mert nem minden hitfelekezet áll azon alapon, hogy közvetlen céljaira nézve az emberi kimívelődés kellő fokát nélkülözhetlennek tartaná. Igaz, hogy e részben az államok sem mind egyformák, de mi midőn itt magyar államról beszélünk, értjük mindenütt a nép -képviseleti alapon nyugvó, alkotmányos törvényhozást, s annak kifolyását a parlamentáris kormányt. 3-or: Mert az állam a köznevelési és közoktatási intézetek felállíttatására és fentartására oly eszközökkel rendelkezik, melyekkel egy hitfelekezet sem rendelkezhetik. Végre 4-er: Mert áz állam, mint törvényhozó és végre -hajtó hatalom, kényszerítő eszközökkel is bir, hogy azt, amit a köznevelés és oktatás terén üdvösnek elismert, szükség esetében hatalommal is foganatosítsa.