Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-13 / 41. szám

leti biztosokban, ha azt mondom, hogy évenkint négyszer megfordulnak az iskolában. Kérdés : e néhány megfordulás után kiismerhetik-e az iskolát oly alaposan, mint azok, a kik folytonos figyelemmel kisérik ? Mi lesz belőle ? A legtöbb esetben a cultusminiszteriumtól leküldött rovatos íveket odaadják az iskolatanitónak, és ez betölti, a mint neki tetszik és a mivel neki tetszik. Ezek lesznek aztán a megbízható kimutatások: ezekből majd megismeri a cultusminiszterium a tanügy valódi állását! Mit nyer vele a cultusminiszterium ? Mig mi kétségkívül jogaink csorbítását látjuk abban ; hogy iskoláinkban, egyházi kormányzó közegeinkkel semminemű szerves kapcsolatban nem álló, hanem csupán a cultusminiszteriumtól függő egyletek kutatgassanak és a hol módját ejthetik, intézgessenek. De mikép mondhatok én ilyet, mikor a t. t. Dr. ur azt állítja, hogy ezeknek „semmi hivatalos működési köre semmi joghatása nincsen ? !" Hogy hivatalos működési köre ne volna, azt már csak az az egy tény meghazudtolja, hogy ezeknek kellend a cultusminiszteriumot hitelesen tudósitni iskoláinkról. Hát a joghatás? A 3ik §-ban a mondatik, a hol az iskolába nem járó gyermekek száma feles, az egylet figyelmeztesse a külhatóságot s ha figyelmeztetésének sikere nem lenne, tegyen jelentést a cultusminiszteriumnak. Avvagy nem joghatás van-e itt kimutatva az egyletnek? és a kiilhatóságnak, nem meg van-e mondva: ha te nem hajtasz az egylet figyelmeztetésére, majd tesz róla a cultusminiszterium ? A 4-ik §-ban arra utasittatik az egylet, hogy ha magának nincs módja tanszereket adni, kérjen a cultusminiszteriumtól. Nézzük meg, hova kell ennek vezetni? A szegénysorsu iskolák az egylet utján nyerhetnek segélyt a cultusminiszteriumtól; tehát érdekűkben fog állani az egylet kedvébe járni és igy az egylettől lesznek függőkké. Ha a cultusminiszterium segítheti és szándoka is van segitni a szegényebb iskolákat; ezt a segélyt egyházi autonómiánkat respectalva, nem közvetlenül, nem a velünk semmi szerves kapcsolatban nem álló egyletek, hanem csak is az illető, egyházi hatóság utján kell, hogy adja. Remélem ez állitásom igazságát minden további fejtegetés nélkül átfogja látni a t. t. Dr. ur, de e pont után mégis csak merész dolog volna azt erősíteni, hogy ez egyleteknek semmi hivatalos működési körük nincs tervezve. A 3. 4, §-ban az egylet teendői közé soroltatnak: a szegénység miatt gátolt gyermekeknek az iskolábajárást lehetővé tenni, a szegényebb iskolákat tanszerekkel segitni és az iskolás gyermekek számára olvasókönyvtárakat felállitni. Még pedig az utóisónak — u. m. az olvasókönyvtárnak —felállítására egyik forrásul az iskola vagyona van felmutatva; tehát az egylet az iskola vagyonából való gazdálkodásra van utasítva. Arról azonban egyetlen szó sincs, hogy mindezek az illető iskolai elöljáróság tudtával, beleegyezésével sőt illetőleg közbejöttével történjenek ; valamint az egész tervjavaslatban egy ige sincs arról, hogy ez egyleteknek az iskolai törvényes hatósággal lehetne valami érintkezésök, iránta valami kötelezettségük. Ellenben világosan ki van mondva, hogy a cultusminiszteriummal leveleznek, a cultusminiszterium oldala melletti állandó elnökséggel szoros viszonyban állanak; ebből aztán a nagyobb rész igen természetesen következtetheti, hogy ezek az egyletek a cultusminiszteriumon kivül senkitől sem függnek, hanem maguk szabadjába vannak kibocsátva az egész vármegye minden felekezetű népiskoláiba. Pedig azt minden fellengősége és hitfelekezetiség szüle korlátaiból kiemelkedettsége mellett sem tudom feltenni t. t. Dr. úrról, hogy lelki gyönyörűséget találna abban, ha valamelyik prot. iskolában, ennek fillérei árán, az egylet például a Szent-István-társulat kiadványaiból állitna olvasókönyvtárt. Nem, a t. t. Dr. ur maga sem akarná, mert a töle felhozott két concret példával azt akarja kimutatni: miképen kellene müködniök ezeknek az egyleteknek, és ön maga kimondja: „mihelyt az egyletek a törvényes közegek kikerülésével önkényesen akarnának intézkedni részemről magam ís (azaz a t. t. Dr. ur) az olyan egyletek eltörlését sürgetném." Mikor a t. t. Dr. ur ezt az önkénytelen vallomást tette, észre sem vevé, hogy az általa lélekismeret-szabadságot sértőnek és calvinista sacrum officiumra vezetőnek bélyegzett körlevelem helyes és célszerű voltát ismerte el. Mert olvassa el figyelemmel és meg fogja látni, hogy ennek célja nem más, mint egyházi alkotmányos uton tárgyaltatva, a terv sok hiányait kipótoltatni, körülményeinkhez, viszonyainkhoz alkalmaztatni, szóval azt mívelni, hogy ne oly egyletek jöjjenek létre, melyek eltörlését kelljen a t. t. Dr. úrral együtt sürgetnünk, hanem létesüljenek oly társulatok, melyek nyomában áldás viruljon. Ugyhiszem, mint anyaszentegyházam jogainak ez idő szerinti őre, kötelességemnek tettem eleget, midőn az egyletek és az iskolai törvényes elöljáróság közötti viszony lehető legpontosabb meghatározásával meg akartam előzni minden lehető kellemetlen súrlódást, ingerültséget. Ily nézetekkel és meggyőződéssel mi volt természetesebb, mint hogy hivataloson felkérjem hivataltársaimat, hogy addig, mig ez nem történik, az egyletek szervezésébe ne elegyedjenek. *) Higgadtan és elfogulatlanul itt senkise szólhat letiltásról, s midőn az egyházfőtanács eljárásomat magáévá téve, a cultusminiszter úrhoz felír, hogy mig e tárgyban egyházi alkotmányos uton nézeteit kifejezhetné, addig tegye függőbe egyházkerületünk iskoláiban ez egyletek működését: világos hogy nem az egyletek betiltását kéri — mint a t. t. Dr. ur hermeneu*) A t. t. Dr. ur e hivatalos felkérést, ha nem is tartja épen synonimnak a sic volo, sic jubeo-val, de mindenesetre szigorú parancsnak nevezi. Hiába na különben vissza kellett volna vonnia a letiltás elhamarkodott vádját! Szép példája a t. t. Dr. ur társadalmi logicai latolgatásának : szerinte egy egyszerű prot. püspök hivatalos felkérése-szigorú parancs és egy nagy birodalom cultusminiszterének nevelésügyi indítványa, mivel azt ő nem ugy teszi mint miniszter, hanem mint magán egyén, még csak félhivatalos szinezettel sem bir! Ime a t. t. Dr. ur a különböző egyéneknek különböző lattal és fonttal él, pedig tudhatná a parancsot, mely III. Mózes XIX. 36, meg van irva. 81*