Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-20 / 42. szám

letekig felzaklatának mindent. (A ref.orthodoxusok együtt tapsoltak a világ legultramontanabb lapja ,,De katholickkel,'4

melynek felirata .,Vindicamus hereditatera patrum nostrum4

4

). Ez általános izgatottságban hallata szavát Scholten, kit ha vezetőnek nem is, de mint tanárt és nagy munkásságú tudort a modern theol. egyik legfontosabb és befolyásosab hívének tarthatunk. Nemcsak hazájában, Német és Franciaországban is a legelsők közé számítják, a magyar közönség előtt sem ismeretlen. Mély gondolkozás, éleselmüség, szigorú logika — valóban bámulatos széles ismeret, élénk világos előadás alig jutottak valaha írónak együtt oly nagy mértékben részül, mint neki. A biblika theologiában első tekintély, hires dogmatikus, az exegesisben s főleg hist. kritikában Németországból is az ő szavát lesik elöször. Számos exegetikai dolgozatain kivül „Bevezetés az uj T.-ba,4

4

s főleg legújabban „A 4-ik evangelium." Jeles, mint filosophus, Nagy müve. „A szabad akarat" a determinismus javára e nemben még a végső szó. Jelszava „tudomány ! tudomány empirico kritikai úton, bármi eredményre vezessen is az, vigasztalni fog a következetesség," megtagadja a jogot az észtől, a priori megállítani vagy csak feltenni is valamit, de nem attól, hogy „az empirice észrevett és jól constatirozott tényeket alapjaikban, összefüggésökben, egységökben — s igy az igazságot objectiv valódiságában tanulja felfogni megérteni.'' (L. De vrije wil. p. 67, 74.) Vallás és tudomány, filosophia és theologia nem ellenkezhetnek, — ennek kimutatására és egyetértésére irányozva minden müve s főleg „A vallás és philosophia története" (E mü franciára levén fordítva Reville - tői, s igy a magyar tanulók is többen használhatják, s ha szerénytelen vakmerőségnek nem tartanák közlő részéről — nagyon ajánlaná mindazoknak, kik rövid műből tiszta-, világos és kritikai áttekintést akarnak szerezni e tárgy körül. Jelen műből látszik felfogása, és az is, hogy nem csak intő szó akart lenni másokhoz, hanem önmaga is érezte szükségét annak, hogy tisztába jöjjenek a fenforgó kérdéssel. Futólag rövid kivonatban közlöm e művet, — s remélem azok, kik tudják, mily nehéz oly tömött irmodoru iró mint Sch. magában is compendiosus müvének — még nagy utánjárással is — kivonatát adni — nem fogják a fenntebb elsorolt tulajdonokat e sietve s többször csak emlékezetből irt kivonatban — valódi erejökben keresni* Cime „A Supranaturalismus — biblia, keresztyén és protestáns szempontból — elitélve Sch. által.'4 Tartalma röviden ez: „Az uj tudomány határozott ellensége a supranaturalisnak." Supranaturalismus a dolgok oly rendének elismerése, mely kivül és felül áll objective a természetesen, subjective az emberi ismerő tehetség határain, értsük ez alatt akár az észt akár az érzést — akár mindkettőt." E meghatározásban természet alatt nemcsak a szoros értelemben vett természeti — de a szellemi tudományok körébe tartozó jeleneteket is értjük ; igy szólunk p. emberi természet — természeti törvény — természeti theologiáról. A természet mindazon tünemények collectivuma, melyek észrevételünk alá esnek ; e jeleneteket összefüggéseikben és okozatos viszonyaikban ismerni — im ez az uj tudomány feladata! Világos, hogy a tudomány ez értelemben a természeti körön felül vagy kivül nem mozoghat ; természetes összefüggést feltételez még azon tüneményekben is, melyeket jól felfognia még nem sikerült ; a szellem körében is minden természetes módon történik, minden tünemény természetes összefüggésben áll más tüneményekkel és az egészszel, az universummal, mit felsőbb értelemben természetnek nevezünk. Az idő, hogy az ismert törvényekből ki nem magyarázható tüneményeket a természeten kivül és felül álló okoknak tulajdonítsuk — a csoda és közbe nyúlás ideje végkép lejárt. Ki szólhat most külön isteni törvényről ? ki akarná Platót az uj-testamentom nyelvtana szerint igazítani, mint — isten szólván rajta — absolut tökélyeshez'? sőt még az előállás és elsö exemplar kérdésénél sem szabad a deus ex machinához folyamodni! A vallás terén is az uj tudomány jól constatirozott physikai vagy szellemi, lélektani vagy történeti tüneményekből kiindulva, igyekszik a tüneményeket összefüggésükben és egységükben jól felfogni, s az igy felfogottak alapján a tünemények egységéből következtet egy felsőbb lénynek — kit Istennek nevezünk — lételére. Tehát istenről nem oly szempontból szólunk, hogy kell lenni felül vagy kivül a természet vagy univereumon egy lénynek, — hanem — mert alapos hit kényszeri'i a vallásos embert, hogy hol az ismert tünemények collectivumában rendet, célszerűséget., törvényt és öszhangot ismert fel — az ismeretesből következtessen az ismeretlenre, a mindenségben vagy a tünemények egészében egy legfőbb lény működését ismerje fel, ki — mint ereje minden erőnek, élte minden életnek — szoros, logikai törvények szerint mindent okoz, egy főlényét, ki legfőbb bölcseséggel s igy személyes öntudattal működik mindenben, ki az erkölcsi világrendben szent szeretetét nyilvanitja, s mint ilyen megérdemli hogy tárgya legyen az emberek imádása, szeretete, bizalma és követésének. Az uj theologia nem szól istenről mint a természet — vagy mi ugyanaz — a világon kivül állóról, mert, miután a természet collectivuma minden ismert és nem ismert működések és erőknek — egységük és összefüggésükbe n gondolva — önként következik, hogy e formula: „Isten kivül és elszakasztva s igy egyszersmind természet vagy világ nélkül ; llva vagy csak állhatva is'4

logice annyit tesz, mint kivül és elszakasztva s igy egyszersmind működés nélkül is; ok, mely semmit vagy csak Önkényesen valamit okoz; ok működés, okozat nélkül. Ha a világ collectivuma mindazon működéseknek, melyek istenből indulnak ki, ugy nem lehet sem eleje, sem vége, mert hot ok van, ott működés is van, s hol absolut ok van, az nem gondolható működés nélkül (werkeloos-deus otiosus) ; tehát oly isten fogalmánakv

ki kezdett működni, a teremtés előtt munkátlan istennek, szóval istennek világ -nélkül az uj Istentanban nincs helye. S ha igy m i nden, mi a véges tünemények sorában történik vagy