Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-20 / 42. szám

olvasni, — annyival is inkább, mert az egyes felmerülő jelenségek sehol másutt nem okoznak oly élénk mozgalmat a tudományos irodalomban, s nincsenek oly nagy befolyással a gyakorlati életre — mint itt. E jelenség oka a nép jellemén kivül — magában a helyzetben is — s tán főleg ebben keresendő. Francia- és Angolország, a mult században az „erős lelkek" hazája, tán ismeretlenebb — s mindenesetre elzárkozottabb az uj kor theologiai szabad vizsgálódásaitól mint hazánk; Németország ugyan ujabb korban nemcsak hazája, hanem maga kezdeményező is volt, — de a mozgalom élénkségéből és a közérdekeltségből sokat von le az, hogy a küzdőfelek nem lévén mind egy egyház tagjai — rendesen csak a tudományos érdek szerepel; — Hengstenberg anathemát mondhat Baurra, de hivatalából ki nem tétetheti, Ewald — a haragos göttingai tanár, isten átkával fenyegeti a würtembergi királyt a miért „az istentelenségnek, aljas erkölcstelenségnek" egyetemet tart Tübingában — de utoljára is hadat nem izenhet neki, dühösködhetik, nevezheti Baur kritikáját, „nemtelen szenvedély és baromi vadság kitörésének", — de ha ennek tetszik a szomszédban nevetni rajta ? igen bizony könnyű a szomszédban! de hát ha e g y házban vannak ? bizony szép dolog az a türelem, de ilyenkor mégis addig-addig pedzi magát egyik is a másik is, mig csak eszükbe jut, hátha az a másik nem volna?! nó aztán ily gondolatok ritkán hagyják nyugodni a vért. Ilyen egy házban vannak a hollandi küzdő felek, kik persze nehezen nyugosznak, mig egyik vagy másik el nem hallgatott, mikor aztán megint uj kérdések lépnek előtérbe. A vita élénksége s a holland kérlelhetlen logika okozhatja azt is, hogy nem igen van itt példa a Németországon annyira elterjedt „közvetítő" „fél uton megálló" theologiára, következetlenséget — ha még annál szentebb célból történik — sem engednek meg, — addig verik mig vagy vissza vagy legtöbbnyire annyira előlép, — mint alig volt volna szándékában. Van mindig napi kérdés, melylyel egyforma érdekkel foglalkoznak iskolai és templomi szószékről, társalgásban, röpiratokban s valami 15 (sok előfizetőjü) egyházi folyóiratban ! A napi kérdés már régóta amodernismus különböző phasisaiban — vagy ujabb elnevezés szerint modern naturalismus s legközelebbről pedig Scholten hires leydeni tanár egy röpirata. Modern ? ki az ? mi az ? Nehéz ám erre ugy egy futtában megfelelni! Feltették ezt a kérdést nagyon sokszor az ellenpártiak, i y kérdezvén ismételten „hol találtak fel óh modern theologia ?! elindulok s keresvén kereslek és kérdem: ha Scholten-e ?" „nem" „hangzik a szózat mint Hamletnek atyja szelleméé, vagyReville? nem. Opzoomer ? nem. Pierson? Rauwenhoff? Kuenev? Busken Huet ? nem és újra nem, seholsem vagy és fájdalom mégis mindenütt vagy oh modern theologia?" Igy kérdek és igy felel meg a kérdésre az ellenpárt, miből természetesen azt a következtetést vonja ki minden igaz érzelmű utrechti Atheologus, hogy a modern Atheologia oly szörny, melynek legelső karakteristikája, hogy nincs karakteristikája, mi oda lenne devalválható, hogy sem egy személyhez nem köti magát, sem valamely á priori megállapított elv- vagy rendszerhez. Az is igaz hogy nem egy könnyű, positiv feleletet adni a kérdésre, különben is nincs nehezebb, mint a név után ítélni meg valamely irányt. Hisz a név mind jó, mind szép. Modern? ugyan bizony ki ne akarna az lenni ? ki vallaná azt be magáról, hogy ő nem akarja az újkori míveltség és tudományosság vívmányait elfogadni? ki ismerné el, hogy tudománya az ,,elmaradt régi?" Avagy liberális? hát az meg ki ne akarna lenni, kivált ily szabad kis országban ? sőt akár orthodoxus? „igaz, helyes hitű," ki hinné el magáról hogy ő nem az ? Supranaturalis '? ah helyt vagyunk ! az nem! semmi áron sem! Tehát mégis megtudtuk mi a modern, illetőleg csak azt, hogy mi nem, s hogy a positiv feleletet is megkaphassuk, vegyük vizsgálat alá az emiitett röpiratot. Kik a vita eredetét s régibb állását akarják ismerni, utasítom az elől emiitett ismertetésre. Azóta nem kis változáson ment át, söt még a név is megváltozott, akkor orthodoxus- és modern párt volt, most ez eltűnt s lett helyébe modern supranaturalista és modern naturalista; akkor is emlegették, hogy a kettő már talajdonképen két egyház, — most? most azt vitatják, hogy ez utóbbi nem csak hogy nem keresztyén, de nem is egyház, hiányozván erre a legelső feltétel, a vallás! különben még ez a nóta sem uj, de fájdalom uj hangok kezdenek belejátszani a megtámadott párt saját kebeléből, s ezek oly iszonyú disharmoniát alkottak, hogy aligha a kenyértörés pontján nincs, még pedig a remélt csendes átalakulás helyett — a tudomány és egyházi élet nem kis kárára — zajos szakadással fog végződni. Ugyanis már régebb elkezdődött, hogy ép a modern irány vezetői nagy külső- s bizonyára még nagyobb belső küzdelem után, — kétségbe esve, mint írják, a felett, hogy naturalistikus világnézletöket a hívek gyakorlati kegyességével és a ker. tannal egyeztethessék, — kiléptek hivatalukból s némelyik az egyházból is (Többek között Busken Huet, Pierson, Németországon Colani, Scherer stb); nem ritka az utrechti egyetemen, hogy a tanár a felszólított studens szokott „Ja"-ja helyett azon feleletet nyeri „elhagyta a theologiát" „naturalista lett" „materialista" stb. — Ez év elején Leydenben a modern irány egy uj közege jelent meg „Theol. Tijdschrift"; sehol oly határozottan még nem léptek fel mint itt. T i e 1 e — amsterd. tanár — megtagadja a theologiátóla jogot élhetni, sa „vallástudományt" akarja helyébe állítani, mely bölcseimi és történelmi szempontból egyforma modorban és terjedelemben foglalkozzék a ker. vallással, budhismussal, mahomedanismussal; — a korán ép oly könyv előtte mint a biblia, mely a phisologiai facultáson igen — de a theologiain nem tanítható. Dogmatika, apolegetika, polemika, irenika, exegetika — ete. — szekérre pakolandók s köszönettel visszaküldendők a felekezeteknek. Rauwenhoff leydeni tanár, azon ajánlattal lepi meg a moderneket, hogy lépjenek ki az egyházból — ő ezt nem csak jónak, de szükségesnek is tartja. Ily cikkek újra és vég-