Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-13 / 41. szám

mára hozzá küldött. Nemsokára mindnyájan helyet foglaltunk az asztal körül, hol együtt láttam Krause ur egész családját. Állott pedig ez egy halvány s gyöngélkedő nőből, kinek arcvonásai nem mindennapi szépségre mutattak, és 4 — 5 gyermekből. Ez utóbbiak mindenike hosszú, göndör fürtökben viselte haját; a legidősb leány mintegy 13 — 14 éves, rendkívül szabályos arcvonású és kellemdus alak, hosszú fürteivel s bárány-tekintetével Van-Eyck ,.Singende Engel" eire emlékeztetett, melyeket a kir. muzeumban annyi néző bámul. Ez este oly sokféle tárgy jött szóba köztünk, hogy nem lehet szándékom beszélgetésünket e levélben leirni. Krause ur többek közt érdekkel kérdezősködött a magyarországi egyházi és theologiai dolgok körül, emlité Récész Imre ur nevét s vele való irodalmi összeköttetését, ki a külföldi prot. világ előtt is-becsületet szerzett a magyar névnek. Saját családi dolgairól is beszélt egyetmást, miközben nyilatkozott végtelen gyöngédsége és tisztelete, melylyel most is élő édes atyja iránt viseltetik, egyes történetkékre tett észrevételeiből pedig kitűnt az a benső vallásos érzet s az élő Istenben való hit, mely lelkületének lényeges vonása. Késő volt az idő, midőn a vendégszerető derék családtól megválánk. Az ajtóban a házigazda tréfásan mondá Platz urnák: „Tudod e, hogy én tereád haragszom, a miért már régóta nem tartottál előadást az Unionsvereinban.'1

Platz ur mosolygott, s valamit mormogott fogai közt, hogy ott vannak a többiek, kik különb emberek s jobban is ráérnek mint ő, neki az egyházával sok dolga van, melyet a katholizálók is szaporitnak. „Ez nem mentség" válaszolá Krause ur, elibe kerülve vendégének, „sőt inkább nyereség. Legközelebb sétálni fogsz magadban egy óra hosszáig, én pedig ki fogom hirdetni, hogy ekkor meg ekkor Platz lelkész ur előadást fog tartani az Unionsvereinban ezen tárgyról „ „Katholicismus a protestáns egyházban."" Platz ur menni akart s nevetve mondá a köszöbön: „Jól van, jól!" Rövid idő múlva azután csakugyan ott állott a Prot. Kirchenz. hátulján, hogy az „Unionsvereinban ekkor meg ekkor Platz lelkész ur előadást fog tartani ezen tárgyról: katholicismus a protestáns egyházban." Párnapra e késői látogatás után Krause ur előleges figyelmeztése köveztében az Unionsvereinba mentem, mely szombat levén, épen előadást tartott. Valahol a főrend őrségi nagy épület s a királyi malom háta mögött esik egy „Kölnisches Rathhaus1

'-cimü ház, melyben az egylet helyisége van. Az emeletre feljutván egy tágas előszobán kellett keresztül menni, hol egy arra rendelt egyén a fölruhákat elvette. Az érkezőket azután egy téres, hosszudad terem fogadta, hol, mire én beléptem, már mintegy 2 — 3 százan voltak összegyűlve, kik az ülőhelyeket egészen elfoglalva tartottak. Szerencsémre egy szék végén még kaptam helyet, egy középkorú pápaszemes nő mellett, ki az előadást ironnal folyvást jegyezte. A közönség, amennyiben ezt a ruházatról és arcvonásokból meglehet Ítélni: egészen a mivelt osztályból került ki, s egy harmadrészben nőkből állott. A terem előrészén hosszú emelvényen kisebb nagyobb asztalok és két zongora voltak elhelyezve, miből látszik, hogy e helyiség néha zenei előadásokra is szolgál. Ezen emelvényen voltak, több előttem ismeretlen egyének társasaságában Krause, Platz és Sydow urak. Mintegy negyed órai várakozás után Sydow ki egészen polgáriasan volt öltözködve, egy kis asztal elibe állott, s rövid fohász után, mely 2 percnél tovább nem tartott, beszélni kezdett az „Unió jelentőség érői.u Hangja erőteljes és igen nyugodt, előadása átgondolt, világos és könnyen érthető, megtartása bizalmas és otthonos volt, mintha csak ösmerősei és barátai körében szólana. Egyszr burnót szelencéjét is kivette és abból szippantott, amit egyébiránt az egyetemi tanárok is megszoktak tenni. Előadása folytatás volt egy más alkalommal megkezdett értekezésből. Elmondá, hogy az uniót, mely a lutheránus és református egyházak közt 1817-ben létrejött, hibásan fogják fel azok, kik azt csak olyan szerződésnek tartják, melyben mindkét fél arra kötelezi magát, hogy ezután egyik a másikkal nem civakodik és békességben lakik. Az unió több ennél. A reformáció érvényesítése és tovább vitele az, egyesség azon az alapelven, hogy az ember eszén és lelkiismeretén semmiféle hatalom és tekintély sincs jogosulva uralkodni és erőszakot követni el. Az unió a keresztény vallásnak kiemelése a felekezetiségből, mert a lutheránus, református, r.katholikus stb. egyházak magukba véve csak secták, sőt secta volt az ős keresztyén egyház maga is, t. i. zsidó secta, hollott a Krisztus a keresztyénséget az emberiség és a világ vallásává akarta tétetni. Több izben kikelt a papi kevélység és uralomvágy, a türelmetlen lutheranizálók és orthodoxok ellen. Ezek ugy képzelik a vallást, mintha Isten azt egészen készen az égből csöppentette volna le, ugy hogy az embernek nem marad hátra egyéb, mint ezt a készet mindenestül elfogadni és elhinni, mert különben utóiéri az Isten átka. Ezen emberek minduntalan hivatkoznak az evangeliomi tanra, az apostoli gyülekezetek tudománya és életére s azt mondják, hogy ez az igaz tan a keresztyénség, ehhez kell nekünk ragaszkodnunk. De hát két ezer év alatt hiában élt volna az emberiség, ezalatt nem tapasztalt semmit, uj szükségletei és vágyai nem származtak, uj eszmék nem keletkeznek, hogy nekünk ezt a hátramenő irányt parancsolják ? Sajnálom, hogy e beszédet magát nem közölhetem, de az nyomtatásban sem jelent meg, sőt előlegesen papirra sem volt letéve, miután Sydow ur, mint mondják egy idő óta már keveset ir. Kárpótlásul és Sydow ur által fölvett tárgy megvilágositásaul azonban, ide igtatom a schweizi reform, lelkészek egyik legjelesbikének Lang Henriknek, kiről Zürichben már emlékeztem, egyik közleményét. Lang, a bázeli orthodox egyházi lapot („Kirchenfreund"), mely hogy a liberálisok ellen tüntessen a „bibliai keresztyénséget1

'' tűzte ki vezérelvül maga elibe, megtámadva, ekképenir: ,,!?ibliai keresztyénség! Hát micsoda ez ? A „János Jelenései" Krísztusa-e, ki szájában kardot fogván jő el angyalok seregeivel az égből, ki a zsidókat megtéríti, a po-