Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-20 / 3. szám

seiraben hitbuzgó, erkölcsi és erélyes közreműködésre; a népet pedig önválasztotta elöljárói iránt tarlozott kész engedelmességre s minden felsőbbjeik iránti tiszteletre hatályosan buzditottam. Majd a komiósdi honi gyülekezetemben már kihirdetett 2 uj házaspárt egyszerű, de magasztos szertartásunk szerint, a teljes sz.háromságban élö egy Isten nevére letett esküvel, a házassági élet paradicsomába bevezettem, elutasítottam, megáldottam és reájuk és frigyükre is Istenünknek atyai megáldó és szentelő kegyelmét kértem. Ezután közelebbi összejövetelünk határnapjául, a jövő Húsvét első napja utáni második vasárnapot kihirdetvén, az Úr nevében és áldásával eloszlottunk. Isteni tiszteletünk alkalmával az ágost. hitv. ev. atyafiak, nem voltak láthatók, mivel épen Daruváron érkezésem kitűzött napja előtt fordult meg náluk, biztos tudomásom szerint, — Sopron vidékéről egy hitvallásukat követő lelkész úr, ki mint utóbb értesültem, számba venni és hitvallásukban erősíteni jött őket. Csak rajta is, szeretett testvérek! ha eddig el is, többé ne maradjatok el. A protestantismus evangyéliomi tiszta hitmagvait — egyesült erővel — gyorsabban és biztosabban átültethetjük, a már sorompóit megnyitott uj földre! . . . Daruvárott ekként bevégzett hivatalos működésem után, egy örvendetes és egy gyász-esetről vettem tudomást. Örvendettem s melyik evang. prot. igaz hitbarát ne örülne lélekben, midőn arról értesültem s van szerencsém a mélyen tisztelt magyar ev. prot. közönséget értesíteni, hogy a pákráci uradalom francia urasága s t. directora — elébbi értesitvényemben már közölt Ígéretük szerint, — az úrbéri elkülönzés pere lefolyván, volt jobbágyai közöl az ev. ref. hitvallásnak részére, az általunk azon vidéken mintegy központi helyül kijelölt Brekinszka községben és határában, a lelkésznek dijazási alapul és parochialis helyiségül 14% slavoniai hold, — a tanítónak s iskola helyiségül 11% slavoniai vagy catastralis hold szántóföldel adományozott ingyen, külön, bár kissé egymástól távol eső belsőségekkel együtt. E belső telkeknek azonban, egy másik, 5 egyén által közösen birt belsőséggel kicserélésére, kedvező helyiség kínálkozván, midőn másnap nov. l-jén a hely színén megjelentem, közmegegyezéssel intézkedés tétetett. Midőn az igénytelen járműről leszálltam s az ev. ref. hit oltárául kimutatott uj földre léptem; szivem, mintegy uj Noé-é vagy uj Kolumbus-é, oltár lett és lelkem mint áldozó pap hangoztatá örömre gyúlt érzeményeimböl: hála, hála legyenlstennek ! áldás, dicsőség szent nevének az evang. hit ez uj földén is, mint menyben; béke és üdv az Úr anyaszentegyházának és benne minden hivő népének Amen. Az atyafiak közöl, különösen kiknek iskolázandó gyermekeik vannak, azonnal ima-termül is szolgálandó iskolaház építését és iskola-tanitó beállítását sürgették: de mivel a közelebbi mostoha években, legtöbben pénz sőt kellő élelem-hiányban is sinlenek s ígéretem szerint, magyarhoni hittestvéreinktöl is — bár tudom, hogy itthon is hasonló szükséggel küzdünk, — országos segélyt nyújthatni remélek, hogy kétszeri költekezéstől menekülhessünk: egy a célnak megfelelő, nem pompás, de tisztességes épület felállítása, ha lehet, a jövő évben megkezdetni, addig pedig a kimért földeknek, a t. director úr meghagyása szerint, még ez őszön felszántása és kora tavaszszal általában zabbal bevetése elhatároztatott. Áttérek most a másik, gyász-eset közlésére. Ugyan is somogyi-Visonta községből Téglavárra leköltözött öreg Szabó Sámuel özvegy földész, 73 éves atyánkfia, vele leköltözött 2 fia családi körében oct. 29-én hajnalban a halál álmára szenderedvén, bár teste másnap a környékbeli atyafiak halotti-ének zengése közt, síri nyugalmára letétetett; de az örökkévalóságba átköltözött lelke, meghagyta végrendeletei közt, hogy ha lemegyek, sírja felett isteni- és gyász-tiszteletet tartsunk. Ez általam minden lennlétem alkalmával, a buzgóság érzéseiből fakadt könnyeiben feredni látott és becsült kegyes Öreg atyánkfiának, hiszem egyik fö-óhaját teljesítendő, még azon nap délután Brekinszkáról Téglavárra átmentem, az ottani, gáji és gavegyaí hittestvérek kíséretében. A gyászt öltött családdal rövid vigasztaló értekezésem és várakozásom után, kimentünk nem sok számú híveimmel a boldogult sírjához, a r. kath. atyafiakkal közösen birt temetőbe. Felette énekeltünk, majd gyász-imát és Márk. ev. XIII: 35. stb. versei alapján síri emlék-beszédet mondottam. Alkalom-szerűnek láttam, a sírnál összejövetelünk célját, prot. evangeliomi hitelveinkhez híven előadni, ker. szeretettel tiltakozván azon bal-vélemény ellen, mintha e requiem tartás, a megholt lelkét a purgatoriuinvagy limbusból kiszabadítani célzó vagy eszközlÖ mise-áldozat akarna lenni. A mint emlék-beszédem kezdődött és folyt is, a helységből a közeli pusztáról, a mezőkön keresztül mind több-több nép római és ó-hitü gyűlt sietve körünkbe, — kikkel együtt, hiszem, van okom, nem felejteni a siri találkozást. Rövid esteli után, a gyász-seregtől búcsút véve, éjjelre Obrézsbe, másnap Pákrácra mentem Balogh Sándor fő-gondnok úrral, hogy a t. director úr előtt, hálás köszönetemet kifejezzem, az adott földekben ev. zsenge egyházunkkal a mlgs ismeretlen uraság által közölt nagy kegyességeért, és az ö Ígéretéhez hü közreműködéséért. Ki is előttünk lelkesítő ígéretével biztosított, hogy legyek nyugodt és embereink viseljék jól és hálásan az uraság iránt magukat, a brekinszkai határban még egy tagban meglevő urasági 11% slav. hold rétet is később a lelkész és tanitó birtokába fogja juttatni. Azon nap még Daruvárra visszajöttünk, hol ismét két ellenkező hír fogadott. Elsőben azon öröm-hír, mennyiben a helybeli r. kath. gyógyszerész úr, egy ott Daruvárott építendő ref. templomra önként s felhívás nélkül 200 forint segélyt ígérni kegyeskedett. Azután azon leverő hirt vettük, hogy noha még az estve Korencsánba visszamenni törekedtünk, — az épen útba eső Batinjani és Vrieska községekben, a birón és egy más egyénen, a rablók által vérengző rablás követtetett el. E rém-hir dacára is azonban, az úton több helyi felállított őr-járatokon keresztül, — kik meg megállítottak, — szerencsésen megérkeztünk Korencsánba a fögondnok úr-