Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-20 / 51. szám
tát azért nem tartja correctnek, mivel ezek a protestáns püspököket, habár foltételesen és ideiglenesen, oly helyzetbe óhajtják juttatni, amelyet előbb magok is eltörlendőnek vélvén, anomaliának tartottak. Tisza Lajos ur némileg ugyanazon helyzetben volt mint Uj falusi Miklós; a tiszántúli e.kerület gyűlésén ö is a kisebbséggel szavazott, s az eddigi vitatkozások sem győzték őt meg, hogy az akkori véleménye helytelen volt volna; de miután ő, mint e.kerületi küldött le van kötve, a tiszántúli e.kerület javaslatára szavaz. Ily módon folytak a vitatkozások pro et contra, s már kételkedni kezdettünk az elágazó vélemények kiegyenlítésén, midőn Tisza Kálmán ur, aki időközben eltávozott, a gyűlésbe ujolag megérkezvén, módosító javaslata által a csomót megoldotta, s az értekezlet abban állapodott meg, hogy a főpapok mindenféle előjogai megszüntetendők, — ha ezek azonban az állam törvényhozása által meg nem szüntetnének, azon esetre fentartja magának az egyetemes értekezlet, hogy egyházunk részére a viszonyokhoz képest e tárgybeli nézetét és kívánalmát az 1848-iki XX. t. c. alapján annak idejében nyilváníthassa. A tiszántúli e.ker. memorandumának sorrendé szerint tárgyalás alá vétetett ezután az egyháznak az állámhoz való viszonya a házassági ügyekben. A Révész Imre ur által olvasott memorandum e passusa kifejti, hogy a társadalmi életben alig van valami égetőbb szükség, mint a házassági ügynek a törvényhozás általi szabadelvű és igazságos elrendezése. E kérdés hova hamarabb való megoldását kívánja nemcsak a felekezeteknek egymással és az állammal való viszonya, hanem a lelkipásztori hivatal s ami mindezeknél sokkal nagyobb fontosságú, a közerkölcsiség érdeke is. A házassági ügyekben a visszás helyzet lényege abban áll, hogy mind az állam, mind a felekezetek törvényhozóknak tekintik magokat e téren, és pedig anélkül, hogy a polgári hatalom és az egyház jogköre szabatosan ki volna jelölve. A t.túli memorandum e bajokon csak az által vél gyökeresen segithetni, ha a törvényhozás a polgári házasság kötelező voltát jogérvényre emeli. Vitatás alá kerülvén e tárgy, Ballagi Mór telje sen osztja mindazon érveket, melyeket a t.túli emlékirat a polgári házasság intézménye mellett felhoz, és ha mint az országos törvényhozás tagja szólna, minden tőle kitelhető erélylyel azon volna, hogy az hazánkban is mielőbb életbe léptessék; mert csakis ezáltal leszen számos oly súrlódásoknak eleje véve, melyek megszüntetésére a törvényhozás által tett minden eddigi kísérletek sikeretleneknek mutatkoztak. — De midőn arról van szó, hogy mi, mint egyházi testület, sürgessük a polgári házasság behozatalát, ennek határozottan ellene kell mondania. E gyűlésre a házasság ügye csak annyiban tartozik, amennyiben mi a házasságot, habár szentségnek nem hisszük is, mégis oly momentosus cselekvénynek tartjuk, hogy ahhoz a vallás szentesítő és erősítő hozzájárulását nemcsak kívánatosnak, hanem közerkölcsi szempontból szükségesnek is látjuk. Ennélfogva véghetetlenül visszásnak véli, hogy e gyűlés, melynek szent feladata a vallás érdekeit óvni, oly institutiót sürgessen, mely általunk sürgetve egyszersmind indirect kijelentése volna annak, hogy a vallási momentum a házasságkötésnél teljesen felesleges. Nincs ily eljárásra példa a történelemben, és Európa el fogna bámulni egy egyházi testületnek ily egyházellenes eljárása felett. Tisza Kálmán Ballagit azzal cáfolja, hogy Franciaországban, hol a polgári házasság intézménye rég behozatott, a hívek azért meg nem szűnnek a polgárilag megkötött frigyet egyházilag is megáldatni; az egyháznak tehát nincs mitől tartania ; de másrészről a polgári házasság hazánk confessionalis viszonyai között égető szükség lévén, ő a tiszántúli e.kerület nézetét pártolja, Leghatályosabban szónokolt e tárgyban T e 1 e k y Domokos gróf ur, aki kimutatta, hogy a polgári házasság üdvös ugyan katholikus államokban, mint Francia- és Olaszországban, hol másképen a házasság a legnagyobb társadalmi bajoknak lenne okozójává. De protestáns országokban, mint Dánia, Svédország, Anglia, a polgári házasság intézménye teljesen fölösleges; miután a protestantismus szabadelvű institutiói a házassági ügyekből származható mindenféle társadalmi bajok ellen sikeres óvszerül használnak. Epen azért különösnek találná, ha épen prot. egyh. testület adna lökést a polgári házasság behozatalának. — Néhányan azonban az értekezlet tagjai közül Teleky Domonkos gróf urat saját szavaival törekedtek cáfolni, s kimondák, hogy épen azért, mivel Magyarország inkább a katholikus, mint a protestáns országok közé számítandó, mindenesetre halaszthatatlan szükség itt a polgári házasság behozatala. Révész Imre ur Teleky Domokost és Ballagi Mórt cáfolja, és felhozza, hogy mielőtt a polgári házasságot a katholikusokra nézve valamely országban behozták volna, életbeléptetett a protestaus hugenottákra nézve Franciaországban. — Révész Imre ellenében többen felszólalnak és kimutatják, hogy a francia hugenottákra nézve azon okból lön behozva a polgári házasság, hogy a francia clérus erőszakoskodásainak gát vettesék, miután abban az időben Franciaországban a protestáns papoknak nem volt megengedve a házasságkötés, a hugenották pedig folytonosan tiltakoztak a kath papok erőszakoskodó beavatkozása ellen. Miután Török Pál ur a nézetek kiegyeztetését ügyes fordulattal formulázni is megkísértette, indítványára a következők mentek határozatba : Miután a polgári házasság a politikai törvényhozás körébe tartozik, ha talán országgyűlésünk a polgári házasságot állami okokból felállítaná, ebben mint különben is a polgári törvényhozás körébe tartozó intézkedésben megnyugszunk. Egyébiránt a házasságot egyházi szempontból az államhoz való viszonyában akként véli ez egyetemes értekezlet elintézendőnek, hogy kimondassék, miszerint:
