Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-20 / 3. szám

hoz. Kinél a hivatalos és utazási fáradalmakat kinyugodva, reggel, miután az ott lakó hívekkel a gondnok úr lakán ének s imával isteni tiszteletet tartottam, egy fiu-csecsemöt sz. feredövel az Úr evangy. anyaszentegyházába iktattam s visszás házast békéltettem; útamat a hegyek közt Cepiedlaka, Removác és Jesenas helységeken majd Verőcén át, édes honom csapásokban is boldogabb és boldogitóbb anyaföldére vettem s még a nap a Dráván 8-ad napon átkelve, bár késő este, szerencsésen családom és honi híveim körébe érkeztem. Itthon uj lelki öröm várt rám, nt. Sarkadi Károly alsó-sarkadi ref. lelkész urnák, ev. papi-körünk volt elsőelnökének s egyik legbuzgóbb tagjának kedves levele; melynek kisrretében t. Fröhlich Róbert baseli ifjú theologus atyafi által, — ki velem Slavoniába lejöni ohajtott volna, — az ev. pesti magyar tractatokból, mint irja — kóstolóul 20 példányt küldeni szíveskedett, távollétemben. Az Isten, ki üdvünk evangyéliomába ismeretét és akaratát közlötte és az ördög világból meghódított átkozott fiainak sötétsége és rosz akarata dacára sz. lelke és a hívőkben titkon működő kegyelme által terjesztését eszközli, — áldja meg értté! — ki nekem csakhamar biztos alkalmat nyújtott azoknak a slavoniai hívekhez, pásztori levelem mellett, lelki édes tápul leküldésére. Ugyan nevezett buzgó lelkész atyánkfia értesít azon biztos forrásból merített kedves hírről is, miszerint nt. König pesti skót lelkész úr, értesülvén somogyi ev. papi-körünknek Slavoniában missioi működéséről, óhajtaná, ha ev. papi-körünk, a pesti központi fiók missiotársulat egyik ágául csatlakoznék. Igen kívánatos, üdvös és szükséges is volna e szellemi egyesülés: mert a történelem cáfolhatlan bizonyítékokat, s világos tanúságot nyújt arról, hogy egy, annyival inkább külön nemzetiségű birodalmak, e szellemi egység, mint összefűző s éltető szellem nélkül, a világi hatalom s ugy hitt érdek-egység dacára, időnként szétmállanak s a népek, szellemi érdekeiknek kedvezőbb nép-családdal rokonulva, szellemi mint anyagi érdekeik s jóllétük előmozdítására egyesülnek. S midőn szemeink előtt az egyesületi szellem, a világban hegyeket mozdit helyökből, völgyeket, mélységeket egyenesekké tölt, — szárazon, vízen az anyag elemeit meghódítva nyargal, — tengereken át égi madárnál gyorsabban repül s rokonulva éltet és boldogít,— s midőn a materialismus, anyagi érdek s világfiai ily eszesek nemök szerint: mi a lelki és szellemi élet isteni mezején, a lelki élet és üdv dicső bajnokának, a Jézus Krisztusnak vitézeivé, anyaszentegyháza s népének őr-állóivá szegődött lelki fiak, mi tartsuk-e még tovább is elrejtve talentominkat ? A világ materialismusa, a lelkek valódi üdve ellen törő rosz akarata, uralom-vágya ellen kellő harcban elforgácsoltan álljunk s nyögve, fohászkodva vivjuk-e az egyenetlen harcot? Elnézhetnők-e, hogy egyebütt a sz. hit buzgóság olajával szerelt lámpái égjenek s ránk szégyenpirt vessenek ? hogy a kevés arató a sok gabonával alig bir és hogy még századokig nyomorogjon nemünk, mig a sok konkoly kiirtathatik és megégettetik ? Nem nem !!! Midőn az úrnak munkásai a hegyeken fénylenek,—jó vitézei, a lelki rabság erős várát diadallal vívják s a bátrak zászlói annak falain lengenek, — midőn végeröfeszités mutatkozik s már 12 az óra: mi is egyesüljünk és harcoljunk a hűkkel, hogy senki el ne vegye pálmánkat és koronánkat. Egyesüljünk az Úrban, testvéri szeretettel, mely a tökéletességnek kötele, — egyesüljünk és munkálkodjunk, mig nem késő, Isten országáért és igazságáért! Hivatalosak! ne maradjatok el az üdvre választottak harcolva munkás seregétől. Kicsiny és nagy, gazdag és szegény anyagi mint szellemi tehetségekkel, jertek mintegy áldozatra, az igazság, szentség és szeretet Ígéret földének és romolhatlan javainak elnyerésére. Intve tanít az Úr evangyéliomában: „nem ugy jő el Isten mennyei országa, hogy ember eszébe vehetne — mi sem itt, sem ott nem lehet boldogító, — mert annak elébb bennünk, a hívők egyetemében kell megalapulnia, hogy lelki erőnk buzgó munkái által, kívülünk is, az emberiség közüdvére minél tovább, — a föld véghatáráig elterjedhessen. Mélyen tisztelt magyar evangy. prot. közönség! A tiszta igazság és szeretet Ura, a mi édes Üdvözítőnk Slavoniában éhezik, szomjúhozik, utazik, fázik, beteg és fogoly lelki kicsinyeiben. Házat keres, de nem talál még hol megszállhasson és hol dicső neve állandóan lakozzék; lelki tápot, mennyei mannát, az úr igéjét éhezi és ama lelki kősziklából kibuzgó örök italát szomjúhozza; lelki dicsőült testének földi tagjai naponkinti táphiány és a bün ölő maszlaga miatt betegek, a csábvilág kínos foglyai: jertek látogassátok , gyógyítsátok, szabadítsátok meg és tápláljátok őket, szeretetetek hitböli alamizsnáival. Daruvárott egy méltó ház szükségeltetik az úrnak, és mellette egy lak hü szolgájának. Brekinszkán pedig és Verőce vidékén egy-egy imaház, melyben az úr és szolgája, a menny szeretett örököseit téjnek italával, majd a vallás-erkölcsi mélyebb igazságok keményebb eledelével is táplálja. Elég legyen igénytelenségemnek a perselyt, a magyar ev. prot. Sión oltár zsámolyához kitennem s a magyar és erdélyországi mindkét prot. hitfelekezetek főt. egyházkerületeit, püspökeit, nt. espereseit és lelkészeit, s ezek közt az evangelium kürtjének oly lelkes és ügyes kezelőjét nt. szerkesztő urat tisztelettel segély-gyűjtésre felkérem s annak vagy alulirthoz, u. p. Babócsa, — vagy t. c. Balogh Sándor daruvár-vidéki fő-gondnok úrhoz kézbesítésére; melynek miként és hova leendő fordításáról, különösen a „Prot. Egyh. s Isk. Lap"okban időnként, a magyar ev. közönség előtt lelkiismeretesen beszámolni, édes és mulaszthatlan kötelességünknek ismerendjük. Isten, Szentlelke s a Jézus Krisztusban nyilvánult szerelme és kegyelme legyen velünk. írtam Komlósdon nov. 29-én 1866. Mint slavoniai ev. ref. hitkövet. Veres Benő s. k. ref. lelkész. Somorján, jan. 8-án 1867. A tűzvész, mely városunkat ezelőtt másfél évvel romba dönté, az evang. hívek szent könyveit is nagy részben elhamvasztotta. Azóta el-