Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-11-24 / 47. szám

A mellékelt „Prospectuson" is van ugyan egy pár cikk közölve; de, hogy t. olvasóink kellő felvilágosítást nyerjenek e mü irányáról és álláspontjáról, ide iktatjuk még az első fűzet 40-ik lapjáról az „Apostoli történetről" szóló cikket mely itt következik: „Az apostolok cselekedete az egyetlen kánoni könyv, mely a Krisztus eltávozta utáni korral foglalkozik. 1. A tartalom két részre oszlik: az első (1 —12) leirja a palás­tinai és syriai első keresztyén községek keletkezését, a feltámadás történetének ismétlése után elmondja ugyanis az apostolok számának kiegészítését, a sz. Lélek elküldését, az apostolok kettős üldöztetését, a jeruzsálemi község nö­vekedését és jellemét, István kivégeztetését, a keresz­tyénségnek Judáában és Samariában való elterjedését, az első pogánytéritéseket, Pál megtérését, Péter két gyógyítását, s a későbbi üldöztetést Jeruzsálemben. — A második rész csaknem kizárólag Pállal, Kisázsiában való első missiói útjával, az apostoli conventtel, Silás és Timo­theus társaságában tett második utazással, végre a har­madikkal, elfogatásával és Rómába való elhurcoltatásá­val foglalkozik. 2. Hogy az apostoli cselekedetek törté­nete mily célból íratott, a vitás kérdések közé tartozik. Némelyek tisztán történeti szükségből származtatják ezt. S elfogadják azon nézetet, hogy az apostolok cselekedete könyvének az a célja, hogy azapostoli kor története legyen, melynél az olvasók minőségének kellett irányadónak lenni egyes anyagok elhagyására vagy kiemelésére nézve; má­sok pedig abban a véleményben vannak, hogy az „apos­tolok cselekedete" csak Péternek és Pálnak, s Jeruzsá­lemből és Antiochiából mint központokból kiinduló mis­sióknak története akar lenni; mások ismét dogmaticus alapokat kerestek, ezek szerint az „Apostolok cseleke­dete" nem egyéb, mint Pál apostol tanának igazolása. Legtovább megy az u. n. irányzatos itészet nézete, mint azt Schneckenburger elkezdette s a tübingaiak (Bauer és Zeller) bevégezték. Ez azt állítja, hogy az „Apostolok cselekedete'' Péter és Pál között párhuzamot von, hogy az egyiknek kiemelt cselekvényeivel szemben rendesen ott vannak a másik megfelelő ellencselekvényei is, s igy mind az elesik, a mi e párhuzamba bele nem illeszthető. Schneckenburger szerint az az apostol igazolása céljából történik, Baur és mások szerint pedig e kánoni könyv­nek az a célja, hogy mindkét pártot, a zsidó- és pogány keresztyénekét, kibékítse egymással, miért is Péter lehe­tőleg Pál szellemében, Pál pedig lehetőleg Péter szelle­mében van leirva. 3. Epen ily különbözők a forrásokra vonatkozó nézetek is. Ismeretesek az u. n. ypietq féle da­rabok, azaz: az elbeszélés azon részei, hol a beszéd többes első személyben foly (16, 10-17 ; 20, 5 — 15 ; 21, 1 — 18; 27, 1—28.). Ezek a helyek minden bizonynyal egy szem­tanú közleményeiből vannak véve, amit már az is bizo­nyít, hogy e darabok a többiekkel összehasonlítva nagy részletességgel és lehetőleg nézletitve vannak előadva. Néhányan (közöttök Schleiermacher) a jelzett darabok­ban Timotheust tartják subiectumnak, ki a 16,1 versben bevezettetik, ezen állítás ellen azonban egyéb okokon kivül az is bizonyít, hogy 24, 4 és 5 versekben Timotheus ki van zárva a „mink"böl, mások Lukácsra gondolnak, ami az elbeszéléssel összhangzatban van; Philippiben a „mink" megszűnik, ugyanott később ismét eléjő (16, 17; 20, 5, 6.). Másféle források némi ismétlésekkel és ellen­mondásokkal voltak ugyan érintve, de ezek eltörlődtek. Az első részben némi (hebraizáló) nyelvkülönbség is észre­vehető. Volkmár forrásnak nevezi „Péter egyik prédi­kációját," mely zsidó-keresztyén szempontból Pál ellen polemizált. Az egész könyv kidolgozója mindenesetre az, aki a 3-ik evangéliumot irta; épen ugy nincs semmi nyelvbeli különbség a ^//sig-darabok és a többi részek kö­zötti. Azért tekintik Lukácsot az egész könyv szerzőjé­nek is. E könyv keletkezésének idejét legnagyobb való­színűséggel Kr. után 70 és 80-ik év közé tehetni. V. ö. az apostoli cselekedetek fölötti kísérleteket Schneckenbur­gertől (1841), Schwanbecktől (1847), Lekebuschtól (1854) és Zellertől (1854.). Előfizethetni e munkára Osterlamm Károly könyvkereskedő urnái Pesten. TÁRCA. Tariózat a gyakorlati lelkészet mezején. Ha általában az egyház joggal követelheti, hogy államhozi viszonya valahára tisztán s szabatosan körvo­naloztassék, — nehogy a bármelyik részről megkísértett túlkapások vagy jogtalan követelések megingassák a kölcsönös bizalmat, veszélyeztessék az egyház jogélveze­tét, s aláássák a közös hon boldogságát: épen annyi jog­gal követelheti protestáns egyházunk, hogy a vallási jogegyenlőség ne pusztán irott malasztként álljon a pol­gári törvénykönyv lapjain, de sőt a gyakorlati élet moz­zanataiban irányadó, s az egyházi sikamlós pályán ös­vényjelelő szövétnekül is szolgáljon; mert különben a fe­lekezeti testületek jövőben is folyvást ellenséges tábor­ként állanak egymással szemközt, s a recriminatiók, fél­tékenység — s gyanúsításoknak a legtágabb tér nyitta­tik. — Sőt nem kisebb joggal követelheti honi protestáns egyházunk azt is, hogy az egyházközségi tagoknak lel­készeikhez, a lelkészeknek s hatóságoknak egymáshozi viszonya, szóval belügyei szervezése, s hiányos rendsze­rének ész- és korszerű átidomitása valahára a nemzeti zsinat által munkába vetessék; mert különben állásunk ily bizonytalan s ingatag volta miatt széthullunk mint bomlott kéve kuszált szálai, — s positiv törvényeink hiá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom