Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-29 / 52. szám

zekében, mint református s megeshetnék, hogy a református gymnasiumba járó kiskorú gyermekei a törvény ellenére prot. vallásra taníttatnának, söt coniirmáltatnának is. liv zavarok kikerülése végett mindenesetre szük* séges valami módozatot kigondolni, egyébiránt már csak az illedelem is követeli, hogy az egyén búcsúzzék el attól, a ki neki eddig szerető édes anyja volt, hiszen ha valaki, mint lakó, elköltözködik valamely házból, ha mivelt ember;

mindenesetre elmegy búcsúzni a házi úrhoz, mennyivel inkább kívánhatja azt az egyház. Hegedűs László ur bevallja, hogy a tiszáninneni e.kerület az 184%-iki törvénycikkét óhajtaná minden törvényfelekezetre kiterjesztetni, de miután a tiszántúli e.kerület véleménye sokkal szabadelvűbb, erre adja szavazatát, meglevén győződve, hogy mint olyant a tiszáninneni e.kerület is pártolni fogja. Tisza Lajos ur, a tiszántúli e.kerület véleményére szavaz, és Török Pál ur ellenében kijelenti, hogy a törvénvhozásnak nem az a teendője, hogy illedelmi szabályokat alkosson, hanem, hogy a jogot védelmezze. Ballagi Mór, az áttérés szabályozásában az egyéni szabadság megszorítását nem látja. A korlátlan szabadság könnyen a falnak viszi az embert, s rendesen az ellenkezőbe csap át. Mindenesetre visszás dolog volna, ha az egyház kimondaná, hogy híveivel annyit sem gondol, miszerint kilépni akarások esetében erről tudósítva lenni kiván. B e r n á t h Zsigmond ur, tiltakozik Ballagi nézete ellen, s azon meggyőződést nyilvánítja, hogy a nagy szabadság nem a falnak, hanem világosságra vezet. Egyébiránt a tiszántúli e.kerület véleményét fogadja el. Nagy Péter superintendens ur kijelenti, hogy ő nem pártolhatja a tiszántúli kerület véleményét, miután az az erdélyi szokással sok tekintetben ellenkezik, söt miután erdélyi törvény szerint lite pendente áttérés nem történhetik, e törvény nyilván kijátszatnék ha az előleges bejelentés eltalálna töröltetni. O még szereti, ha a kath. pap az áttérni akaróval gorombáskodik, mert akkor az állhatatos ellenállás, az áttérési szándéknak tisztasága és őszinteségéről tesz tanúbizonyságot. Szóltak még többen a nagyfontosságú tárgyhoz; végre is 4 óra hosszat folyt vitatkozás után az értekezlet a tiszántúli egyházkerület véleményét fogadta el s abban állapodott, meg, hogy az áttérni akaró egyén eddigi lelkésze vagy egyházi előjárósága előtt, áttérni akaró szándékáról semmiféle előzetes bejelentéstételre ne köteleztessék, hanem bármely hitfelekezetböl a másikra való áttérésre nézve elég legyen az áttérni akaró egyénnek azon hitfelekezet lelkészénél jelentkeznie, amelynek kebelébe belépni kíván, a. ezen lelkész értesítse aztán tiz nap alatt az áttérés idejéről és személyéről, az egyháztagok számának nyilvántartása végett, azon hitfelekezet és gyülekezet lelkészét, amelyből az áttért egyén kilépett. Ugyancsak a tiszántúli egyházkerület javaslata szerint az áttérhetés idejére nézve az életkor tizennegyedik éve fogadtatott el, a tanácskozók szótöbbségével. Dec. í3-én. A jegyzőkönyv felolvasása után elnök-főgondnok ur figyelmezteti az értekezletet az előleges coníerenciában megválasztott bizottmány dolgozatának azon pontjára, hogy tömeges áttérésnél mi történjék az egyházközség vagyonával ? E tárgyban elnök ur figyelmeztetése után Balogh Péter superintendens ur emelt szót, s kijelenté, hogy ü ugy tudja, van államtörvény, mely az ily eseteket az unitus os disunitus görög felekezetekre nézve szabályozza; ő tehát azt óhajtja, hogy e törvény minden felekezetre kiterjesztess^k. Nagy Péter super. ur abban a véleményben van hogy, miután az áttérés egyéni cselekvény, tömeges áttérésekről szó sem lehet; mert mindég csak egyesek változtatják vallásukat. Az egyházi vagyon az összes egyházi felekezeté. melynek az élő nemzedék csak bizományosa. E szerint a gyülekezet vagyonában sem osztozhatnak meg a más vallásra áttért hívek, hanem az egyházi vagyon marad az egyházé, a felekezeté. Teleky Domokos gróf ur igen helyesen jegyezte meg, hogy ez a nézet nem alkalmazható szigorúan, miután a gyülekezet vagyona különböző természetű. Tisztán a felekezeti egyház számára végrendelet vagy országos alapítvány által adományozott vagyon maradjon az egyházé ; de amely vagyont a hívek közösen szereztek, az a tömeges áttérések alkalmával aránylag megosztandó; vagy ha nem osztható szét, mint pl. a templom, paplak, iskola ftb., akkor legyen ez azon részé, mely számosabb tagból áll. Ráday Gedeon gr. ur szerint az oly vagyon, mely nagyobb, még pedig felekezeti körben gyűjtetett, a maradó eo-yháztagokat illeti. Ballagi Mór szerint itt külőmbséget kell tennünk a kath. és protestáns vagy a mi az utolsóval egy, az általános, emberiségi szempontok között. Ha a hazai törvény rendeli, hogy még a tömeges áttéréseknél is az egyházi vagyon mind/g a maradókat illeti meg, akkor a honi törvény a kath. álláspontot tartja szemei előtt, mert a katholikusoknál az önmagát kormányzó egyház nem a hívek egyesülete, hanem a papok összege, a clerus amely mindég megmarad. Tehát az ő szempontjuk szerint, ha egy egész gyülekezet átáll is, a vagyon tulajdonosa nem állott át. De protestáns és modern társadalmi szempontból az egyház a hivek egyesülete, a vagyon testületi s igy minden egyes tag aránylagos birtokosnak tekintheti magát. Ha tehát egy ily egyházsközségi testületből a többség kilép, azon testület feloszlottnak tekinthető, és semmi esetre nem tarthatja meg a testület vagyonát a megmaradóit kisebbség. Az volna az igazság, hogy, ha az áttérők kisebbségben vannak, a testület föl nem oszolván, a vagyon az övé marad, ha pedig a többség lép ki, a vagyon a kilépőket illeti. B e r n á t h Zsigmond ur nem fogadhatja el a Ballagi Mór által elfogadott elvet, mert alkalmazása által bonyodalmak fejlődhetnek ki; pl. ha az egész gyüle-