Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-20 / 42. szám

és nem ismeri az istenit, de ki istentől van ismeri azt, minthogy a szellemi és isteni ő benne van (Ján. 14,17, továbbá még==Kol. 2,3

1 Kor. 2,6

7 8,1; 12,8

.; 13,8

.9

; Ján. 7.1

7

; 8.3

2

; 17.3.). Hol van hát itt nyoma a későbbi supranaturaíismusnak ? még egy vonás : a supran. szerint a kijelentés nem isten rendes — közvetlen működése, hanem másodszori teremtés, a csoda momentán isteni belenyúlás a természetbe. Ezen teljesen vallástalan képzet egyszersmind bibliaiatlan is. Tehát az uj theol. mindenben isten egyenes működését látja — ugy vallásos tekintetben bibliai állásponton van, s legfeljebb annyiban különbözik, hogy az ujabb tudománytól felvilágosittatva: a) megtisztítja az anthropomorphismustól — s ezt is bibliai állásponton (részben — lásd Num. 23,1

9

Jer. 33,2

5

, 2

6

) b) hist. kritika utján pontosabban constatirozza isten tényeit történeti és természeti téren (1. Luk. 1,1—4); c) a particularismustól ovakodva — Pállal — összefüggéseiben akarja felfogni isten tényeit. (Folytatjuk.) I S K 0 L A Ü íí Y. Az érettségi és felvételi vizsga. Az ágost. hitv. evangélikusok részéről nemrég megtartott egyetemes gyűlés rendkívül nevezetes volt, mivel a pátens folytán kebelükben támadt egyházi súrlódások és szakadás megszűntével az egyházi béke és egység nemcsak a buzgó protestáns, de a békét szerető minden ember nagy örömére helyre állott. Ezen egyház most egyesitett erővel semmi belszakadás által nem háborgattatva működhetik a hitélet erősödésén, a nevelés és oktatás gyarapodásán s jogainak nagyobb mérvű terjedésén és megszilárdításán. De ezen örvendetes tényen kivül nevezetes az egyetemes gyűlés több fontos, az egyházi és iskolai életbe beható határozatainál fogva is. Szabad legyen ezek közül nem épen legfontosabbikra, de mégis olyanra, melynek az iskolai ügyre nem kicsinylendő hatása van és lehet, visszapillantani. Az egyetemes gyűlés az eddigi tapasztalatok nyomán meggyőződve lévén az érettségi vizsgák jótékony hatásáról, ezeket jövőre nézve is fenntartani elhatározta, világosammegemlitvén e mellett azt, hogy a behozni szándékolt felvételi vizsgák eszméjét helyeselni nem tudja. Az egyetemes gyűlés határozatának helyességét akarom indokolni. Ugy a határozat alapján, mint hitelt érdemlő férfiak tudósítása nyomán indulva, hinnem kell, hogy az oktatásügyi miniszter ur a felvételi vizsgákat csak ugyan behozni szándékozik. Ha ez nincs ugy, bocsánatot kérek De jobbnak tartottam a tárgyról jó eleve szólani, mintsem szó nélkül egy befejezett ténynyel szemközt állani. Az érettségi vizsgák célszerűsége mellett szól, hogy a szorgalomban kevésbé kitűnő ifjú is a következés komolyságának gondolatára figyelmeztetve, nagyobb iparkodást tanusit. Továbbá az, hogy az érettségi vizsga a nyolc éven át tanultaknak ismétlése, recapitulatiója. Végre pedig melletök szól az is, hogy az ily vizsgák minden egyéb, a gymnasiurni folyam alatt előfordulható vizsgáknál szigorúbbak levén és több, rendszeresebb készültséget igényelvén, az ifjút értelmiségének tudatára vezetik. Az ifjúnak minden vizsgája, tulajdonképen kilépés az iskola négy falai közül s kicsinyben közeledés az élethez. Mindig a célszerűen vezetett vizsgát értem. Ha már a tanévi vizsgának is a gyermekre, ifjúra nézve azon jó eredménye van, hogy nagyobb közönség előtt szólván és felelvén, ez által neki noha kicsiny alkalom nyujtatik komoly dolgokról a nyilvánosság előtt komolyan szólani, ez által tetteinek felelősségét jobban érezni s az egykor szükséges bátorságot lassankint megszerezni; ugy ezt mind az érettségi vizsga legjobban eszközli. Most csak az a kérdés, hogy az érettségi vizsga által elért célok el nem érhetők e a felvételi vizsga által? Ha igen, közönyös hogy az érettségi vagy a felvételi vizsgát tartsuk meg. Ugy-de az érettségi vizsga által azt akarjuk megtudni, bir e az ifjú kellő képzettséggel a választandó szakpálya tanulmányaihoz? Ha felvételi vizsgát hozunk be, mint azt az oktatásügyi miniszter ur tervezi, ekkor az ifjút oly tanár fogja vizsgálni, ki őt először látta, ki tehettségeit, szorgalmát, hajlamait, kedélyeit nem ismeri. Tegyük fel, hogy az ily tanár a legtudósabb ember, legnagyobb psychologus, igazságosabb, illetékesebb, biztosabb alapon mozgó biró e ö mint azon tanár, kinek vezetése és oktatása alatt az ifjú éveket töltött, kinek alkalma volt az ifjú fokozatos fejlődését figyelemmel kisérni? Továbbá a felvételi vizsgán az ifjú minő tanokból vizsgáltatik meg ? Bizonyosan csak azokból, melyeket a gymnasiumban hallgatott. De a gymnasiurni tanárok ezen tudományokat, ha nem jobban, oly mértékben bizonyosan értik, mint az akadémiai vagy egyetemi tanár. Az ezen tudományokkal folytonosan foglalkozó gymnasiurni tanár az ifjút ezen tudományokból a gymnasiumra kiszabott mérték szerint fogja kikérdezni, holott az akadémiai vagy egyetemi tanár előtt ezen mérték és határ nem ismeretes. Tehát a vizsgáló tanárt, az ifjút és a tudományt tekintve célszerűbb az érettségi mint a a felvételi vizsga. Ez utóbbi azonban nem csak célszerűtlen de kivihetetlen is. A felvételi vizsga vagy hittani intézeteken, vagy jogi akadémiában, vagy a polytechnicumban vagy egyetemeken tétetnék le. Vegyük az utóbbit. Nekünk csak egy egyetemünk van. Ne vegyünk fel többet hanem csak 600 egyetemi ifjút, ki az iskolai év elején jelentkezik. Ennyi ifjút a nagyszámú egyetemi tanári testület sem lesz képes a célnak megfelelőleg a tanitás megkezdése idejeig megvizsgálni. A vizsga üres formaisággá válik. Kevesebb ifjú fog jelentkezni a hittudományi, jogi és pólytechnicumi intézetekbe. De itt a tanárok száma is kevesebb. Kevesebb oly mértékben miszeszerint méltán lehet kérdezni, vájjon az ily tanári collegiumban mindig vannak e oly férfiak, kik valamennyi, a gymnasiumban előadatni szokott tudományokban ottho-