Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-13 / 41. szám

szerkesztői fenségében, hogy mi itt alant, kiktől lefelé független akar lenni, tartsuk szerencsénknek, ha a t. t. Dr. ur bús vagy magas kedvében olykor olykor nekünk jön, és minden igaz ok nélkül szemünk közé méjtóztat vágni ? Melyik részen van itt a túlzott susceptibilitas: az enyémen-e, a ki igaztalanul megtámadott hivatalos el­járásom mellett fel merészlek szólalni; vagy a t. t. Dr, urén, a kinek roszul esik, ha bátorkodom kimutatni, hogy e támadás sem nem nyilt, sem nem keresztyénileg méltányos ? Milyen szép, ily előzmények után, látni a t. t. Dr. urat, midőn támadását mutogatni kisértve áhítatos arc­cal igy szól: ,,hát ha én (az az a t. t. Dr. ur) csak irói fictioval éltem, és a lehetőséget concret, (meg)történt do­logképen csak azért állítottam fel, hogy azáltal az ügy mellett felhozandó érveimnek az ellenkező nézettel szem­ben, annál nagyobb súlyt kölcsönözzek stb. stb." Na­gyon szép az az irodalmi fictio; de tán még szebb az iro­dalmi őszinteség i I)e elemezzük az én hivatalos tekintélyű buzogá­nyomat, amint a t. t. Dr. ur méltóztatott nevezni kör­leveleimet a társadalmi logica latolgatásai között. Két kérdést tűzök ki a részletes zsinatok tanácsko­zása tárgyául. a) Jelen viszonyaink között mennyiben létesíthető, hogy minden vármegyében az ott létező nemzetiségekből és vallásfelekezetekből alakittassék társulat? Erre a t. t. Dr. ur a magasból lenéző gunynyal igy felel: „a kinek á hitfelekezeti elzárkózottság a tanügy terén is tetszik, ám alakítson confessionalis egyleteket hozzá teszi gyanusitólag : ,,avagy tán t. ellenfelem (azaz már én) a prot. hívek vizsgáló szemeitől is félti az egy­ház által vezetett iskolaügy állapotát ?" Ama lenézéssel odavetett kegyes engedélyre, bátor vagyok megjegyezni: mi nem a felhőket rugdossuk, ha­nem a földön járunk, még pedig azon a földön, melybe lb év alatt folytonosan vetették a sárkányfogokat, és a mely vetésre most is fuvnak a havasalföldi szelek ; a szűkkeb­lüségen kivül lehet még más okunk is, hogy megfontol­juk: nem tanácsosabb-e bevárnunk az izgultság lecsilla­pulását és addig nem sokasítanunk azokat az érintkezési pontokat, melyek az ingerültséget fokozhatnák? A mi a t. t. Dr. ur gyanúsító feltevését illeti, ezt megmosolygom, mint olyasmit, a miből szintannyi jó akarat tündöklik, mint tárgyismeret. Azon dühös felfortyanására sem reflec­talok, melylyel ama képzelt zsarnoki törvénynek megy, mely a közönség előtt el akarná zárni az ő filléreiből fenn­tartott iskolákat. Ezt, édes t. t. Dr. ur, nagyon gyengén adta, a rosz komédiás al-pathosát jutatja eszembe! Azt azonban nem tudom, hogy a t. t. Dr. ur miért nem reflectált e kérdésem azon ágára, mely szerint az is megfontolandó; célszerű volna-e ezeknek az egyletek­nek várm egyénként alakulniok ? Hihetőleg a t. t Dr. ur egy oldalpillantást talált vetni Erdély politikai tér­képére, meglátta a mi országszélességében szalagszerüleg elnyúló megyéinket s mivel sem a kérdés gyakorl^jrtí^Vága ím PAPA Mimiiül ellen szólani, sem gyanusitni nem tudta, jobbnak látta amúgy siklani mellette. b) Azt a kérdést teszem fel másodsor: Anyaszent­egyházunk önkormányzati jogával mennyiben összefér­hető, hogy e társulatok vizsgálják iskoláinkat, közöljenek róluk statistikai adatokat, kutassák vagyoni állását stb. stb. és egyházi kormányzó testületeinket kikerülve, köz­vetlenül a magyar miniszter úrral legyenek összeköt­tetésben ? Erre a t. t. Dr. ur azt mondja: a tervezett egyletek csak annyiban sérthetik a prot. Anyaszentegyház autonó­miáját, a mennyiben a bárány ártalmas, ragadozó állat lehet. E szavai azt sejtetik velem, hogy a t. t. Dr. ur na­gyon is futólagosan nézte át a báró Eötvös ő méltósága körleveléhez mellékelt „előleges tervrajzot," pedig ez ám a dolog veleje; mert a körlevél a Jákob szava, de a tervrajz az Ezsáu keze. Lássuk hát a t. t. Dr. ur bárányát. „Az egylet teendői" 1 §-e szerint ezek az egyletek állítják Össze a cultus ministeriumhoz felküldendő statisti­kai adatokat, melyekben ki kell mutatva lenni; „a tan­erőknek, a tanitók fizetésének, az iskola jövedelmének, e vagyon minőségének, honnét-eredett-voltának, az iskolai épületek állapotának, taneszközökkel mikép felszerelte­tésének sat." Erre a t. t. Dr. ur azt mondja: hisz mi is kötelezve vagyunk iskoláinkról időről időre jelentéseket felterjesz­teni a cultusminiszteriumhoz. Ugy van! midőn a kormány megkívánja, adunk mi hivatalos kimutatást iskoláinkról, s ha a kormánynak oka talál lenni kimutatásaink igaz­vagy pontosságában kétkedni, jogában áll magának meg­győződést szerezni hivatalos közegei által. De hát csak az egyletek lesznek-e a kormány hivatalos közegei? Vagy jogában áll e a kormánynak hivatalos közeggé emelni oly testületeket, melyeknek évi 50 kr. fizetés mellett min­denki rendes tagja lehet ? Hisz ez olyszerii eljárás volna, mintha a kormány a Thun-féle schulrathok egyenruhá­jába egész testületeket bujtatna. Es minő hihetőséggel bir az a feltevés, hogy ezek a testületek, hitelesebb kimu­tatásokat tudnának kiállitni iskoláinkról, mint mi ? Vessünk egy pillantást az eljárás módjára: az egy­letnek hitelesen kell kimutatni az iskolai vagyon honnan-eredett-voltát. Mikép teheti ezt ? Tudakozódás után? hallomásból? Ugy de kitől tudakozódhatnék az egylet, ha nem a mi közegeinktől; miután azonban a mi tudósításainknak nincs hitele, mikép lehetne hiteles az ugyanezen forrásból merített tudósítás ?! Vagy az egy­házmegyei, püspöki levéltárakból ? Ekkor hát meg kell érnünk oly miniszteri rendeletet, mely megparancsolja, hogy a népnevelési egyleteknek engedjünk szabad kuta­tást levéltárainkban. ítélje meg a 1.1 Dr. ur: hova vezet­hetne ez: mivé nőhetné ki magát a bárány? Ha nem épen ragadozó, de bizony nagyon alkalmatlan állattá! De tovább megyek: a népiskolák novembertől hús­vétig állanak; tehát járatlan utainkon utazásra legalkal­tlanabb évszakban. Nagy buzgalmat teszek fel az egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom