Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-03-24 / 12. szám
' • " n ; rsij n század vége felé 14,784 forintot jövedelmező fekvő birtokkal és 58,500 frtnyi 5 /0 kamatot adó tőkepénzek, melyből láttatnak el s élelmeztetnek a seminarista növendékek: tanárjaik, mint az egyetemi többi tanárok az egyetem közös jövedelméből fizettetvén. Közvagyona még magyar hazánknak az iskolai alap, fundus studiorum — mely nagyobbrészt megint fekvő jószágból áll már a fentebb emiitett 1548 és 1550-ik t.cikk alapján az eltörlött szerzetesek és zárdák ingó és ingatlan vagyonaikból — mint p. o. az eltörlött jezsuita rend fiskusra szállt és 1.579.708 forinton eladott fekvő javainak ára. — Az iskolai alap tiszta jövedelme az 1808. évben tett 377,424 forintot. Közvagyona hazánknak az ösztöndíj — stipendium — József császár ugyanis a zárdai convictust s nevelési-rendszert nem látván a felvilágosodottabb kor szellemének megfelelőnek lenni: 1784-ik évben Magyarhonban eltörlötte, s azoknak jövedelmét, kezelési költségét ösztöndíjjá változtatta. Ilyen convictusok voltak pedig a Pázmány Péter 1624-ik évben Nagy-Szombatban 5 ezer forint évi jövedelemmel 26 tanuló, 2-ik Ferdinánd 2 ezer forint évi jövedelemmel 12 nemes ifjú s más tehetős nagyok több, kevesebb ifjak számára tett alapitványaik, — melyekből némely mágnások és püspökök még protestáns rokonaikat, atyjok fiait is kívánták részesíteni, mint p. o. Mattyasovszky László nyitrai püspök s cancellár. — Az 178'3 fi iskolai évben 86,360 irt ösztöndíj osztatott ki 3 osztály szerint. Az első osztálybeliek kaptak fejenkint 260 frtot, — a második osztálybeliek '200, — és a 3-ik osztálybeliek 160 forintot. — 1791-ben volt az ösztöndíj 99,084 forint, — ebből kiosztatott 89,670 frt 533 ösztöndíjas között, kik közül 229 a király, 92 az esztergomi érsek, 13 a győri, — 14-et a nyitrai, 16-ot a váci püspök, — 9-et a nagyváradi káptalan, 38-at Aradmegye nevezett ki, 122-őt egyes alapító családok.— Elemi iskolás eddig igen kevés, clerikus egy sem lehetett ösztöndíjas. Jelenleg országos ösztöndíjul 75,802 pengő forint osztatik ki. Ezeket jegyzette fel az egyházi és iskolai közalap keletkezéséről törvénykönyvünk s hazánk történelme, — s ezekből láthatjuk, mikép gondoskodtak külömböző időkben királyaink részint reservat-, részint országgyűléssel megosztott jogukkai az akkori felfogás s meggyőződés szerint csupa katholikus szempontból egyházról s iskoláról az egy pesti országos királyi egyetemet kivéve, mely hitfelekezeti külömbség nélkül a magyar ifjúság nevelése iskolájául alapittatott. — Arra pedig hogy protestáns egyházainkról s iskoláinkról igy lett volna gondoskodva akár királyaink, akár országgyűlésünk által, példát sehol nem találunk az egy pesti egyetemen és a Ferenc császár által 1821. évben Bécsben 30 ösztöndíjat s királyi kincstárból fizetett igazgatóval s tanárokkal nyitott protestáns theologiai intézeten kivül 3 éves tanfolyammal. — Mert Mária Teréézia urbariuma megengedi ugyan, hogy papjaink s iskolatanitóink barmai a közlegelőn legelhessenek, — az 1836-ik törvény is kiadatja legelői illetékeket; de a magok részére élőföldről sem akkor, sem elébb rendelkezés nem történt, mint a katholikusoknál láttuk. Pedig a protestánsok szintúgy szolgálták a hazát, viselték terheit, mint a katholikusok: mégis saját hazájokban idegenekül tekintettek s testvéreik közt mostohákul. Közben közben hozattak ugyan vallásunk szabadságát biztosító törvények ; de már magokban a törvényekben, különösen pedig a végrehajtásban, meg voltak a felekezeti meg -külömböztetések, a vallási és nevelési közalapból s vagyonbóli kizáratások. Midőn tehát nem kevés igazságtalanság maradt fenn e részben e hon törvényesen jogosított egy nem megvetendő szánni népességére nézve: ott végkép elintézve e dolog még nem lehet, — ott még az önérdek, előitélet által ál- és csalérvekkel körülfont közjogot menteni, tisztítani lehet és kell az uj törvényhozásnak. Az országgyűlés ugyanis a hon minden törvényes gyermekeinek anyagi s szellemi javát boldogságát felekezeti külömbség nélkül egyformán munkáló s boldogító atya. Ha tehát az ujabb törvényhozás meg van győződve arról, hogy eldődeit önérdek s előitélet vezette, midőn a közhaza közjavaiból e honpolgári kötelességeiknek megfelelő s törvényes gyermekeit — a protestánsokat — kirekesztette, az álladalom jóléte egyik emelőjének a tudományos értelmiségnek hátrányával: miért ne hozhatná helyre e hibát igazságos belátása szerint ? A milyen joga volt az 1548 és 1550-ik s ezek folytán a későbbi országgyűléseknek s királyoknak rendelni, hogy az elhagyott vagy eltörlött zárdák, prépostságok, apátságok, káptalanok
