Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-13 / 41. szám

Hosszú téli estvéken, esős ünnepnapokon, mikor a szegény munkás is fedél alá húzódik, az egylet egyik­másik buzgó és értelmes tagja népszerű előadásokat tart a gazdászat egyik vagy másik ágáról, ismereteket közöl, melyek a szegény ember munkáját könnyebbé és sikerül­tebbé teszik, felvilágosításokat ad a munkás ember jogá­ról. érdekéről és kötelességéről. Ne lenne ennek haszna ? Tagadom, mert láttam, hogy Bedőházi kedves barátom egymagára is mit tud tenni. Nálunk — legalább a hegyen innen — a vallásos fe­lekezetek többé kevésbé mindannyian birnak históriai előítélettel és ezt nagyon féltékenyen tovább ápolják. Jól tudora , — bár ne tapasztalhatnám oly gyakran — hogy nálunk ha valakit katholikusnak, vagy protestánsnak ke­reszteltek, még ha deista, vagy atheista is, minden pol­gári actusnál felekezete előítéletei után tesz. Es ez a nyo­morúság nem apadóba van nálunk, hanem terjed, mint az olajpecsét. Az egytől, kit száz közül ok nélkül gya­núsítok, ezerszer bocsánatot kérek. A népnevelési egy­letek talán még ez ellen is tehetnének valamit? Ha valahol, a nevelés ügyében igaz, hogy minden legislatio, mit nem pártol a közvélemény, eredmény­telen. Az egyletek a közvéleményt oda erősíthetik, hogy mikor a törvényhozás az ügy fontosságához képest intézkedik, lesz ki megértse és megsegítse. Ha a leirt és a leírthoz hasonló körben mozognak az egyletek, alakuljanak bár a revelált religiók minden sectáiból, akármelyik felekezet autonómiáján üthetnek-e csorbát ? Báró Eötvös nagyon jól tudja, — mert körlevele is hirdeti — hogy a népnevelés az egész nemzet közös ér­deke, mely iránt minden egyes polgár jogosítva, sőt kö­telezve van érdeklődni. Az opponáló és aggódó felekezeteknek ezt az igaz­ságot kell legalább a nemzet és a mivelt világ meggyő­ződéséből kiküszöbölni, akkor helyén lesz az ellenzés, addig nincs értelme. A népnevelési egyletek az indítvány szerint csak lelkesítő, buzdító, felvilágosító, segítő, jutalmazó hatás­sal birnak, felekezetességet terjesztő theologiai hatalom­mal nem. Ki mondhatja azt, hogy a sötétben botorkázónak a fáklya világa derogál? A jó szándékkal adott tanács: „erre menj, ne arra:" melyik felekezet autonómiáját sérthetné ? Egy szóval én is azt mondom, mit egy alkalommal Pascal mondott: „könnyebb kapucinust fogni, mint a népnevelési egyletek ellen érvet találni." Hanem barátom én itt már bevégzem levelem, mit felhasználhat az ügy érdekében, a hogy tetszik. En az in­dítványt, mit b. Eötvös, mint a népnevelés ügyének egyik elsőrendű barátja tett, szivemből pártolom. De a nevelésügy minisztertől sokkal többet várok. Közelebbről — ha időm lesz — azt is megírom ön­nek, hogy a nevelésügy-minisztertől minimum képpen mily tartalmú törvényjavaslatokat várok. Lehet, hogy a másik levelemben sok eretnekség lesz. Az eszméknek nem kell sem út-, sem ajánló levél : ereszsze ön életre halálra, a mint érdemlik. Sámi László, IS K oja Ü f, Y. Külföldi u t a z á s o m b «> S. XXVI. C. Berlin. Egy este Krause urnái. Krause ur személyisége és esaláda. Révész Imre ur. Miképen lesz Platz úrból nyilvános előadó ? Az Unions­vereinban, Sdyow ur az unio jelentőségéről értekezik. Láng Hen­rik mi véleményben van a ,,bibliai keresztyénség" felöl. Zeller mi jót mond az ujtestamentom és az apostoli egyházak tudománya fe­löl ? Van-e keresztyénség az ős keresztyénségen kivül ? A berlini Unionsverein vezére és érdeme. A Protestantenverein, Mi ennek a célja és jelentősége ? Kútfők a Protestantenverein ismeretéhez. Spath Henrik és egy (nem apostoli ugyan, hanem) modern hitforma. Valamelyik este Krause úrhoz, a „Protest. Kirchen­zeitung1 1 szerkesztőjéhez, mentem, kihez barátságos idő­töltés végett ngyanakkorára Platz ur és neje is eljőni ígérkeztek. Krause ur nem messzi a Spree partjától az Albrecht­strassebsLíi lakik egy palotaszerü uj házban. Vagyoni kedvező állásánál fogva egészen függetlenül él, sem pap sem professor, leginkább irodalmi vállalatának s azon magasztos célnak szentelvén erejét, mely a protestantis­musnak és az egyháznak még a középkorból áthozott szük formái közül kiemelését és a kor míveltségi fejlődé­sével kiegyeztetését tárgyazza. E nagyszerű feladat ér­dekében működik ő oly szellemi erővel, bátorsággal és kitartással, mely számára rokonelvü kortársainak elisme­rését szerzé meg, s mely az ő nevének a jelenkori theolo­giai és egyházi válság történetében érdemleges helyet biztosit. 0 azon alakok közé tartozik, kiket ha egyszer lát­tunk, azontúl szinte lehetetlen többé elfelednünk. Rend­kívül magas, csontos erőteljes és arányos növésű férfi a 40 — 50 közti évekből, széles vállai közt hatalmas fejjel, melyet oroszlán főnek lehetne mondani, ha az Ő egész lénye szelídséget és gyöngédséget nem fejezne ki. Gesz­tenyeszínű sűrű hajzatát hátra fésülve hordja s vállaira hosszan ereszti le, szakálla mellén csüng alá, s ez éshosz­szu bajusza, ugylátszik, még nem ismeré a borotvát. Egészséges szine, s egyszerű minden fontoskodás nélküli arckifejezése van, szemei gyöngék, néha könyeznek, s ál­talában valami mélabús kifejezéssel birnak, melyen át csak olykor-olykor villan ki a tisztán látó, rendezett elme és a határozott jellem élessége. Künn zúgott a szélvész, s a havas esőt hordta, mi­dőn 8. óratájon megérkezém. A tudós családja körében várt már reánk az ebédlőben, hol épen teritettek. Nem sokára Platz ur is megérkezék neje kíséretében, s valami kéziratot hozott magával, melyet veje, Spath, a lap szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom