Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-10 / 6. szám

r jogok alkotmányos úton vitt gyakorlatán a kath. egyház fönn nem akadott, és ez még annál inkább, mert a főkorlátnokot ö Fölsége teljes függetlenséggel, minden korlátozás nélkül a haza fiainak soraiból szabadon választotta, felelősségre csak a király vonhatta, élethossziglani hivatalra nevezte ki. De a parlamentaris kormányzatnál azt nevezi ki ö Fölsége, akit reá tóinak (?), akit a kamrai többség akar, megtűr, elfogad, kivel a többi miniszterek együtt szolgálni akarnak; a kamarának felelősök, a kamarai többség szándékai szerint tartoznak ö Fölségének tanácsokát adni, kormányozni; függetleneknek neveztetnek, akik a kamrai többség szokásos szeszélyeitől, cselszövényeitől függnek, felemeltetve általa a porból, lesujtatva a sárba, jutalmul kövekkel megdobáltatva, mikor lesujtattak. Amit tehát 1848 előtt alkotmányosan lehetett kezelni, azt 1848 után nem lehet, mivel az állapotok az előbbiekkel ellenkezők. Különben az 1848-iki alkotmányozás csak oly jogoknak gyakorlatát követelhette alkotmányosnak, melyek az ö hatósága alá tartoznak : az apostoli jogok pedig, egyházi tárgy levén, a polgári törvényhozás illetőségéhez nem tartoznak, azok csak az -apostoli király és a pápa közötti tanácskozásnak lehetnek tárgyai. Az uj alkotmányos ut, még ha ki nem mondta volna is a kath. religio trónvesztését, semmi biztositékot nem nyújt a kath. egyháznak, azon apostoli jogoknak az egyházra nézve üdvös gyakorlatáról. — Azt sem lehet ellenvetni, hogy ezelőtt a magyar országgyűlés tisztán egyháziakról is intézkedett, mert az állam és az egyház között legszorosabb volt a kapocs, a magyar országgyűlés mintegy zsinat volt, melyet az egyház előre illetékesnek tartott, amiről rendelkezett, az a canonban régen meg volt határozva: 1848 után pedig az állam hitközönyös lett, elszakadt az egyháztól. Még 1850 — 1866-ig ö Fölsége ministerei egyedül tőle függtek, a fejedelem jó lelke mindig biztosíték volt; a parlamentaris kormánynál eme biztosíték sincsen meg. *) *) Mióta P. úrral a vitát folytatjuk, mindég csodálkoztunk azon, hogy mi okon irtózik annyira az 1848-ban létrejött képviseleti rendszertől, holott, miután az ország lakosainak túlnyomó többsége katholikus, a képviselőház többségének is eo ipso katholikusnak kell lennie, s ez, mint ilyen, elég biztositékot nyújthat a katholikus ügyekre nézve, annyival inkább, mivel P. úr folytonosan a katholikus szülék lelkiismeretére hivatkozik. Most e pontban tett expectoratioja kezembe adta a kulcsot e rejtély megfejtéséhez is. •— Az összes mai mívelt világ abban a hiszemben él, hog.y a constitutionalismus azért üdvös az emberiségre nézve, mert abban a nemzetek szabadsága biztosítva van s e biztosíték különösen abban áll, hogy akik a nemzet ügyeit kormányozzák, valamint a nemzet és a király bizodalma által választatnak, ugy viszont eljárásokért a nemzetnek és a királynak felelősek. Ellenben P. úr szerint az igazi constitutionalis élet abban áll, hogy „a nemzet legfőbb tisztviselőit 0 Felsége teljes függetlenséggel minden korlátozás nélkül szabadon választja, felelősségre azokat csak a király vonhatja, élethossziglani hivatalra nevezi ki." Az országgyűlési törvényhozást az összes mai mívelt világ csak azért tartja üdvösnek, mert abban a nemzet bizalma által választott férfiak ülnek, kik mint a nemzet akaratának hü tolmácsai, csak oly törvényeket hozhatnak, melyek a nemzet mindenkori szükségeinek 9. Parlamentaris