Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-20 / 42. szám

történni gondoltatik — egy mindent átfogó lény müve, ugy nem lehet szó oly istenről, ki még valami egyebet is tett vagy tehetett, mint azt, mit az ismert vagy még nem ismert törvények szerint tesz vagy tenni fog. Tehát a tünemények természetes összefüggésébe istennek belenyúlni—ok, mely önmagával ellentétben áll, mely egyebet is okozhat mint valóban okoz. Isten működésében is A—A. — A világrend változhatlan, alapulván isten változhatlan lényében, bölcsességében és tökélletességében. Isten működése tehát nem természet kívüli, annál kevésbé természetellenes, hanem természetes, azon egyszerű okból, hogy természet oly szó, mely alatt a tudomány minden működések colleetivumát érti — a magok összefüggésükben, ugy, hogy Isten működése a természetével, mint isten működése collectivumával egy. Le surnaturel serait le surdivin (A természetfeletti istenfeletti lenne) mondja egy francia. „Az uj theologia tehát minden csodát és mechanikai inspiratiot kosmologiai és psychologiai okokból elvet, s hol ilyet lát elbeszélve, hist. kritikai alapon a monda és hagyomány körébe számítja." „Isten ily fogalmából kiindulva a vallás is természetes tünemény, melyről a lélektan vesz tudomást, constatirozza, hogy az ember vallásos lény, s igyekszik e tüneményt más tüneményekkel összefüggésben megérteni. A vallásos életet nem természetfeletti kijelentésből, hanem az emberi természetből vezeti le. A vallás tisztán emberi, s ha az uj theologia isteni kijelentésről szól, oly értelemben teszi, melyben a szellemei élet, minden tünemény — tudásunk és gondolkodásunk is istenben birja alapját! Mert a vallás is mint Vinet mondja: nous donnons á Dieu ce qu'il nous a donné; ne faisons que ce qu'ii fait en nous; parce que Dieu en un mot est la force de nos forces, notre vie est sa vie, et nous, c'est lui toujours." S igy a legmagasb és tiszta vallás a keresztyén vallás nem mint igazság a hazugsággal áll szemben a többiekkel, hanem mint magasb fokú vallásos fejlődés az alsóbb fokúval. Es most felmerül az „égető kérdés" „ha az uj theologia ellentétben van-e a bibliával és Jézus tanával általában s a protestantismus szellemével különösen ? Ha a supranáturalismus oly dolog-e, melylyel, áll és elesik a keresztyén — s különesen a prot vallás ? A kérdés fontos-, égető mert m e g o 1 d á s á t ó 1 függ, ha a modern theologus felléphet-e az egyházban mint pap és tanitó? Tehát elesik e a supranaturalismussal együtt 1., a Biblia ? ez lenne bizonyára az eset. ha a supranaturalist ugy értette volna a biblia is mint mi. De a természetfeletti feltételezi, hogy először a természetiről legyen fogalmunk, szóval természet-tudományt. Világos hogy a bibliában ilyet hasztalan keresnénk, — sehol a természet — a mi értelmünkben elő nem fordul benne, ott ép ugy nincs szó természet szerint, mint a természet felett valóról. Isten közvetlen működése minden, ugy a külső (Zsolt XXIX3

. 7

. CIV: 4

. LXV: I

0

. Jób XXXVIII2

5

—28 Xi8

. Gen. XXIX1

3

. stb.) mint a szellemi világban (Jób XXXIII.4

. Exod XXXI3

. XXXV3

1

. Bir. VI.3

4

. XI.29. Ezs. XI.2- Amos III.8

.) söt még a bűnös gondolatok okozója is (Ex VII.3

. Kir XXII2

i — 23* 2 Sam XXIV.L Deut. XXVIII.2Ő. Zsolt XXXIII) - A teremtésről való fogalom felkelte által megkülönböztették ugyan a világot az istentől, de azért teremtés és fentartás egyformán, itten közvetlen működésének tekintetett. De feltűnt nemsokára azon gondolat idegensége is, hogy isten teremtés előtt munkátlan lett volna, s uj szemlélődésnek adott helyet; isten — mondák — nem volt munkátlan a teremtés előtt; gyönyörködött bölcsességében, mely előtte mint egy leány játszott (Job 28.25 — 27 Péld. 8.23 — 31 Bölcs 9.4. 9

.). A bölcsesség volt a teremtés előtt eszmélyi tartalma isten gondolatának, a világ eszme, mely után a világot teremtette. (Péld. 8. 22 Sir 1.4

Bölcs 7.2

6

.) Ez még sem dualismus, sem supranaturalismus nem volt. A dualismus a fogság után mutatkozik erkölcsi téren — a parsismus befolyására, de a zsidó monotheismus itt is hü maradt önmagához, mert a Sátán mit sem tehetett isten engedélye vagy rendelete nélkül Zach. 4.2

A dualismus kosmologiai és anthropologiai téren a görög philosophia gyümölcse, innen került az alexandriai philosophiába és az uj testamentum azon könyveibe, melyek ennek befolyása alatt Írattak. De supranaturalismus még itt sincs. A látható világ csak árnyképe, lenyomata az eszmevilágnak, de isten a szellemvilág felett — ez Plató előtt ép oly képtelenség, mint isten önmagán kivül — önmaga felett. A test és lélek különböző ugyan, de a lélek alászállásakor az eszméket önmagával hozza, s igy azon helyzetben van, hogy azokat természetfeletti kijelentés'nélkül felismerheti, azok szerint magát képezheti annyira — hogy istenhez hasonlóvá váljék. A görög világnézlet befolyása alatt az uj T. is megkülönbözteti a látható és láthatatlan világot (Col, Ijte) de szellemi téren nem teszi szembe egymással az istenit és emberit. Az avdpojnoo, <puj(cxóg képtelen ugyan megérteni az istenit, de a •KVEújxazixös előtt már az nem mysterium (1 Kor.) ez a természeténél fogva keresi a fenlevőket (rá avco) s érti isten lelkének dolgait (Col 3,t

.2). A 4-ik evang. szerint Jézus a testté lett Logos; de váljon ez előtte természetfeletti tény-e ? avagy benyulás a világrendbe ? Dehogy! hisz szerinte az emberben is minden szellemi felülről — avcofisv — van (Ján, 1,1

3

3;

3

.) s az emberi lélek testté létele parallelje a Logos inearnatiojának. (L. még Ján. 644=41.42? 1

8

): isten és ember szellemi téren rokonok (Csel. 17,2

8

) s az ember mint d-elaq (púasatq xotvovoq — hivatva van tökéletes lenni mint isten (Mat. 5,48.). A c s 0 d a sem természetfeletti tény, mert hisz természetről ott szó sincs — az csak isten hatalmának egy szokatlan gyümölcse. Jézus feltámadása épen nem természetfeletti előttük, minthogy abban senki logikai, physiologiai vagy vegytani alapokon semmi természetellenest nem látott. Az isteni kijelentés sem természetfeletti, és az isteni dolgok az istentől született ember előtt nem hozzáférhetlenek. Az érzéki ember, „a világ" nem látja