Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-12-20 / 51. szám

hatlan hazának fiait, atyafiságosan meghíni, s szívélyesen üdvözölvén a jelenlevőket, az értekezletet megnyitottnak nyilvánította, s egyszersmind jegyzők választására szólította fel az egyházkerületek küldötteit. Minek következtében Kiló Lajos és Révész Imre urak közfelkiáltással jegyzőknek választattak; de ez utóbhi megköszönvén a bizalmat, helyette szinte közfelkiáltás utján Révész Bálint ur fogadta el a jegyzői teendők végzését Erre Nagy Péter erdélyi püspök ur az elnök megnyitó beszédére célozva kinyilvánítja, hogy elnök ö excellentiája által az erdélyiek is meghivatván ezen egyetemes értekezlatre, noha ezen, különben igen fontos ügy fölötti tanácskozás végett gyűlést az idő rövidsége miatt nem tartottak, és igy a tanácskozás alá veendő tárgyakra vonatkozólag munkálatot sem készíthettek, mindazáltal a közös célt, az összes magyar protestantismust illető közös érdeket tartván szem előtt, morális lehetetlenség volt részükről a szívélyes felhívásnak legnagyobb készséggel meg nem felelni, minek folytán ő és itt jelenlevő honfitársai a Királyhágón túli ref. főegyháztanács megbízásából az összehívott egyetemes értekezletre a jövő iránt legkecsegtetőbb reménynyel eltelve szíves-örömest eljöttek. — A Királyhágón inneni négy egyházkerület küldöttei az erdélyi hitrokonok szives készségét testvéri szeretettel s lelkes „Isten hozottal'' üdvözölték. Az egyházkerületek küldötteinek a beküldött jegyzőkönyvek nyomán történt igazolása után a gyűlés constituálását illetőleg igen fontos ügy került szőnyegre. Magyar ref. egyházunknak nyugalmas s biztos ideje a tökéletes szervezkedésre, alkotmányának s intézvényeinek kikerekitésére létrejötte óta nem igen levén, sőt kiirtására törő külső és belső ellenségek ellen folyvást védekezni kénytelenittetvén, sem módjában nem állott, sem talán akarata nem lehetett, hogy a szükséghez képest megalakult helyhatóságokat, mint mind megannyi külön védbástyáit a lelkiismeret- és vallásszabadságnak egy közös szervezetben egyesítsék. Hogy azonban 2,200,000 lélekből álló hitfelekezet, melynek létezése egy és ugyanazon törvényes alapokon nyugszik, melynek érdekei közösek, melynek viszonya ugy az államhoz, mint más hitfelekezetekhez magának a magyar ref. egyháznak minden egyes tagját különösen és egyetemlegesen illeti, érdekeit közösen képviselő, és érvényes határozati joggal biró képviseleti testület nélkül nem képzelhető, oly magától érthető dolog, hogy azt bizonyitni, merőben felesleges. Sokszor is valánk már oly helyzetben, melyben éreztük alkotmányunk tetőzetének hiányát, éreztük a bajt, hogy amikor az állammal vagy más hitfelekezettel állottunk szemközt, s kellett volna állanunk, mint egy embernek, nem volt hivatalosan, törvényesen megállapított egyházigazgatási képviseletünk, mely az összes magyar ref. egyház nézeteit, jogigényeit kifejtette, megállapította, nyilvánította volna. Épen ez okból, mint egyébkor ily alkalommal, ugy most is, egyházkerületeik utasítása nyomán némelyek ez értekezletet ily egyesítő s az érintett ügyben az összes magyar ref. egyház közös véleményének nyilvánítását illetőleg az egyházkerületek felett álló s határozathozatali joggal felruházott adhoc képviseleti testületnek ohajták tekintetni; mig mások szinte egyházkerületük utasítása folytán jelen értekezletet csak eszmecserék, kölcsönös felvilágosítások végett összejött s véleményeket rostálgató conventnek, conferentiának kívánták tekintetni, melynek határozmányai az egyes egyh.kerületek legfelsőbb jóváhagyása elé terjesztendők. Az ezen kérdés feletti vitát leginkább Ballagi ó r felszólalása inditotta meg, ki is kiejtvén, hogy miután az autonomia joga a vallás-társulati szerkezetben fokozatosan az egyént , az egyh.községet, az e.megyét s egyházkerületet külön-külön mindeniket a maga körében bizonyos mértékben megilleti, magától értetik, hogy ha a szükséghez képest a nevezett testületek fölébe tetőzetül egy képviseleti uton létrejött közös convent határozati joggal felruháztatik, ez által a nevezett testületek önkormányzati joghatósága épen oly kevéssé csorbul, mint nem veszélyeztetik az egyházkerüreleti gyűlés intézvénye által az egyházmegyék, egyházközségek s az egyének autonomiája. Valamint az egyházkerületi gyűlés oly dolgok fölött tanácskozik és határoz, melyek az általa képviselt egyházmegyéket közösen érdeklik, ugy e közös convent oly ügyek fölött bírna döntő joggal, melyek az öt egyházkerületet egyetemlegesen érintik. — Annyi bizonyos, hogy midőn az összes magyar ref. egyháznak kell nyilatkoznia, akár az állammal, akár más felekezettel szemben, minthogy erre egyes kerületek magokban illetéktelenek, kell egy kozképviseletn-k lennie, mely e nyilatkozotra képesítve legyen. Ezek ellenében Tisza Kálmán és a két Révész urak különösen hangsúlyozták, hogy az egyházkerületek joghatóságát semmiféle természetű hatalom által nem akarják korlátoztatni, annál kevésbé, miután a magyar protestáns egyház alkotmányában ily központi képviselet, ily teljhatalmú convent eddig egészen ismeretlen intézmény volt, és épen azért a jelen értekezletet jogérvényesen határozó testületnek, még csak adhoc sem ismerhetik el. Filó La jos ur annak előre bocsátása mellett, hogy bár ö is belátja a magyar ref. egyház közképviseletének szükségét, és egy határozatképes convent létrejöttét szivből óhajtaná, mégis a jelen értekezletet, nem tekintheti olyannak, miután némely superintendentiák ezzel ellenkező utasítást adtak küldötteiknek, s igy szinte a most emiitett urak nézetéhez csatlakozott. Szólottak e kérdéshez még többen, különösen D obos János ur a határozatképes convent szükséges voltát gyönyörűen mutogatta, mig ennek ellenében R é -vész Imre ur nagy hatályú szónoklatban az egyéni szabadság megóvása tekintetéből mindenemü centralizálás ellen oly erélylyel tiltakozott, hogy még a congregationalismust is iidvösebbnek nyilvánította annál.