kormányrendszerben minden a személytől függ, fődolog, ki a király alkotmányos tanácsosa ? Mily hordereje van itten a személynek, bizonyítják magok a kamarai többségek, melyek nem nyugodnak meg mindaddig, mig csak a kormányszékeken saját tagjaikat nem látják. E férfiak religioja, a kath. egyház iránti jó szándéka, mikor a ministerek választatnak, soha kérdésbe nem jöhet. Lehet jó, lehet hideg, hitetlen katholikus, lehet protestáns, unitárius, görög nem-egyesült, lehet zsidó, lehet istentagadó, azért mégis minister lesz, ha a többség őtet akarja. Van elég mód, melylyel a királyt kényszeríteni lehet ezen minister elfogadására. A király alkotmányosan tartozik országolni, tehát az alkotmányos tanácsadók tanácsai szerint cselekedni. Kérdezhet ö Felsége némely ügyek iránt másokat is, de mihelyt az ily nem alkotmányos tanácsosok befolyása az életben érezhető lesz, camarilla név alatt azonnal gyűlöletessé válik, s nem lesz tartható. Emlékezhetünk, mily gyűlöletes izgatásokat tettek, tesznek a fejedelmek gyóntatói ellen. Az ily gyanúnak eloszlatására kitűnő csapást követelnek saját óhajtásaik szerint. Sokszor, hogy ily kitűnő csapást a királyok jó lelkétől kierőszakoljanak, gyóntatóik vagy más camarillai befolyások gyanúit koholják, terjesztik. *) Tudnunk kell pedig, hogy ki alkalmas a püspökségre, ki érdemes ? stb. ebben az 1848-ki alkotmány szerint egyetlen püspök, egyetlen érsek, még az ország prímása sem alkotmányos tanácsos 0 Fölségénél: **) minister az egyedüli alkotmányos tanácsos, e minister hitéről, religiojáról pedig nem lehet vizsgálódás, lehet a legistentele-és szellemének kifolyásai; ellenben P. úr szerint az országgyűlés csak akkor felel meg rendeltetésének, ha az „az egyházzal legszorosabb kapcsolatban mintegy zsinatot képez," mely csak a jus canonicum szerint határoz, más szóval P. úr szerint, az az igazi országgyűlés, mely a nemzet egy pici töredékének, egy különvált érdekű testületnek értelmében összealkottatva, a nemzet ügyei fölött oly szellemben határoz, mely nem a nemzetnek a haladás által folytonosan változó szükségeit, s a kül- és belviszonyok külömböző alakulásai szerint módosuló körülményeit, hanem ama testület örökké ugyanazonos érdekeit tartja szem előtt. B. M. *) E pont alatt mondottakról P. úrral vitatkozni nem lehet. 0 a maga álláspontján teljes igazában van ; szerinte az emberi társadalom fő-fő gondja nem lehet más, minthogy a hierarchia kiváltságai teljes épségükben fentartassanak ; mert szerinte nem a pap létezik a társadalomért, hanem a társadalom a papért. E szempontból tekintve a dolgot, mindenesetre igaza van P. úrnak, hogy több biztositékot lát a fejedelmi gyóntatok tanácsadásában, mint a felelős minisztériumban, mert ez, mint a nemzetnek felelős, természetesen a nemzet javát tartja mindenekfelett szem előtt, mig az amolyan spiritus familiaris-féle szent atya előtt mindig elébb való az, ami szent testületének érdekeit előmozdítja, mint a nemzetnek akármily fontos ügye. De épen azért nem hihetjük, hogy valaha a nemzetek ügyeik vezetését önként gyóntatóatyák, és a kamarillához tartozó másféle egyéniségek kezeire biznák. B. M. **) Nem értjük, mystificatio akar-e ez lenni, vagy P. úr nem tudja, hogy az 1848-iki törvényhozás által megállapított miniszteri ellenjegyzés épen nem zárja ki az egyházat a candidálási jogból; s igy, miután fel kell tennünk, hogy az egyház csak érdemeseket candidál, a király miniszteri ellenjegyzéssel csak egyet az érdemesek közöl nevezhet ki. B. M.