Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-20 / 51. szám

Miután több e.kerület maga küldötteit azon világos meghagyással bocsátotta el ezen egyetemes értekezletre, hogy ez semmi döntö határozatot ne hozzon, hanem csak egyes egyházkerületeknek a vallás és közoktatás ügyben megállapított különvéleményét kisértse meg kiegyeztetni a végett, hogy ezen közös megállapodások az egyes egyházkerületek helybenhagyó szavazatai által a magyar protestáns egyház egyetemes véleményének érvényére emeltessenek, — a közmegállapodás ezen értelemben történt. Balogh Péter superintendens ur abbeli indítványára, hogy a jelen értekezlethez az 1848-iki convent jegyzőkönyve vétessék kiindulási pontul, az lett a megállapodás, hogy miután az egyes e.kerületek munkálataikat az 1848-iki értekezlet jegyzőkönyvének figyelembe vételével készítették, annak újból való felolvasása időkímélés tekintetéből szükségtelen. Vay Miklós báró ur azon kérdést intézte az értekezlethez, hogy nem volna-e célszerű az egyházkerületek munkálatai közöl egyet venni fel vezérfonalul; a többieket pedig az előforduló tárgyak szerint pontonkint egybevetni ? a convent e nézetet helyesnek találván, abban állapodott meg, hogy ily vezérfonalul a t.túli kerület munkálata vétessék fel, mint amely az egyes tárgyakat történelmi fejlődésökben okadatolva és legkörülményesebben adja elő, és mint legkésőbben készült a többi egyházkerületek munkálatait figyelembe vehette. Magától érthetőnek találtatott azonban, hogy amely tárgyak a t.tuli egyházkerület munkálatában nincsenek érintve, de a többi egyházkerületek valamelyikeében előfordulnak, azok a rokontárgyakkal kapcsolatban szinte discussio alá vétessenek. Elnök főgondnok ur előadván, hogy a nyilvános üléseket megelőző napon (dec. 9-én) tartott előleges conferentiából egy bizottság lett kiküldve a végett, hogy az egyes egyházkerületek munkálatait egybevetvén, az azokban egymással egyező, s egymástól eltérő pontokat jelölje ki, mest kérdésbe teszi nem volna-e célszerű a bizottság ebbeli munkálatának a tárgyalások előtti felolvasása? a convent ennek célszerűségét elismervén, a bizottság jelentése felolvastatott és tudomásul vétetett, s ennek folytán a következő pontokban történt köz megegyezés: I. Altalánosságban vezérelvül kimondatik : a) hogy ne egyes hitfelekezetekre szóló különleges, hanem egyetemes vallásügyi törvény alkottassék és b) hogy az alkotandó vallásügyi törvény az egyéni szabadság kellő méltánylásának alapjára fektettessék. II. Különösen: I. A hitfelekezeteknek egymáshozi viszonyát illetőleg kimondatik a) hogy a vallás sem egyesekre, sem hitfelekezetekre nézve polgári s politikai előjogok és kiváltságok alapja nem lehet; b) és hogy viszont megfordítva a vallás senkit nem zárhat ki az őt mint állampolgárt megillető polgári s politikai jogok élvezetéből. 2. Az egyháznak államhozi viszonyára nézve kimondatik, hogy a) az egyházat az állam irányában az önko rm á n y z a t (autonomia) joga illeti ugy a lelkiekre, mint általában minden beldolgaira nézve; b) az államot pedig illeti az egyház irányában általában a főfelügyelet (jus supremae inspectionis) és a védnökség (jus advocatiae) joga. Az utolsó pontban megállapított önkormányzati jognak minden bevett hitfelekezetre történendő kiterjesztése némelyekben aggodalmat keltett, mi is e lapok szerkesztője által kifejeztetvén, hosszas discussio nyilt meg. Saját egyházi szerkezetünk szempontjából és a vallásszabadság természetéből kiindulva, már régen tisztában vagyunk mi az egyházi autonomia elvével. Kálvin ideje óta folyvást sürgetjük, s a mely államokban lehetett keresztül is vittük, s pedig azon megnyugtató tapasztalattal, hogy azáltal az állam érdeke s nyugalma legtávolabbról sem háborittatik. — Azonban midőn ezen elvet általában, más szerkezetű egyházhoz is alkalmazni kellene, — pedig ez úttal nekünk is kellett, mert, tervünk szerint nem speciális, hanem általános vallásügyi törvényjavaslatot szándékozunk készitni, — nagy zavarba jövünk. — Elég világosan meglátszik ezen aggódás már a tiszáninneni e.kerületnek e tárgyban készített, septemberi javaslatában, mely a felsorolt okoknál fogva a kath. egyházra nézve a jus placetit, nem egyházi, hanem tisztán politikai okokból, fentartandónak véleményezi és kimondja, hogy „miután azon kiváltságos állás és előjogok, melyekkel egynémely hitfelekezet a többiek felett jelenleg is bir, épen az állam törvényeiben és intézményeiben lelik támaszukat, következésképen azoknak a jogállam kívánalmai szerint leendő átalakulása is ugyancsak az államtól várható, beláthatni, hogy Magyarországon az államnak az egyházra való minden befolyását egészen mellőzni nem lehet." E tanácskozások alkalmával is fontos csomóul vetődött fel e kérdés. Mert itt a tagok szive, lelke egyaránt, egészen egyenlő mértékben van megosztva az egyház és haza között. Ha egyfelől egyházunkat megnyugtatja is az általánosan kimondott autonomia, de hát vájjon hazánk szabadsága, önállósága, nyugalma nem fog-e veszélyeztetni, ha oly felekezetek is teljes autonómiával ruháztatnak fel, melyekben az egyházat, mint önkormányzati testületet, tulajdonképen nem a hívek összege alkotja, (mint nálunk protestánsoknál), hanem a clerus, melynek súlypontja hazánk területén kívülre esik, mely idegen ország absolut fejedelmétől, mint csalhatatlan főpapjától függ ? Ez okból a jelen tanácskozmány tagjai közöl is többen voltak, kik hajlandók lettek volna a jus placetit felujitni, vagy más korlátot vonni. Egyházkerülete értelmében jelesül tolmácsolta e nézeteket Hegedűs László ur, kihez többen csatlakoztak.