Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-03-24 / 12. szám

és szerzetesek az országra visszaszállt ingó és ingatlan javaik katholikus egyházi és iskolai célokra fordíttassanak : épen olyan joga volt az 1848. s van a mostani törvényhozásnak kimondani, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyházi s iskolai szükségeik felekezeti külömbség nélkül az országos közalapból fedeztessenek. — Es ez épen nem lesz a tulajdon jogcim veszedelmes bolygatasa. Mert az efféle jószágokról intézkedni, vagy az elébbi félszeg intézkedést helyrehozni, kiigazit'ani eddig is a királynak s országgyűlésnek állt jogában. Ha tehát a jelen országgyűlés azt mondaná, hogy az egyházi s iskolai alap maradjon ezután is sértetlenül e célra; de a haszonvételből ne zárassanak ki e hazának törvényesen bevett hitfelekezetei sem; mert azoknak tudományos értelmiségek is hatalom a hazára nézve, s ezt előmozdítani a protestánsoknál szintúgy mint a katholikusoknál egyformán érdeke s kötelessége az államnak. Midőn tehát ezt teszi, épen nem bolygatja a tulajdon jogcímet a társaságban ; mert a jogcim t. i. egyházi s iskolai közalap, változatlanul megmarad ezután is, csak többekre és szélesebb körre fordittatik, — ezt hozván magával amaz örök igazság is, hogy a kik egyformán hordozzák a terhet, egyformán részesüljenek a nyert haszonból is. De a protestánsok se féljenek, hogy a közvagyonbóli részesülés miatt áldozatul kell hozniok eddigi egyházi s iskolai független szabadságukat. Eddig ugyanis magunk szegénységéből fedeztük egyházi s iskolai szükségeinket; de volt-e azért teljes és tökéletes független szabadságunk ? Nincsen-e törvényesen kimondva „suprema inspectionis jus?" Nincsenek-e 1791-től fogva e napig egyházunkat s iskolánkat szabályozó kegyelmes királyi parancsok? helytartósági intézvények? nem kellett-e egyházi s iskolai hivatalnokainknak s elöljáróinknak hittel kötelezni magokat, hogy semmi titkos társulatokban részt nem vesznek, eddigi tagságukról lemondanak, — minden királyi rendeleteknek, parancsolatoknak engedelmeskednek ? Nem kell-e még ma is egyházi gyűléseink jegyzőkönyveit, iskoláink relátióit évenkint felsőbb helyre felterjeszteni? stb," — Hol itt a féltett független szabadság? — Az egyházi és iskolai célokra számitott költséget, ha a közvagyonból ki nem kerül, bizonyosan reánk is kiveti protestánsokra a törvényhozás, s mint egyéb adónkat, meg kell ezt is fizetnünk: és mi tán oly dacosak leszünk, hogy az egyházainkra s iskoláinkra visszaadott részt nem fogadjuk el, csupán független szabadságunk féltéséből? Ez merő nevetség volna! Sem tulajdonjog-cim bolygatása, sem független szabadság kockáztatása nem lévén tehát egybekötve egyházi s iskolai szükségeinknek közvagyonból]', vagy állam útoni segedelmezésével, — és ettől sem egyik sem másik oldalról tartani nem lehetvén: lássuk várhatunk-e e részben és mit ? a jelen törvényhozástól. Mivel rend, törvények iránti engedelmesség és* tisztelet ott van, hol a polgárok az elsőtől fogva az utolsóig vallásosak, józan értelműek, felvilá -gosodottak és jó erkölcsüek; ezt nem a hatalomtóli félelem és parancsszó, hanem a belső tiszta meggyőződés s lelki tudat viszi bennünk végbe, melynek munkás gyámola s kifejtője a vallás s annak szabad okos tanitása — egyház és iskola. A mint gondoskodik tehát az állam a polgárok anyagi érdekeiről: ugy kell gondoskodni a szellemiekről is. Vallás nélkül sem mint emberek, sem mint polgárok el nem lehetünk, — a vallásnak— mint szellemi erőnek — nagy behatása van polgári életünkre, sőt egész államunkra is. Hogy tehát ez józanul, észszerüleg fejlődjék, nem gátolni, hanem segitni kell azt az állam törvényhozásának A legré ibb időtől fogvaminden polgárosult állam, mihelyt józanul eszmélni, rendeltetése céljára feltörekedni kezdett, főgondot fordított a vallásos érzés nevelésére, fentartására. — E szempontból véve a dolgot: a magyar törvényhozásnak egyik főfeladata e hon polgárainak egyházaikról, iskolaikról, azoknak anyagi sükségeikről felekezeti különbség nélkül gondoskodni. Mit várhatunk tehát protestánsok e részben a jelen törvényhozástól? Egyházainkat illetőleg várhatjuk, nem azt hogy a katholikus főpapság 400 millió forint értékét képviselő fekvő vagyonát mint legközelebb 30 éves törlesztéssel kormány részére kölcsönt veendők magok becsülték — áránylag a protestánsok közt feloszsza; hanem hogy egyházi főbb hivatalnokaink, közpapjairik s iskolatanitóink fizetésekről, azoknak beszolgáltatásokról a mostani kornak megfelelőleg intézkedjék oly formán, hogy 23 *