Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-22 / 38. szám

vén, kimerje mondani az igazat a kormány ellenében, mikor azt intézkedéseiben tévútra vetemedni látja. Erre nézve csak ennyit jegyzek meg: adja Isten, hogy ne legyen rá szükségünk; de ha mégis előadná magát az eset, hogy egyházunk bármely legkisebb jogát, a kormány megakarná támadni, tapasztalni fogja t. ellenfelem, hogy engem, mint eddigelé minden alkalommal,ugy most ismét ott fog találni azok között, kik a kormány megtámadásai ellen első sorban küzdenek. De függetlennek kell egy lapnak lenni másodszor lefelé is, a mennyiben meggyőződését, ha azt a közügyre nézve üdvösnek tudja, még legbefolyásosabb előfizetőivel szemben is érvé-nyesitni merészelje; s ennek én épen most adom kiváló próbáját, midőn amaz erdélyi szentegyház fejével szemben mertem sikra szállani, melynek jóakaratától, kimondom egyenesen, lapom existehtiája függ. Azonban biztam és bizom most is ama sokszor tett tapasztalatomban, hogy hitfeleimnek igazságszeretete erősebb, a legnagyobb tekintély iránti hódolatnál is, s e bizalom adott bátorságot jelen esetben felszólalni és nézeteim igazvolta mellett küzdeni még azon reám nézve mindenképen leverő esetben is, ha szavaimnak nem sikerülne ama tekintélyt meggyőzni, tartván magamat Angusztinus ismeretes aranymondatához : hogy veritas premi potest, opprimi non potest. A mi másodszor a cultusminiszter személyiségének előtérbe tolási vádat illeti : valóban ügyes fogás t. ellenfelemtől, hogy a vizes pokrócot magáról elhárítva, szegény fejemre akarja borítani. Hiszen én, ez ügyet illető minden beszédeimben, épen arra fektettem a fősúlyt, hogy itt a cultusminiszterről szó sincsen, hogy e tervjavaslathoz Eötvösnek mint cultusminiszternek semmi köze, s hogy jelen esetben, csak az iró Eötvössel, a privát emberrel, a harminc év óta e téren híven működő, szabadelvű, tapasztalt tanférfiúval van dolgunk; mig másfelül, t. ellenfelem protestatiojának csakis ugy és akkor van értelme és jogosultsága, ha a javaslattevő kijelentett akarata ellenére erőnek erejével a cultusminiszter személyiségét tolja előtérbe, a minthogy t. ellenfelem a hatósága alatti t. esperes urakhoz intézett hivatalos levelének mindjárt elején, a kérdéses tervjavaslatot ugy mutatja be, mint a •„, •<•!{•' rv TmmÍ I /íi+a • . ; • o| ji ., j; .. ,;.j vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter b. Eötvös József ő nagyméltóságának nyomatott felhívását, — s hogy t. ellenfelem körében is, mennyire tartatik ezen tervjavaslat, a cultusminiszter tényének, onnan is kitetszik, hogy midőn az erdélyi méltóságos egyházi főtanács, a kérdéses egylet felfüggesztése végett, a minisztériumhoz feliratot intéz, evvel nem a belügyminiszterhez fordul, a kinek kizárólagos joga a törvényes állapotot netalán veszélyeztető egyleteket felfüggeszteni vagy megszüntetni, hanem a cultusminiszterhez, akinek pedig ilyesmire nézve semmi felfüggesztési hatalma nincsen. Correctnek a mélt. egyházi főtanács eljárása csak azon föltevés alapján mondható, ha a javaslatot cultusügyminiszteri ténynek tekintvén, a cultusminisztert mint az egésznek szerzőjét szólította fel annak felfüggesztésére. Viszont én, ki a kérdéses tervjavaslatot mindelejétöl fogva annak vettem a mi, t. i. szabadtársulásra való privát felhívásnak, szinte következetes s elvemhez hű maradtam, midőn ily privát egyletek alakítására és gyámolitására hitfeleinket felhini bátorkodtam. S biztosithatom t. ellenfelemet, hogy ha Eötvös ez ügyben hivatalos felhívást tesz közzé, én lettem volna az első, ki azt nem csak mint kivihetetlent és célszerűtlent nem ajánlom, hanem, mint egyházunk autonom jogaiba vágót, egész erőmből elleneztem volna. Ámde azt mondhatná t. ellenfelem, hogy ha az egész csupán privát dolog, mi jogon követelheti a javaslattevő, hogy az egyletek az Ő eljárásaikról, a cultusminiszteriumhoz jelentést tegyenek? Ennek egyszerű megfejtése az, hogy cultusminiszternek, mint a ki az országgyűlésnek mindenről felelős, ami a tanügy terén az országban történik, nem csak joga, hanem kötelessége is magának a tanügy minden mozzanatárról tudomást szerezni, aminél fogva mi is, minden autonomiánk mellett törvény szerint kötelezve vagyunk iskoláinkról, időről időre jelentéseinket a cultusminiszteriumhoz fölterjeszteni. Vádoltatom harmadszor, hogy nem bizonyítottam be mindenekfelett azt, hogy a tervezett egyletek, a prot. anyaszentegyház autonómiáját nem sértik. Különös kívánság, hogy én, olyasminek ártalmatlan voltát bizonyítsam be, ami, ha